Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Varkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 túlzott csend, nem tudtunk örülni, féltünk a ránk következő éjtől. Nem tudtuk túl komolyra venni a németek közelségét és erejét. Nagykarácsonyszállásra (még ott létünkkor) jött megLórincz lovas küldönce Balogh intézőtől. Azt a hírt hozta, hogy Balogh előző nap egy német páncélossal elment Veszprémbe családjához. Ha egy kissé zokon is esett, hogy nem adott üzenetet, megértem eljárását, sőt helyeseltem is. Lőrincztől azzal jöttünk el, hogy vasárnap [január 21-én — Farkas Gábor] bejön, kiviszi Kamillt, és hétfőn reggel együtt indulnak Zircre. Ez csak terv maradt. Az események nem engedték keresztülvitelét. Este nyomott hangulatban feküdtünk le. A nyomasztó csend veszélyt látszott rejteni magában. Fél 10 körül kerültünk ágyba. Fél tizenkettőkor jött az első ébresztő, 6 orosz egy tiszt vezetésével átvizsgálta a kormányzói lakást, ti. Pongrácz és Kamill pár napja fölmentek a helyükre, az emeletre. Átvizsgálták a konyha és a kamrai részt, szerettem volna őket leállítani az emeleti résztől, ez azonban nem sikerült; ott is átnéztek minden szobát, németek után kutattak. Sőt fölmentek e padlásra is, átvizsgálták a padlásteret. Sixtus és Anzelm voltak velük, (Anzelm teljesen átfázva és harisnya nélküli papucsbanlO fokos hidegben). Fél egy körül ugyanez a vizsgálódás megismétlődött, és utána még kétszer. Január 21., vasárnap Reggelre az udvar és a puszta tele volt oroszokkal. Érdekes, hogy ugyanazon éjjel, amint jelentették, egész közeli cselédházak egyikében oroszok, másikban németek voltak. Mikor másnap ezt meghallottam, elállt a lélegzetem! Vasárnap az emeletről lehurcolkodott mindenki, újból együvé kerültünk éjjelre. Ez a vasárnap sokban hasonlított a december 3-i vasárnaphoz. A kórház dolgaiért az autók megjöttek, azok is fogatot követeltek, de nem volt béres, aki befogjon. Január 22., hétfő Virradatra az udvar tele volt oroszokkal, megkezdődött újból a fosztogatás. Kezdték a húsos kamrán, folytatták lovainkon és szánjainkon, befejezték a speizunkban, kamránkat és füstölőnk teljes kifosztásán. Alig maradt élelmünk. Erre a változásra már nem számítottunk, vártuk Budapest elestét, és a helyzet némi konszolidálódását. Ehelyett visszakaptuk az első orosz megrohanás megismétlődését, minden borzalmával együtt, szinte fokozott mértékben. Magam lelki és testi összeomlás előtt álltam. Az utána való nyoigodtabb éj térített némileg magamhoz. Hétfőn a déli órákban rajta értünk egy orosz főhadnagyot, amikor a templomperselyt feszegette. Elzavartuk, Ш. ő beküldött a sekrestyébe, hogy nem tett semmit, gyanús volt a viselkedése. Mikor Anzelmmel távoztunk, akkor szakította le a Szent Antal-perselyt, és sietett ki a templomból, mire az ajtóhoz értem, hűlt helybe volt. A templomot nem zárhattuk le, a torony megfigyelőhely volt; kértünk őrséget, hogy a templomba ne mehessen be senki; ígértek, volt is őr, de nem törődött a templommal. Az egyiknek megmagyaráztuk a templom feltörését, csodálkozott, kereste a bőrkabátos főhadnagyot, fölment a toronyba, hátha ott van. Vártuk visszajövetelét, de nem jött vissza, a főhadnagyot biztosan ott találta. Még hétfőn este eltorlaszoltuk a templomot a gyóntatószékkel, így akartuk megakadályozni a bejutást. Reggelre a templomot bepiszkítva találtuk, eltolták kívülről a gyóntatószéket, így jutottak be. Nem használt a vassal való elzárás és az eltorlaszolás. Január 23., kedd Reggel új alakulat érkezett, minden helyiségünk, az udvar, a gazdasági udvar is lefoglalva. A fásfészerben tüzet raktak. Egy podpolkovnyikkal, aki bejött hozzánk, letiltattuk, nem használt semmit. Igaz, nagyon hideg volt. Ez az alakulat azzal kezdte, hogy lenyakazott 30 libát, s lelőtte a még meglévő tyúk maradványunkat, így ezekre sem volt többé gond. A templomból elvitték az összes gyertyát, felforgattak az oltár mögött mindent, vittek el térítőt is, s felkutatták a templompadlást, ahol több értékünk volt elhelyezve, de vinni innét nem vittek el semmit. Éjjel embereinket összeszedték a pusztán, a kastély előtt sorakoztatták és elhajtottak 160 főt, senki sem tudta hová. Az állatorvosékról, Szőllősiékről semmit sem hallottunk, ill. azt, hogy lakásukon nem találhatók. A Külsőmajort teljesen kifosztották, sertéseinket szélnek eresztették. Anzelmmel valahogyan beterelték a sertéseket két istállóba, de a szemük előtt is lőttek még le belőlük. Volt még ott 30 növendékállat, azokat felhajtották Belsőmajorba. A déli órákban jelent meg egy főhadnagy azzal, megbízása van a front részére állatok és búza vásárlására: 200 q búzát követelt. Megjegyeztük, hogy a fele húst Előszállásról, a másik felét Nagyanyámról kapja, búzát Róbertból. Megnézte az előszállási állatokat, megfelelőnek tartotta az állománya:. A délutáni órákban mégis elrendelte [Anzelm jelenlétében — Farkas Gábor] az egész ököristálló elhajtását, nem adott sem elismervényt, sem pénzt. Az állataink segítettek rajtunk, nem indultak úrnak a havazásban (45 db: 15 ökör és 30 növendék). Különben 5 és 6 óra között menekülésszerű mozgolódás volt megfigyelhető. Ennek láttára már féltünk a ránk jövő éjtől, számítottunk új alakulat érkeztére. Úgy is lett. 7 275
