Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)
Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis) XI. A SELYEMZSINÓR A kötélhez hasonlóan a halálra ítélt megfojtására, életének elvételére szolgált. Anyaga nem kender, hanem selyem volt, hiszen előkelő személyeknél alkalmazták. Nálunk közismert, hogy használata az Oszmán Birodalomhoz kapcsolódott. A szultán döntése nyomán selyemzsinórral fojtották meg a súlyos vétséget elkövető, kegyvesztetté vált személyt. így nem folyt a vér. Ami azért volt fontos, mert a kiváltságos helyzetű, az előkelők rétegéhez tartozó személy vérének ontása bűnnek minősült. Az is széles körben ismert, hogy nagyvezírek, pasák végezték életüket a selyemzsinór fojtásában. Hiteles ábrázolás hiányában a végrehajtás pontos módja nem ismert. Annyit tudunk, hogy a kapudzsi basa vitte a szultáni döntés okiratát, a fermánt a kegyvesztettnek. A végrehajtás sikeréért maga is a fejével felelt. Ezért bejelentés nélkül, váratlanul, lehetőleg gyorsan kereste fel a halálra ítéltet. A fermánt a bűnös fejére rakta, az ítéletet kihirdette, emberei, a csauszok hurkot vetettek az áldozat nyakába és azt két oldalról meghúzták. A szultáni döntés ellen jogorvoslatnak nem volt helye, az elítélt legfeljebb rokonaitól búcsúzhatott el, illetve végrendelkezést tehetett. A büntetési mód eredete állítólag a nomád korba vezethető vissza, amikor a súlyos vétket elkövető harcost saját íja húrjával fojtották meg. Magas vagy fontos tisztségből, beosztásból felmentett vagy leváltott emberre napjainkig élt a szólás: „Megkapta a selyerncyinórt!” Ám ez nem az élet, hanem a hatalom, a befolyás, a jól megfizetett állás elvesztését jelentette. A honfoglalás előtt a magyarság kapcsolatban állt a Kazár Birodalommal. A kazároknál a kagánt azaz főkirályt felavatásakor a főemberek lóra ültették és nyakát selyemzsinórral fojtogatták, miközben rákérdeztek, hány évig tud uralkodni. A fuldokló hangjaiból ítélték meg uralkodásának időtartamát. Ha ez letelt és még életben volt, úgy be kellett fejeznie életét. Valószínű mindez a magyarság szokásaira hatást gyakorolt.122 Az egykori spanyol birodalom területén alkalmazták a fojtó^sinórt vagy garottet. Az elítéltet ilyenkor is a nyakára tett kötéllel fojtották meg. XII. A NÉPKÖLTÉSZETBEN ÉS A SZÉPIRODALOMBAN Szükségtelennek tartom itt megismételni az akasztással vagy a hóhérral kapcsolatos szépszámú proverbiumot. Különösen azért, mert jelentős részükben a kötél fogalom kifejezetten benne sem volt. Elég utalni egy-két gyűjteményre.123 A népköltészet prózai és verses alkotásaiban szintén előfordult a hóhér kötele. Mindezekből Bárth János néprajzkutató székelyvarsági (Hargita m., Románia) gyűjtését idézem. Az ottani hegyi tanyák népének egyik vallási éneke a Jézus keresztre feszítése előtti eseményekről, a gyászmenyegzőre készülésről szól. Az ide kapcsolódó részlet forrása Tifán Bertalan (sz. 1926) kéziratos énekes füzete volt.124 „Megvan már a% ékes vőlegény bokréta Tövisekből kötött korona Ssçent ke%én van a násf^gyűrűje A hóhérok lánca és kötele” Nemcsak a népnek, hanem a jogásztársadalomnak is megvan a maga hagyománya, mondhatni költészete. Közéjük tartoznak elsősorban az anekdoták, adomák, igaz történetek, szólások, közmondások, szakmai tanácsokat magukban foglaló bölcsességek, humoros esetek, egyes személyiségek jellemzése. Mindezek egymásközti baráti beszélgetésekben, szakmai rendezvények után hangzanak el, aztán terjednek, csiszolódnak. Az idősebb jogásznemzedék továbbadja a fiatalabbaknak. Ám ezek nem mindent őriznek meg a kollektív emlékezetben. Sok kihullik belőle és sok új is bekerül. Vannak, akik különösen fogékonyak minderre, mások közömbösek iránta. A jogászok körében a félreértés, félrehallás példájaként szokták emlegetni Székesfehérváron is, a következő történetet. A nagyothalló vádlottat a bíróság elítéli emberölésért. Az ítélethirdetés után a szöveget nem jól értő vádlott visszaszól: „Tisztelt bíróság! Kicsit sok lesc^nekem e%a%öt év!” A bíró válasza: „Nem öt év, hanem kötél!” Nyilván a kifejezések hasonló hangzása, a magánhangzók azonossága szolgált alapul a csattanóhoz. Vélhetően itt is egy vándoradomáról van szó. Katona Imre (1921-2001) néprajzkutató folklorisztikai gyűjtése, vizsgálata a viccekre is kiterjedt. A kötél az általa lejegyzett közéleti, politikai viccek szövegében is megjelent. A magyarországi viccek az 1970—80-as években gyakran szóltak Nicolae Ceaujescu (1918—1989) kommunista pártfőtitkár Romániájáról, az ottani abszurd viszonyokról. Ezek egyike 1974-ből mondhatni akasztófa humorú. Az egyik bukaresti üzemben gyűlést hirdetnek. A vállalat vezetője ismer122 BÓDINÉ BELIZNAI 2014,120-121. 123 PELKÓ 1864,27,233; CZUCZOR-FOGARASJ 1862-1874,1 78; II. 1641; III. 1125; K. NAGY 1914,11-12; O. NAGY 1976,39-40, 287, 392. 124 BÁRTH 2006, 285-286. 386
