Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Demeter Zsófia: A dégi Festetics-uradalom a 18 - 20. században

Demeter Zsófia: A dégi Festetics-uradalom a 18-20. században

szállására megfelelő helyet.25 (A Kiskastélyt többször átépítették, kiegészítették a korszak igényeinek megfelelően.) A Kiskastélyra merőlegesen épültek a garázsok, amelyeknek természetesen az utolsó tulajdonos, Festetics Sándor és gyermekei közismert autószeretetét is ki kellett elégíteni, s itt állt a gazdaság teherautója is. Az épület átellenes oldalán voltak a hintók számára kialakított kocsiszínek.26

A birtokos családjával 1815-ben költözött a kastélyba, de Alföldy Gábor újabb kutatásaiból tudjuk, hogy már ekkorra a hatalmas park is kialakult.27 Antal gróf újjáépíttette a református templomot, a kicsiny katolikus helyén pedig 1820-ra klasszicista templom épült, ekkor keletkezett a pincesor és a községháza is,28 szintén földesúri segítséggel.

Festetics Antal az 1790-es évektől kormányozta birtokait. Birtokigazgatása alatt játszódott le a teljes merinó fajtaváltás a juhászatban, s ugyanakkor a gabonagazdaság nyitása a piacok felé. Kovács Ferenc inspektor halála, 1819 után ezt a tisztet Litsek Antal viselte. Litsek inspektort, táblabírót az 1831-es kolerajárvány közeledtére földesurával együtt választották meg a Veszprém megyei járványellenes küldöttségbe. О adott szállást a falujába visszatérő orvostanhallgató Kovács Pálnak, akinek az uradalmi orvossal, Flarszt Bernáttal együtt végzett munkája eredményeként Dégen a kolerajárvány túlzott pusztítás nélkül vonult le. Festetics Antal a betegek gyógyszerrel és élelemmel való ellátásában döntő szerepet vállalt: az orvos utasításai szerinti ételeket a kocsmárossal megfőzette, a gyógyszer és az élelem kiosztásával Horváth Mihály ispánt bízta meg.29 30

Festetics Antal titkáraként élt Dégen Griza Ágost, később 1848-as honvédszázados, emigráns író és neves műfordító.

A hitbizományi birtok nagy gazdasági átalakulását tükrözi mezőgazdasági irodalomunk néhány apró adata. Fényes Elek-’0 1851-ben kiemeli kitűnő merinó juhászatát, telivér ménesét és svájci tehenészetét. Megjegyzi, hogy lecsapolást hajtottak végre, ami egyrészt a park kialakítását (hiszen ekkor hozták létre a tavat és a szigetet a három víz összefolyásánál), másrészt viszont a szántóterület növelését mutatja. Roditzky a dégi pusztán tartott uradalmi juhállományt 1812 körül 14 ezerre becsüli.31

Antal gróf idejének fontos tanúja a földesúr feleségének unokaöccse, Splényi Béla, aki emlékirataiban32 33 * számolt be az itt töltött időről.

Gyerekkoráról írja: „dajkánk sokat beszélt nekünk Dégfényéről és kellemeiről, valamint nagynénik ’Hanté Mali’ Festetich Antoinejóságáról, úgyhogy nagy vágyunk volt asjon helyet és fényes kastélyt láthatni"33 Persze az az idő is eljött, s a Splényi gyerekek az 1820-as évek második felében, 1827 után valóban örömteljes napokat töltöttek Dégen, a „nagyszerű oszlopos-emeletes kastélyban". A szigorúan viselkedő hetvenes, mindig szürke frakkot és szürke nadrágot viselő csizmás öregurat, Antal grófot, mint a gácsi posztógyár fő részvényesét mutatja be. Szól arról, hogy amikor a grófi család pesti, Bálvány utcai (ma Október 6. utca) palotájában tartózkodott, mindennapos vendégek voltak egymásnál. A dégi napokban fedezte föl az ifjú báró, hogy nagynénjének és a szinte mindig Dégen tartózkodó Splényi nagybátyjának szép és akkor igen divatos gyüjtőszenvedélye, a botanizálás nyomán milyen hasznos herbáriumokat lapozgathat. „Ssfip herbáriumot gyűjtöttek saját kezűleg, s az egy különös salonban fel volt rakva, mely salont Botanicának ’ hívtuk. Salonnak nevelem, mert ha tekintélyesebb vendég nem volt, ottlétünk alatt mindig itt tartózkodott délelőtt a család és társaság. ” 34 Természetesen ír a családról is. „Festetich Antalnak két lánya volt, Antónia, később gróf Barkócsy Jánosné, most öyvegy, és Amália, később Ürményijósyefné... Továbbá három fia, Ágost, Samu és Dénes... ” Megjegyzi azt is, hogy a társalgás Dégen németül folyt.35,,Általában — írja másutt — hatott reám ez a dégi séjour, mert azáltal, hogy a nagynénim és a nagybátyám a botanicát tudományosan művelték, hogy Festetich Antal nagybátyám is valószínűleg kedvelte ezj a tudományos irányt, mert könyvtárt és tanult könyvtárnokot is tartott, mert más oldalról fiai és az ott megfordultak világlátott emberek voltak, a társalgás sokszor szellemművelő volt. A kedvelt általános mulatságok közé tartozott a ladikázás is több csónakban este holdvilágnál.. ..Nagyszerűek voltak a parkban való kocsizfisok is, amikor négy-ötfogat előállott, és a nagy parkban, mely sok helyütt valóságos erdő volt — ami nevezetesség a dégi alföldféle síkságon — fé.I óráig tartott a tekervényes utasfis. Festetich nagybátyám különös ember volt, hallottam később, hogy egy télen a parkerdőnek egy igen szép részét tűzifának kivágatta. ”36

25 BÁNYAI 2009,1-2, 34.

26 BÁNYAI 2009,1-2, 34.

27 ALFÖLDY 2015, 19-20.

28 HAU G - VEREBICS 1984, 7-32,15.

29 Haug Antal: Az első kolerajárvány Dégen. Kézirat. SZIKM Adattára. Helytörténeti Adattár 2329/83; HAUG 1986, 7-13.

30 FÉNYES 1851, 250.

31 RODITZKY 1880, 35.

32 SPLÉNY 1984.

33 SPLÉNY 1984,1. 16.

w SPLÉNY 1984,43.

35 SPLÉNY 1984,43.

36 SPLÉNY 1984,44-45.

325