Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 gítségünkre a tolakodók ellen. Megígérte, nagyjában meg is tartotta. A bunkerben voltak még cselédek, lement két orosz katona is, jelentettük az őrnagynak, azonnal leküldött egy tolmácsot, s a katonák eltávoztak a bunkerből. Sőt az őrnagy lejött az inas szobába aludni, így nyugodtan feküdtünk le. Lefekvés előtt bejött még hozzánk a tolakodó szerzsán, benn volt a major egyik adjutánsa [segédtiszt — Farkas Gábor ] is, s figyelmeztette a szerzsánt, hogy hagyjon magunkra. Az éjjel nagyobb zavargás nem volt, lefekvéskor voltak bent út iránt tudakozódó katonák. A konyhának dolgoznia kellett, elfogyott a krumplink, húst adni nem tudtunk, hiszen magunknak sincs. Minden csoport lámpát keres, már mind elvitték, parafinnal világítunk, ebből is alig győzzük készíteni a gyertyákat. Délelőtt az irodában (külső) próbáltunk rendet rakni, hogy éjjel oda is tehessünk be katonákat. Az iroda összerombolva, aktáink a hó között vagy a hamuban. Amit lehetett összeszedtünk. Baj van a bunkerral, bezárni nem lehet, úgyis feltörik, ott van összehalmozva a speizból kimentett zsír, szappan, liszt s ruhanemű. A kisasszonynak ott van mindene. Nehezen mdunk már dolgokat elhelyezni, az én hálószobámban mozdulni sem lehet. Reggel, amit lehetett, szétraktunk ide és oda. Ezek már csak azt szolgálják, hogy az éhségtől mentsenek meg. Reggel a kapuban találkoztam egy őrnaggyal, jóindulatúnak látszott, itt hált az éjjel, mi nem tudtunk róla. Megkapta Márton [Dózsa — Farkas Gábor] szobáját, s azt kértük, legyen segítségünkre a tolakodókkal szemben. Délelőtt mindkét őrnagy lejött hozzám, sőt átjött az állatorvosnál lévő őrnagy is két zászlóssal. Az egyik zsidó, és egzaltált. Politikai álláspontom után érdeklődött. Közöltük vele: azt mondotta, tovább adja tábornokának, s számíthatunk segítségére. Amikor gyakorlati segítséget kértünk, tehenészetünk megmentését, kitért. Faust iránt, s Sixtus könyveiről érdeklődött. Elrabolta csaknem az egész délelőttünket. Sok remény a helyzet javulásához nincs. A front helyzetéről fogalmunk sincs, csak sejtjük, még mindig az uradalom területén zajlanak az események. Január 30., kedd Különösebb dolog nem történt. A lányok szobájába korábban Budapesten zsákmányolt holmikat raktak be teherautóból. Ma este ezeket felpakolták két teherautóra, s éjjel fél tizenkettő körül hagyták el a kastélyt. Rakomány egy nagyobb cipőgyár raktárából származhatott (kész cipők, bakancsok, kikészített bőrök, Singer-varrógépek). A déli órákban Sixtussal megkíséreltem volna kimenni Kelemenbe. Neki is vágtunk, azonban a Fördősnél láttam, hogy a magas hó és hófúvások nem nekem valók, bizony visszatértünk, nem bírom már a magas havat. Fliába, az erő fogy, s talán fogyatékán is van. Nehéz volt az elmúlt nyolc hét, és nehéz az 57 év is, érzem a terhét. Január 31., szerda Sixtussal mégis csak elhatároztuk, hogy megnézzük Nagykarácsony kerületet; messzebb van ugyan Kelemennél, de tudtam, hogy az út törött, erre jártak az orosz tankok és fogatok. 10 körül neki vágtunk s kiértünk negyed 12-re. A legszomorúbb kép s helyzet fogadott. A tehénistállóban egy tehenet találtunk, a takarmányosban egy döglött feküdt, a növendékistállóban két tehén volt, de egyik nem tudott felkelni. A környéken egy lélek sem mutatkozott, ill. a cselédlakásoknál egy-két cselédasszony. A műhelyben hallottunk zajt, arra tartottunk. Ott dolgozott a bognár és kovács az oroszokkal. Reiter gazda anyósa észrevette, hogy ott jártunk, elénk jött, hívott, menjünk be hozzájuk. О aztán közölte, hogy az intéző is, Feigl Jóskáék is, kimentek a szőlőhegyre, még vasárnap múlt egy hete. De kiment a szőlőhegyre a cselédség nagyobb része, talán csak három-négy család maradt itt. Az állatok elhagyatva gazdátlanul bolyongnak a pusztán és a szérűskertben, s úgy keresnek élelmet, hogy el ne pusztuljanak. Sixtussal mentünk a kápolna felé, láttuk, nyitva van. Feltörték, elég nagy rombolást végeztek; oltár összetörve, tabernákulum [szentségtartó - Farkas Gábor] feltörve, oltárkő hiányzik, az oltárasztalon étel-csont maradványok. Ugyancsak feltörve a sekrestye, az ottani szekrény fiókjai eltüzelve, ott helyben. A gyönyörű két szőnyegünket ellopták, a gyóntatószék összetörve. Feltörve még a kazetta-mennyezet oldala. Siralmas látvány. Átmentünk onnét az ököristállóba, teljesen üres. A robotból elkértem egy orosz őrtől Reiter gazdát, ő aztán jelentette az intéző elmenetelét, a cselédség kiköltözését és az állatállomány pusztulását. A hizlalónál láttunk embereket, oda mentünk, a cselédség egy része két hízósüldőt pörkölt, s annál sütkérezett robotban. Kénytelen voltam a legerősebben kifakadni ellenük, s figyelmeztetni kötelességükre, s arra, június 30-ig ki vannak fizetve, tehát teljesítsék kötelességüket. Két juhásszal bementünk a birkaistállóba, látszott rajta, feléje sem nézett senki. A juhászok hazudtak; a dögök egymás hátán, ez volt a helyzet az ellető istállóban is. A számadó juhász beteg, fia nem törődött a birkákkal, csak szájalni tudott. Az orosz őrökben több volt a józanság, mint saját cselédeinkben. Mivel a hizlalónál orosz őrök állnak, legalább is most, úgy döntöttem, hogy minden állatot erre a részre összpontosítsanak. Össze volt már keverve ökör, tehén és növendék. A déli ridegistállóból kb. 30 növendéket áthajtattam ide, elrendeltem, hogy etessék úgy, ahogyan tudják és itassák meg 280
