Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 őket. A birkákat a nagy ellető istállóba tereitettem azzal, válogassák szét az anyákat a ridegektől, talán menni fog az elletés is, a dögöket szedjék össze, etessenek és itassanak, az oroszok nem akadályozzák, egyenesen a kezünkre járnak. Az őrök legalább is így viselkedtek. Február 1., csütörtök Sixtussal 10 körül elindultunk, hogy megnézzük Ménesmajort és Daruszőlőhegyet. Sixtust a gazdasági vonatkozásokon kívül a pasztorációs vonatkozások is vezették. Az úttól kissé féltem, sok már nekem 16 km, amelynek egy része töretien hó. De elindultunk. Útközben egy jóravaló orosz kocsijára felkapaszkodtunk, családos ember volt, szívesen vitt bennünket, elbeszélgetett velünk. A bejárónál láttam, hogy nagy bajok vannak Ménesmajorban, ti. a vérnyomokból azt következtettük, hogy vagdossák a góbékét. Az elletőben összesen 5 elcsigázott szoptatós göbét találtunk s egy csomó anya nélküli szopós malacot. A látvány itt is könnyfakasztó, legszebb sertésállományunk tönkre ment. Két orosz jelenlétünkben vitt el 10 árva malacot, örültem, hogy viszi; az istálló gondozatlan, sem alom, sem élelem. A számadó kanásszal lakása körül találkoztunk, azt mondta, reggel ott volt az elletőben, volt még 13 szoptatós göbéje; elküldtem, nézze meg mi van most. A puszta tele volt oroszokkal, viszik a cselédség takarmányát az uradalmival együtt. Gallasy összetörve, nem mer az oroszok előtt mutatkozni. Nem tudom, miért? Amúgy a cselédség itt is kirabolva mindenéből. A tehenészeti istállóban 25 állat van, ill. volt, vegyesen ökör, tehén és növendék. Tehát vége ennek a kerületnek is. így lesz ez az egész vonalon. Ménesmajorból átmentünk Darumajorba, hogy megnézzük azokat is. (Az út itt nagyon nehéz, nem nekem való; féltem, hogy Sixtusnak terhére leszek. Valahogyan kibírtam, kértünk orosz kocsira fölvételt, de nem volt hajlandó rá. Tehát ilyenek az oroszok, egyik ember, a másikban nincs emberi vonás.) Daruhegyig gyalog mentünk, tele oroszokkal, a legjobb emberek kifosztva mindenükből. Úgy látom, a nép nem kevesebbet szenvedett, mint az uradalom. Egymásra leszünk nagyon utalva. Imre Pistához mentünk be, ő is tele volt oroszokkal, kifosztották mindenéből a múlt héten. Mai oroszai jók, de csak átmenetiek, milyet kap az éjszaka? Itt pihentünk egy félórát, amely nekem nagyon kellett, enélkül a pihenés nélkül nem bírtam volna ki. Egy pohár vizet megittam s egy kis pogácsát (darkát) Sixtussal megettünk. A nép velünk együtt érez, s velünk együtt sír, s várja a devastáció végét. Gulyamajoron keresztül jöttünk haza, a magtár újból feltörve, hiányoznak a hombárdeszkák, feltüzelték, s oroszok koporsónak használták. Fél 3-kor értünk haza, én holtfáradtan, Sixtus bírta a tempót, útközben a vállára szedett egy lapátot és egy vizes kannát, ezeknek is híjával vagyunk. Az ágyúdörgés állandóan hallatszott. Nem izgatott, kérdés mi a jobb, tovább szenvedni, vagy befejezni? Úgy lesz, amint a Mindenható akarja, megnyugszunk az ő rendelésében, bár sokszor feltör lelkűnkből a sóhaj, hogy amit szenvedünk népünkkel együtt az nagyon sok, bárcsak vége lenne már! A marhaállomány lehetett még 100 db, a birkaállomány 700 körüli. A sertésállomány, hízók, anyák és süldők 150 körül lehetnek. Innét lementem a sertés elletőbe, mivel azt mondották, ott nincs már csak egy-két választási malac. Ott is teljes a pusztulás. Találtunk ott 50 db körüli választási malacot teljesen kiéhezve, senki sem törődött velük. A látottak könnyeket csaltak szemünkbe, s bizony igazolva láttuk magunkon az írás szavát: „megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai”. Lőrincz ott hagyta kerületét, ott hagyott mindent, utána a cselédség is, és gondozás hiányában tönkre ment Nagykarácsony megmaradt állatállománya. Feiglivel, aki robotban volt, üzentem Lőrinczért, jöjjön be. Sixtus is kiment a húgához. Én nem vállaltam a szőlőhegyi utat, mondottam, Reiteréknél megvárom őket. Reiter megosztotta velem az ebédjét. Fél 3 körül megjött Sixtus az intézővel és húgával. Az intézőt az események teljesen összetörték, nem képes intézkedésre, s talán utánanézésre sem. Állandóan sírt, bántja a bizonytalanság családjáról. Borzasztó lelkiállapotban van, nem szidtam, csak bátorítottam. De hát lehet még valakit ilyen körülmények között bátorítani! Hiszen magam is csaknem az összeroppanás előtt állok. Borzasztó helyzet és borzasztó állapot. Ha minden kerület így néz ki, az uradalom menthetetlenül tönkre ment. Sixtus nővérét kirabolták. Farkaskutyával keresték meg elásott dolgait. Neki sem maradt semmije. Borzasztó reánk hatásaiban ez a másodszori frontális helyzet. Az uradalmat a németek újabb támadása tette teljesen tönkre. Délután négy óra körül érkeztünk vissza. Nagyobb bajunk nem volt. Nekem talán már nem valók ezek a gyalogutak. A többiek otthon voltak. Azzal fogadtak, hogy az éjszakánk aligha lesz nyugodt. Már nem lepnek ezek meg. Egy kapitány volt bent s tárgyalt Anzelmmel, hogy éjszaka szobákra lenne szükségük. Az emeleti szobák állandóan rendelkezésükre állnak. A fa felkészítve. Estefelé bejött 9 főből álló orosz csoport, telefonszerelők. Vacsorát kellett nekik készíteni, ők adták a zsírt, mi a krumplit. Másként nem megy. Fél 1 körül éjjel tényleg megjöttek a jelzett autósok. Csak Anzelmék szobáját zavarták, mi Sixtussal ugyan felkeltünk, de Anzelm jelezte, ne mutatkozzunk. Nyugton maradtunk, úgy maradt a középső szoba is. Mennyire örülünk egy-egy zavartalan éjszakának. Az oroszok lehettek 30-an, elfoglalták 281
