Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 Április 24., kedd A baracsi plébános volt vendégünk; Tata részére szeretett volna nagyobb tételben napraforgómagot venni; Tatának van olajprése, s ezért hajlandó szenet szállítani. Mondtam, hogy olajos magvat nem adunk ki, mert gyárunk üzemben van és a magot mi akarjuk kisajtolni. Délután bejött hozzánk Eglesz állatorvos úr és Romhányi intéző úr. Beszélgettünk a közös munka megszervezéséről. Egyúttal másnap reggelre össze is hívtam a majorba az előszállási volt cselédséget, hogy lássam, mi a hangulatuk. Április 25., szerda Reggel 6 órakor beszéltem a majorba velük: előadtam egész röviden tervünket, amely szerint szövetkezeti alapon próbálnánk a munkát ezután közösen végezni, hogy legalább a cselédségünknek legyen biztosítva egész évi ellátása. Erre a napra délután 3 órára bekérettem az alsó kerületi intéző urakat, hogy közösen megbeszéljük a szövetkezet felállítását és annak pontjait. A megbeszélés 3-tól fél 6-ig tartott. Jelen voltak az intéző urak; Zalay kivételével, aki azt üzente, hogy nem látja az egésznek értelmét, a közös munka megvalósításának lehetőségét Róbertvölgyben. A közös munkánk megszervezésében az alappontok a következők: a szövetkezet tart f. évi november 1-ig, tehát a betakarításig; minden szövetkezeti tagnak biztosítanánk a múlt évi konvenciót; az ezen felül a fennmaradt tiszta jövedelmet szétosztanánk a szövetkezeti tagok között aszerint, hogy a tagok hány munkanappal, hány igás állattal (cselédtehénnel) vettek részt a közös munkában, úgyszintén fokozati különbséget jelentene a szétosztásban az is, hogy ki mennyi földjével lépett be a szövetkezetbe, és mi volt az uradalmi beosztása. Tehát tulajdonképpen az egész tiszta jövedelem az eddigi konvenció arányában osztatnék fel közöttük. A tervezetet mindenben örömmel fogadták és azóta a közös munka Előszálláson, Nagykarácsonyban meg is indult. Ménesmajorról és Kiskarácsonyról még nem tudok biztosat, de úgy látom, igazában nehézség csak Róbertvölgyben mutatkozik, ahol úgy veszem észre, talán nem is annyira a cselédség, mint inkább a vezetés az oka a közös munka meg nem indulásának. Az összes tisztek nagyon sajnálják, hogy a kormányzó úr nincs jelen ezekben a kritikus napokban, amikor mégis csak személyes hatása tudna legnagyobb eredményt elérni. Sok mindenről beszélnek itt is, ott is, amely (az illetők szerint) a kormányzó úr elvitelének az oka lenne. A legvalószínűbb mégis csak az, amit már említettem, hogy személyét jobbnak látták eltávolítani az uradalomból, amíg a földosztást befejezik. Erre mutat az a cikk is, amelyet Csiha Gábor írt a Fehérvári Hírek c. újságba; amely cikket a tiszti megbeszélésen föl is olvastunk. Persze említenem sem kell, hogy a cikk szavai a kormányzó úr leveléből valók; annak az értelme egészen más, mint ahogy azt Csiha próbálja parodizálni. Szilárd csak a megbeszélésen adta tudtomra, hogy Pesten hallotta azt, hogy apát úr Zircről ezen a hét végén Pestre készül, s egyébként jelenleg is olyan sok a munka itthon, Kamill is távol van, a zirci utat jobbnak láttam más időpontra áthelyezni. Április 26., csütörtök Reggel ismét elindultam Róbertvölgyön keresztül Herczegfalvára, hogy az ottani gőzekéssel és a gépgyárban dolgozó Molnár szerelővel megbeszéljem az Előszálláson elindítandó gőzeke javítását. Róbertvölgyben összehívtam a pusztába tartózkodó cselédséget és beszéltem nekik a közös munkáról és a szövetkezeti tervről, amelyre a jelenlevők hajlandóságot mutattak. Ahogy kifejezték; érzik a vezetés hiányát. Már akkor elhatároztam, hogy ha tényleg sikerülne Róbertvölgyben szövetkezetét alakítani, annak a vezetésével Szöllősi Géza központi segédtisztet bíznám meg. Ott a cselédség e legfontosabb munkanapokban tédenkedik, és még azt is eltűri, hogy a cselédség részére kiosztott töretlen kukoricát mások szedjék le. De facto Jankovics előszállási kereskedő már szedett is kukoricát. A rész után fennmaradt mennyiséget a saját raktárába szállítja. Estefelé, amikor visszaérkeztem, behívattam és beszéltem vele. Szabadkozott, hogy csak azért töreti a tengerit, mert ahhoz, hogy felszántsa, szükséges a törés és a szár eltávolítása. Mint mondta, a munkabér levonása után a maradék kukoricát hajlandó visszaadni az uradalomnak. A valóság tulajdonképpen az, hogy most mindenki a fölszabdalt uradalomból szeretne meggazdagodni. Este levelet írtam Zalay felügyelő úrnak, amelyben tudattam vele, hogy a szövetkezeti munka vezetésével Szöllősit bíztam meg; másnap reggel el is foglalta volna helyét Róbertben. Sajnos, levelem elküldését megakadályozta az a tény, hogy 27-én pénteken reggel a felügyelő úr 3 róberti munkással bejött hozzám, hogy tudtomra adja, hogy a róberti cselédség nem hajlandó a közös munkára. Beszéltem az emberekkel. Látszik, Róbertben tényleg nagyok a személyi ellentétek, hogy minden összefogás lehetetlen, legalábbis a jelenlegi vezetés alatt. Mindenesetre abba már belementek, hogy holnap reggeltől kezdve az egész cselédség elkezdi a kukoricatörést, és negyedrész ellenében be is szállítják az egyik róberti górénkba a kukoricát. Úgy tervezem, hogy délután kimegyek még egyszer hozzájuk, hátha mégis sikerülne eredményt 320
