Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f)\ A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 gunk-e, vagy nem? Föl is készültünk rá lélekben, hogy egyszer csak nekünk is azt mondják, vegyék kabátjukat, mert maguk is velünk jönnek! (Két nappal ezelőtt a főhadnagy nacsalnik szeretett volna egyik szobánkba betenni 3 orosz bárisnyát [nőt — Farkas Gábor], de ezelől mi ki tudtunk bújni, úgy hogy egyik cselédlakásban egy üres szobát ajánlottunk nekik. Tegnap egy őrnagy és egy fiatal kapitány [ezek is a kórházhoz tartoznak] hasonló kéréssel fordult hozzánk, de mikor mondtuk, hogy mi 15-en vagyunk és legföljebb a padlón férnek el, ez nem nagyon volt ínyükre. Este nem is jelentkeztek alvásra.) Ma reggel ismét bejött a kórház szabója és hivatkozva a nacsalnikra, kérte, hogy egyik szobánkba dolgozhasson. A kényszernek engednünk kellett. Ez annyit jelent, hogy 3 szobánkból a középsőt ezek után nappal mi nem használhatjuk, mert bár csak egy orosz férfi varr benne, de 3-4 asszisztense mindig akad, akik fesztelenül érzik magukat. Kellemetlen közülük a nacsalnik megbízottja, egy sztarzsina [női altiszt — Farkas Gábor] aki félóránkint látogat bennünk. Kéréseit nem szívesen teljesítjük. Ma 4 spulni cérnát kért, de olyan erőszakosan, hogy kénytelenek voltunk teljesíteni. Délben bejött a kapitány-doktor, aki kormányzó urat elszédülése után megvizsgálta. Kérte, hogy nejével együtt az egyik szobánkban alhassanak. Hiába mondtuk, mindössze három szobánk van, s ezekben 15-en vagyunk. Elmondotta, hogy nekik elég egy ágy-Március 19., hétfő Nyomasztó hangulat uralkodik az oroszok körében. Őrség vigyázza a kórházat csőre töltött fegyverrel. Ebből következtettünk arra, hogy a front ismét közelebb van hozzánk. Még 17-én este az orvos házaspár kijelenti, hogy keresnek másutt helyet maguknak. De még az éjjel, kb. 4 órakor a feleséget operációhoz felkeltették. Haslövéssel hoztak egy katonát. Az orosz járkálás 18-án megszűnt, bár a középső szobát 3-4 orosz lakja. Itt a szabó dolgozik. A kormányzó úr elvitele után nem igen merünk kint mozogni. Délután az állatorvosékat látogattam meg, akik a konyhába szorultak, de itt is állandóan nyugtalanítják őket a katonák, van aki csak beszélgetni akar, legtöbbje azonban ebédet akar enni. Amíg távol voltam, a kórház egyik parancsnoka, egy podpolkovnyik meglátogatta a szobánkat. Az otthoniak nem tudtak vele beszélni. Még este előtt az orosz házaspár ágyneműjét elvitte. Március 18-án, vasárnap délelőtt fél 9 körül megjelent Ménesmajorból Gallasy főintéző, ők is hallották már, hogy kormányzó urat az oroszok letartóztatták. Két nap is eltelt, de a kormányzó úr csak nem jött vissza. Gallasy szerint a ménesmajori cselédség kirabolta a pusztát, s miután az oroszok ott nem találnak elvinni valót, a cselédséget fosztogatják. Este eljött Molnár ács. Egyik rokona, aki pesti lakos, a kormányzó úrnak hozott levelet, melyet a bernardínumbeliek küldtek. [Horváth Konstantin, Brisits Frigyes igazgató és Földes, aki szintén a Bernardinum lakója. — Farkas Gábor ] Ők nem tudnak az előszállási eseményekről, pedig két levelet is küldtünk nekik. Mi értesültünk arról, hogy a budai rendház csaknem romokban hever. Előtte teljesen kifosztották. [A Bernardínumot is érte találat, csak néhány szobájuk lakható. Úgy tűnik, ránk számítanak az ellátásuk területén. Pedig itt csak az terem, amit magunk elvetünk. A búza ugyan szép, de félő, hogy a katonák még zölden leetetik. Molnár ács közli, hogy kormányzó urat Kiskarácsonyból Herczegfalvára vitték, és negyedik napja ott őrzik. — Tartalmi kivonat: Farkas Gábor] Tegnap este egy orosz zászlós leszólított, amint jöttem vissza az állatorvos családtól. Azt hittem ki akar rabolni, mert titokzatos volt. Említi; estére szerezzek neki lányt! Nagyon felháborodtam arcátlanságán, csak azt válaszoltam neki: szerzetes vagyok, lehetetlen, ott hagytam, de nem mert utánam jönni. A kisasszonyék és Kamill a kertben veteményeztek. Én és Sixtus maradtunk az oroszok „fogadására”. Tegnap pár száz négyszögöl földet felszántottak nekünk. Március 21., szerda Délelőtt 10 óra körül megjelent a kormányzó urat letartóztató oroszok egyike. Elmondotta, hogy a kormányzó úr jól van, fehérneműt és dohányt kér, amit neki elvisz. Bizalmatlan voltam hozzá, miért nem engedik haza. A katona hazudott, amikor a kormányzó úrról hírt adott, zabrálási szándékkal jött a kastélyba. Hamis információjához tartozik: kihallgatta őt egy orosz generális és Vörös vezérezredes. Bár igaz lenne, akkor ez nemcsak a mi és rendünk hasznára lenne, hanem az egész szegény magyarságnak. Mindenesetre abban erősen bízunk, hogy a kormányzó urat egy komoly társaság hallgatta ki, s nem pusztán személyes bosszú az egész elvitel okozója, akkor ő úgyis visszakerül. Bepakoltam a kormányzó úr részére egy inget, egy alsót, két zsebkendőt és két vigulát. Hozzátettem egyik dohányos dobozát jól megtömve és 3 skatulya gyufát. Kissé visszatetszett, hogy a katona öngyújtót is „szeretett volna vinni a kormányzó úrnak”. De mikor mondtam, hogy ezzel nem szolgálhatunk, tudomásul vette. Azt is mondta még, hogy a 304
