Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945

felé tódult. Egyik főhadnagy gázmaszkkal aztán leküldött négy orosz katonát, s ezek leverték a tüzet. Még nem láttuk, voltaképpen mi égett? Más nem éghetett, mivel a pincében nem volt semmi.

Az éjszaka zavaró momentum nélkül telt el. A bent lévő katonák nyugodtan viselkedtek eddig. Ma nagy Előszálláson a katonai vonulás: kocsival is, gyalogosan is, a puszta felé tartanak, hogy megállnak-e vagy Cece felé mennek, még nem tudjuk? Bözsi lányunk reggel nem jött be, Sixtus kiment megnézni, nincs-e valami baj? Talán elcsípték robotosnak, ennek mindig ki van téve. Ez a lányunk dec. 3-óta egy napra sem maradt ki, nagyon szépen viselkedett, sajnálnám, ha valami baj érné.

(Március 6-án estefelé havazott, a hóesés tart még reggel is, kissé erősödött a fagy.) Az intéző kint volt Kamillái a majorban, a magtárban búza már nincs. Tehát, magunknak sincs búza. A cselédség el van látva június végéig, beosztással elegendőjük van újig. Ki aratja az újat, mi-e, vagy az oroszok, ez mind kérdőjel és pedig nagy kérdőjel?

Úgy halljuk az oroszokat ismét megnyomták Enying és Dég táján. Erre mutat az állatok elhajtása a Duna-Tisza közére. Másik oldalról meg azt halljuk, Fehérvár elesett. [A hír nem volt igaz. - Varkas Gábor] A kettő nem zárja ki egymást. Fehérvár elesése könnyebbülést jelentette a felső kerületeknek, az enyingi [Enying térségéből kibontakozó német — Varkas Gábor] nyomás reánk nagyon kellemeden. Simontornya teljesen áldozatul esik, aztán jövünk mi.

Március 8., csütörtök

11 körül bejött értem egy orosz hadnagy faton kocsival. Nem tudtuk mit akar; előadta, hogy ő orosz tanító. Végre aztán kiderült, hogy a kapitány hívat, vele kell mennem nekem és Anzelmnek. A szőlőhegyen volt, de nem kapitány, hanem főhadnagy Németh Pál házában. Kiderült, hogy GPU-s! A nyilasok nagyon érdekelték, mindenáron nyilast akart belőlem faragni; azt mondta, adjam kézre az itteni nyilasokat. A nagykarácsonyi Takács volt a tolmács. Megmagyaráztattam, hogy egy 27 ezer holdas birtok vezetője, aki hozzá még pap is, nem lehet és nem lehetett nyilas; nyilas a nép söpredéke volt. Érdeklődött a németek előszállási beugrása iránt. Megmondottam, hogy beszéltem a páncélosokkal, s kértem, ne bántsák az orosz hospitál dolgait, azokról nekünk kell számolnunk, s nem is bántották. Említettem neki, hogy kilőttek egy orosz teherautót, annak a sebesült sofőrjét bevitték az állatorvosunkhoz ápolásra. Az oroszok itt is találták a sofőrt visszajövetelkor. Volt még néhány kérdése; közöttük az is, kinek a győzelméért imádkozom, mint pap? - megmondtam, azért hogy a magyarság megszabaduljon a háborútól és termelhessen. A kihallgatás után gyalog hazajöttünk, a kocsit vissza felére már nem adta ide. Jövet bementünk az állatorvoshoz, s ott meglepetésünkre a konyhát oroszokkal találtuk tele; ebédeltek. Bementünk a hálóba, azonnal jött is egy orosz igazoltatni, s kihívtak. Ott egy éreden kölyök óra iránt érdeklődött nálam, mondtam, már megelőzték mások, ő későn jött. Az idősebb orosz leintette.

Március 10., szombat

Tegnap csendesnek látván a helyzetet, Sixtussal kimentünk Nagykarácsonyszálláson keresztül Kiskarácsonyba. Régen voltam itt. Útközben találkoztam kiskarácsonyi embereinkkel, akik közölték, hogy Kiskarácsonyt kiürítették, talán két ökröt hagytak ott, különben mindent elhajtottak. Nem lepett meg, el voltunk erre készülve. Közölték, hogy Selyemmajorból is elhajtottak előző nap minden állatot.

Nagykarácsonyszállásban a kápolnához mentünk. Újból föl volt törve. Bent újabb rombolást nem találtunk. Feltűnt a kórus előtt, hogy a cemendapon szigetelő salakot találtam, vizsgálva a mennyezeten égés nyomait födöztem fel. Azonnal felmentem a padlástérbe, kerestem a tűz nyomát, és megtaláltam. A szerencsédének tüzet raktak a padlástérben a vékony szigetelő salak áttüzesedett s a mennyezet deszkázata tüzet fogott. Ezt észrevették és eloltották, így hullott le a salak a hajótérbe. Sixtussal jött egy hadnagy, annak megmutattuk a dolgot, fölment Sixtussal a tetőtérbe, s ott lévő katonáit helyben hagyta, s minket biztosított, hogy a cerkovnak nem lesz semmi baja. Én ennek ellenére is várom, hogy egyszer csak azt jelenti, égett a nagykarácsonyi kápolna. Hát, Istenem, minden így megy lassankint tönkre, még az Úristen hajléka is. Ez a kápolna a mi népünk büszkesége, s le kell számolnom ennek az elpusztításával is. A nagykarácsonyi cselédségünk a dögöket elásta, nagyon sok volt, már oszlásnak indultak.

Tovább mentünk Kiskarácsonyba. Nagy gőzekéssel találkoztunk. [Ez a Nagy, aki a cselédséget, az uradalmat igyekezett az oroszoknak kiszolgáltatni. - Varkas Gábor] Figyelmeztettem, cselekedetei következményére. A rendes orosz alakulat innét az éjjel távozott el, most csak portyázók voltak. Úgy látszik Nagy a figyelmeztetésem hatására oda is küldött mindjárt egy alakulatot, de helyettem Sixtust csípték el, és fenyegették lelövéssel. Nagy az egész jelenetet a ház sarkából nézte. Mikor már indultunk Györgyszállás felé; közölték Nagy quasi üzenetét, hogy módjában lett volna az oroszokkal elvitetni. Nem hederítettem rá.

Györgyszálláson portyázó oroszokba ütköztünk. Leigazoltattak. László gazdának megtiltották, hogy elmondja az

301