Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f)\ A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945

éjjeli kifosztását. Tudomásul vettük a tilalmat mindketten. Szegénynek az maradt, ami rajta volt. A cselédség mindenütt sírva fogadott, s azt kérdezték, mikor szűnik meg ez a rettenetes helyzet? Nem tudok nekik megnyugtató választ adni, hiszen magam sem látok semmit. Fontos volna, hogy innét elkerüljön a front minél messzebbre, nyugalmat csak ez hozna. Róbertben volt a legnyugodtabb a helyzet. A rádiósok onnét is eltávoztak. Árkoltató oroszok vannak csak ott. A cselédség árokásáson.

Róbertból is elhajtották az egész tehenészetet, két bivaly és két rossz ló maradt ott vízhúzásra. Zalay megvan a régi helyén. Mint mindig, most is beteg, így szabadul a robottól. Mondtam neki, ó mint vezető, nyíltan is szabad, tárgyalja le ügyét a vezető kapitánnyal. О jobbnak látja így. Közben bent voltunk Nagykarácsonyszőlőhegyben. Ott Sixtus keresztelt. Székelyt letartóztatták 5 napja, maga és családja sem tudja miért? Sixtus húga ruháit és egyéb dolgait megtalálták, el is vitték.

Négy körül értünk haza. Itt azzal fogadtak, hogy az állatorvosékat is kitelepítették a konyhájukba. Anzelmmel azonnal átmentem, hogy éjszakára áthívjak közülük 3-4-et. Tényleg kitelepítés. Nem jött át senki, nem akarnak egymástól megválni. Igazuk van. Éva nem indult el reggel, szinte szerencse, mivel az állatorvos a kitelepítéskor nem volt otthon. Felesége úgy is le van törve egészen. Sokat szenvednek szegények. Úgy volt; Éva ma reggel indul vissza Budára. Merész asszony, meg fogja tenni.

A békéssámsoni plébános jött be; s jelentette, hogy reggel indul haza, kért két kis orosz lovat tőlünk. Bár egyiket sajnáltam, de hát mit tehettem volna?, azt mondtam, vigye csak, és menjenek, ott talán jobb világ van?

Este hét óra körül egy kapitány kihívta Jóskát, hogy orosz katonával menjen ki a pusztára. Itt van egy generális, s szeretné a magyar lányokat megismerni; esetleg táncolni is velük. Tehát keressenek 3-4 lányt. Garantálják, hogy nem lesz semmi baja senkinek. Én Anzelmmel behívattam hozzám a kapitányt, kértem álljon el ettől a kívánalomtól. Népünk idegzete már alig bírja az izgalmat. Elhisszük, hogy a lányoknak nem lenne bántódásuk, de mégis csak tovább izgatnák a szülőket. Attól elálltak, hogy a Jóska kimenjen a katonával. Hivatkoztunk arra is, mi monosztir [kolostor - Farkas Gábor ] vagyunk; népünkért mi vagyunk a felelősek. Jóska nélkül akartak lányokat behozni Előszállásra, de nem jött be senki, de nem is erőszakolták, úgyhogy ez a kényes ügy eddig simán bonyolódott le. Higgyük, reánk nem lesz káros következménye. Az éjjel különben minden zavaró momentum nélkül telt el. A forgalom Cece felé nagy és Nagykarácsonyszállás felé is. Sejtésünk sincs, mi lehet a fronton?

[A március 11. és 15. közötti feljegyzések nagyobb része olvashatatlan, annak tartalmi kivonatát adjuk. Az előszállási eseményeket rögzítő naplóból tudjuk, hogy előző nap (10-én) a községben és a pusztákon izgatott volt a légkör. A front közeledéséről szóltak kósza híresztelések, egybekötve azzal is, hogy a környéken a polgári lakosság kitelepítésre került. A pusztaszabolcsiakat ki is telepítették, és a lakosságot Adony felé hajtották. A csoportokban szárnyra kelt az a hír, hogy az oroszok őket a Dunába fogják fojtani. Ez a hangulat az akkori körülmények között érthető, hiszen az emberéletet valóban nem kímélték a katonák. Előszálláson március 10—11 éjszakáján katonai felvonulás volt, ami szokatlanul nagyobb volt az előző napokénál. — Farkas Gábor ]

[Március 11-15.

Lacza nevű alkalmazottat Kelemenhalomba küldték ki négy zsák krumpliért. Lacza azzal tért vissza, hogy a pusztán igásállat egyáltalán nincsen, a takarmányos bivalyfogatot a tegnapi napon hajtották el. Nem volt egyetlen bárány sem az akolban. A jószágkormányzó megjegyzi, hogy a bárányok egytől-egyik elhullanak, mivel az anyáktól elválasztották őket és tejet nem kapnak. Március 11-én a községházára hívatták a kormányzót. Ott egy orosz tiszt várta, aki magát GPU-s kapitánynak mondta. Kikérdezte a kormányzót az uradalom vagyoni helyzetéről, valamint arról, milyen intézkedéseket tett a vagyon megmentése érdekében. A kormányzó tájékoztatta, hogy ma már az uralomnak vagyona nincs, a katonaság azt felélte, vagy elszállította. A kapitány szerint azokban a gazdaságokban, ahol a tulajdonos otthon maradt, az igásállatokat, a tenyészeteket, a vetőmagot és a fejadagot meg kell hagyni. Ezt a variációt a kormányzó is tudta, de értésére adta, hogy nem sikerült ezt neki cselekedni, mert minden esetben vis majorral kellett számolni.

Március 13-án a kastélybeliek emlékeztek arra, hogy az ostromállapot náluk éppen 100. napja tart. Még aznap kitakarították a bunkert, ahová a lakosságot majd a kitelepítés elől elhelyezik. Még e nap délután 5 óra körül páncélos alakulat érkezett, akik a kastélyban szállásolták el magukat. Az oroszoktól 3 liter bort kapott a személyzet, melyet másnap, 14-én a kormányzó úr 57. születésnapján megittak. E nap a kastélyt kórháznak foglalták le, a főhadnagy beleegyezett, hogy a személyzet a szobákban maradhasson.

A kormányzó e nap olvasta az Új Szó című újságban, hogy a hadvezetőség és a magyar kormány a termelőmunka megkezdésén fáradozik. A cikk azt is tartalmazta, hogy a német katonaság az igaerőt igénybe vette, így a szarvasmarhák-302