Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Varkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 árpát és zabot, a búza még csaknem érintetlen. A zabrált termékeket Alap felé viszik. Kamill pont hatkor jött meg. Az ökrök nagyon kifáradtak. Előszállás határától két óra hosszáig jöttek; meghozta a lisztet, a vitt búzának 80%-át lisztben kiadta a kapitány. Hoztak 4 zsák korpát a teheneknek. A lisztből 2 zsákkal átadtak a herczegfalviaknak és egy zsák korpát, a többit hazahozták. Itt szétosztottam. Az állatorvosék kaptak 2 zsák kenyér- és 1 zsák főzőlisztet, Szöllösiék egy zsák kenyérlisztet. Február 22., csütörtök Anzelmmel bementünk Földvárra, hogy beadványunkat átadjuk a kommendátornak azzal, hogy azt továbbítsa. A kapitány délután nem volt benn. A helyettesével beszéltünk, ő is azt vallja, hogy nem volna szabad hozzányúlni semmihez, az ő körzetükbe tartozunk, majd adnak patrult. Ezt ígérik karácsony óta, és nem tesznek semmit. így semmiféle zabrálást sem tudtunk megakadályozni. A kapott kölcsön rühös lóval háromnegyed 4-kor értünk haza. Itthon nem történt semmi. Útközben hallottuk, hogy a jegyzőt és a doktort kilakoltatták, átköltöztek az állomás épületébe. Nem jó jel, nem tudom mi lesz a következménye? Otthon találtunk egy podpolkovnyikot aki már volt nálunk, a kórház egyik majorjához [őrnagy — Farkas Gábor] jött. Elég sok időnket elvett. Öt óra körül vettük észre, hogy a kórház pakol, útrakészen állnak. Közben bejött Anzelm, kereste a nacsalnikot [főnököt — Farkas Gábor], már nem találta itt, búcsúzás nélkül itt hagyott bennünket. Reggel még találkoztunk, nézte és látta, hogy milyen fogattal indulok Földvárra, talán mosolygott rajtunk. Érdekességként említem, hogy a podpolkovnyik mindnyájunktól csókkal, s tőlem még külön kézcsókkal búcsúzott, a kórházi major is kézcsókkal vált meg. Alig tudjuk megérteni, némileg az utóbbinál az magyarázza ezt a különleges dolgot, hogy kissé ivott, s így nem igen volt cselekedete mérlegelésének tudatában. A podpolkovnyik nem volt ittas, együtt ittunk likőrt az egészségére s arra, hogy holnap indul Moszkvába Sztálinhoz. Kértem adja át Sztálinnak az üzenetet, hogy a magyarság ki van fosztva, hogy az éhínség elkerülhetetlen. A kórház elköltözésével nyugtalanok vagyunk, milyen alakulat jön a helyükre. Örültünk, hogy az éjjel még itt maradt egy tiszt, és még az őrség. De mi lesz a következő éjjel? Rendbe hozatjuk az összes szobát. Fontos, hogy a mienket megmentsük, s így meneküljünk a kilakoltatástól. Február 24., szombat Tegnap sikerült az összes szobát rendbe hoznunk. A kórházi alakulatból itt maradt két autó egy főhadnagy vezetésével, a napunk nyugodt volt. Sixtus volt Nagykarácsonyban temetni. Rendbe hozatta a kápolnát. Holnap (25-én), vasárnap szeretne ott misézni. Megtalálták az oltárkövet, egyik cselédasszonyunk rejtette el. A gyertyatartók Pappnénál voltak, és ott volt az egyik oltárterítő is; a kápolnát teljesen rendbe lehetett hozni. A nagykarácsonyi cselédség árokásáson van. Lőrincz ott van, valamennyire magához jött, de még mindig nyugtalan és elkeseredett. Sixtus Roberten keresztül jött haza. Róbertben leadta a fokhagymát a hízók vágásához. Jelezte, hogy Lőrincztől a sertéshúst elvitték, Róbertból utaltam ki neki egy sertést. Róbertbe ki kellene mennem, ott nincs összhang Zalay felügyelő, Kellner gazda és Kovács gépész-tolmács között. Az ügy elintézése nem lesz könnyű. Kelemenben összegyűjtött állatokat terelik Pusztaszabolcs és Buda felé. A kapitányhoz nem tudtunk kimenni tegnap, ti. az itteni lovak parancsnoka megérkezett; úgy volt, hogy azzal tárgyalunk 10 órakor. Ki is mentünk, akkor már a lovakat vizsgálta. Azt mondotta: 2 óra múlva lesz szabad, és bejön hozzánk. Nálam vártuk, a mi állatorvosunkkal kettőig, ekkor mi kerestük fel Bóór gépésznél levő lakásán, s kértük, hagyja rassza a tőlünk átvezetett 2 ménescsikót, a Sudár nevű anyakancát, és adjon nekem 2 lovat. Megígérte, a döntést ma délelőttre halasztotta. Kíváncsi vagyok, mi lesz az ígéretéből? Tegnap fél 5 körül berontott hozzánk 2 orosz katona, egyik fegyverrel a vállán, s két inget és két gatyát kért, ill. a fegyverrel fenyegetőzve követelt. Anzelmet kiugrasztottam a kórházi tisztért; a fegyveres orosz ide-oda szaladgált szobánkban, ki akarta nyittatni a szekrényeket. Türelemre intettem, hogy csak várjon, mindjárt. Anzelm a tisztet nem találta, de megtalálta Jóska inasom, s jött is vele rövidesen. A főhadnagy közölte velünk; adjunk 2 inget és 2 gatyát az orosz katonáknak, csak azt kérik. Én felvilágosítottam a főhadnagyot, hogy nem kérik, hanem fegyverrel követelik. A két katona lehazudta az egészet. Mondtam, hogy egyet tudok adni, a főhadnaggyal kimentek, utánuk vittem egy gatyát, azt mondták, hogy a bátyuskától nem akarják elvenni. A főhadnagy közben leszelídítette őket. Ha ez a főhadnagy nincs itt, föltéden kirabolnak. A főhadnagy este becsukott minden ajtót, így nyugodtan feküdtünk le: 9 és 10 óra közt hallottuk, hogy kint mozgás van, kocsik jönnek a pusztára. Éjjel hallottam, hogy a főhadnagy a kastély előtt levő oroszokkal vitatkozik. Nem enge-293
