Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)
Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis) szólt, az alsóbb bíróságok később is hoztak ítéletet minősített halálbüntetésről.1 4 Az idők múltán a halállal fenyegetett bűncselekmények köre szűkült, végrehajtásuk módja enyhült, humanizálódott. Jellemző, hogy az 1843-as, Deák Ferenc nevéhez kötött, törvénnyé nem emelkedett büntetőjogi javaslat mellőzte a halálbüntetést. Az általam elsősorban vizsgált korszak tekintélyes részében hatályban levő 1878. évi V. te. (Btk.), közkeletűen a Csemegi-kódexmindössze két bűncselekményt fenyegetett halálbüntetéssel. Egyrészt az előre megfontolt szándékkel elkövetett emberölést, azaz a gyilkosságot, másrészt a király meggyilkolását, szándékos megölését. Az I. világháború hozott némi bővülést, a hadiszállítási visszaélések legsúlyosabb eseteit is így szankcionálta a törvény. A két világháború között a civileket illetően változás nem történt. Az 1930. évi III. te. és annak módosítása, a katonai büntető kódex a hűdenségre és ennek kísérletére szabott ki halálbüntetést. A II. világháború után megnőtt a legsúlyosabb szankcióval fenyegetett bűncselekmények száma. Már nemcsak életelleni, hanem politikai, gazdasági, tulajdon elleni bűncselekményeket is ezzel szankcionáltak. Az 1961. évi V. tv. még számos bűnös cselekményre tartotta fenn a halálbüntetést. 1971-ben azonban némileg szűkítették az ily módon fenyegetett deliktumok körét. Az 1978. évi IV. tv. már vagylagos és kivételes szankcióként határozta meg a halálbüntetést, ám még így is 15, a katonaiakkal együtt 25 cselekményt fenyegetett halállal.5 A rendszerváltozás idején a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 23/1990. (X.31.) számú határozatával kimondta a halálbüntetés alkotmányellenességét. Az AB határozat megsemmisítette a büntetőtörvénykönyv (Btk.), a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) és más jogszabályok több, a halálbüntetéssel kapcsolatos rendelkezését. Indokolásában pedig többek között arra hivatkozott, hogy a Magyar Köztársaságban minden embernek vele született joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Ezektől önkényesen senkit nem lehet megfosztani, illetőleg az említett jogok lényeges tartalmát sem szabad korlátozni. Mindezek ellenére országunkban számosán indokoltnak tartanák a halálbüntetés visszaállítását. II. Az AKASZTÓFA A hagyomány úgy tartja, hogy az akasztófán való kivégzést Nagy Konstantin (274—337) római császár vezette be, Jézus iránti tiszteletből. így szorította háttérbe az addig általános keresztre feszítést. Amennyiben hinni lehet Anonymusnak, úgy már honfoglaló őseink akasztottak ellenséges vezéreket, Ung váránál Laborcot, Nyitránál Zobort. Szent László egyik törvénye a nemesi származású tolvajt ismételt lopás esetén akasztófával fenyegette. Werbőczy István Hármaskönyve, is szól a tolvajok akasztásáról. Kezdetben bizonyosan élő fára húzták fel a gonosztevőket, de még a török idők alatt megjelent a „T” illetve a fordított „L” alakú akasztófa. Követték ezeket a kétágú társas akasztófák, melyek leginkább egy négyszögű keretre emlékeztettek, majd jöttek a három- illetve négyágú akasgtófák (1—2. kép). Ezek nagyméretű építmények voltak, alapjuk formája nyomán nevezték el őket, és több ember ítélet végrehajtására szolgáltak. Az elítéltet levetkőztették, szemére fekete kendőt tettek, kezeit a háta mögött összekötötték, haját lenyírták. A hóhér pribékjei közreműködésével létrán vitte fel a bűnöst az akasztófa keresztgerendájához. Az ott lecsüngő kötélből hurkot vetett a nyakába. Végül a létráról letaszította, így megfojtotta. Az akasztás a családra önmagában is szégyen volt, melynek hatását növelték azzal, hogy a holttestet az akasztófán hagyták a madarak prédájául. Mikor a test leszakadt, egyes addig 1. kép A nagyenyedi kétágú akasztója (VÁJNÁ 1906-1907, 176) 2. kép A pesti négyágú akasytófa (VÁJNÁ 1906-1907, 190) 3. kép Oszlop akasztója, vagyis bitófa (VÁJNÁ 1906-1907, 186) 4 POMOGYI 2008, 394. 5 POMOGYI 2008, 394-395. 362
