Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Varkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. Rá rész: 1938-1945 jón jelentést. A kisvenyimi helyzet nagyon szomorú. Ott is tartottak tovább a rablások. Összesen 4 tehén van és egy bika. A tehenészeti istálló üres, csak a cselédeknél kint levő 34 darab tehén van meg. Az igásökrökből megvan 74 darab, az abrakos növendékekből 48, malacos göbeállományból 5, a zirci süldőkből 12, a júniusi malacokból 51, az anyabirkákból 350. Ez a gazdaság is a teljes pusztulás képét mutatja. Azzal jöttem haza, ha Voronyin kapitány Tolnáról megérkezett; megkíséreltem rávenni, hogy menjünk fel Pentelére; találkozzunk Csernov kapitánnyal. Míg oda voltam, bent volt Zalay róbertvölgyi felügyelő, először az orosz megszállás óta. Jelentette, hogy tegnapelőtt, mikor eljöttem Kelemenből, 26 vegyes birkát, 2 anyabirkát és 1 tinót vittek el. Az anyagöbe és a süldőállomány megérkezett Róbertvölgybe. Az anyabirkákkal kellene még valamit kezdeni. Azon gondolkozom, hogy azokat behajtatom Előszállásra, csak az előszállási intézővel kell tárgyalnom. Este Voronyin megjött, ugyanakkor érkezett meg Rudajko. Anzelm együttesen tárgyalt velük. Nem valami barátságosan viselkedtek egymással. Rudajko közölte Anzelmmel, hogy a Szviderszky-féle 195 ezer P benn van az orosz bankban a kötvényekkel együtt. A kötvényeket bármikor megkaphatjuk, rájuk nézve teljesen értéktelen. Mi ezt az átadáskor is láttuk. Ha nyugodtabbak lesznek az idők a 195 ezer P-t is felvehetjük az orosz banktól, a mi nevünkön szerepel. Tárgyaltunk ezen az estén Voronyinnal; közöltük vele, hogy másnap 19-én fölmegyünk Pentelére, a parancsnoksághoz, ti. 18-án benn voltam a földvári parancsnokságon, hogy megtudjam pontosan Herczegfalva község és Bernátkút-puszta melyik parancsnoksághoz tartozik; válaszul azt kaptam: a penteleihez. Meglepett, hogy bár a kórház autóját biztosítottuk másnapra a pentelei útra, Voronyin első szóra kínálkozott, hogy velünk tart, még az autóját is fölajánlotta. Tehát azzal a tudattal feküdtünk le s keltünk föl, hogy reggel fél 8-kor indulunk Pentelére. Valamivel korábban keltünk mindnyájan, úgyhogy fél hét körül hallottuk az autó beindítását, azt gondoltuk, készül az autó a pentelei útra. Háromnegyed hétkor mentünk misézni, s legnagyobb meglepetésünkre egy autó sem volt az udvaron; eltűnt szó nélkül Voronyin kapitány az embereivel együtt, s őt követte Rudajko is. Január 19., péntek Miséink után láttuk, hogy mozgolódik a kórház; a kórházi autó sem ment Perkátára. Szedelőzködtek és csomagoltak. Már a kora délelőtti órákban kértek kisegítésre, Paksra 10 ökörfogatot. Az út síkos volt, figyelmeztettem a főhadnagyot, nem megy a dolog, de megkísérlek 4-5 fogatot kiállítani, ha ugyan tudok. A déli órákra 3 fogat kiállt, a negyedik béres megtagadta a befogást, orosz katonával kénytelen voltam kényszeríteni. Az ökörfogatok a magazin [előszállási iskola — Farkas Gábor ] előtt álltak délután 5 óráig. Láttuk, hogy valami van a levegőben, de semmi bizonyosat nem sejtettünk. 6 óra körül a kórház eltávozott, teljesen erős volt a havazás; az ökörfogataink nem bírták a síkos utat, az állatorvosig sem értek el, ki kellett fogatnunk, a szekerek megrakodva az úton maradtak. Egész éjjel rendkívül erős az autóforgalom Földvár felé és felénk is. Mellettünk elhúzott kb. 200 autó, de egy sem állt meg a majornál, hanem továbbment Németkér felé. 10 óra körül elcsöndesült a község, ha izgalmakban is, de nyugodtan aludtunk. Másnap reggel elment a kórháznak itt maradt része, és elmentek az állatorvoséktól a telefonisták. Oroszok nélkül maradtunk. Két ólálkodó orosz volt az országúton. Ezek bontogatták az úton hagyott kórházi szekereket. Anzelmmel kimentünk a majorba, hogy körülnézzünk, mi van a pusztán? Ott sem találtunk oroszt. Nagy volt a csend. A majorból visszajövet jelezték, hogy három német páncélos befutott a cecei országúton. Január 20., szombat Az irodában a pusztai helyzetről beszélgettünk, az ablakunk alatt ment el három páncélos. Azt hittük, oroszok; a major felé mentek. Rövidesen visszatértek, és megálltak az úton lévő kórházi holmikkal megrakott szekereknél. Anzelmmel úgy véltük, ki kell menni hozzájuk és fölvilágosítani őket, hogy az ott lévő dolgok az orosz kórházhoz tartoznak. Már elég közel voltunk, amikor Anzelmtől kérdeztem, mi is az orosz köszönés? Anzelm szól: „vigyázzunk, nehogy beugorjunk”! Tényleg kezdtünk figyelni, s német szó ütötte meg a fülünket, s egyik katonán német ruhát láttunk, tehát a zdrasztvujtye helyett Grüss Gottal köszöntünk, a páncélosok tényleg németek voltak. Érdeklődtek vannak-e oroszok a közelben, mi azt mondtuk, tegnap elmentek, és a maradvány elment ma reggel. Érdeklődtünk, mi van nyugat felé? Ok azt mondták, nyugat felé nincsenek oroszok. A németek itt ólálkodtak a déli órákig, és délután el is mentek. Reggel érkezéskor még rálőttek a menekülő oroszokra, kettőt agyon is lőttek közülük. Kora délután Lőrincz intézőtől jött be lovasküldönc, aki azt a jelentést hozta, hogy Lőrincz autóval másnap (vasárnap) indul Zircre. Azt válaszoltam, várjon egy-két napot. Három óra körül Kamillái és az állatorvossal együtt kimentünk Nagykarácsonyszállásra, hogy személyesen beszélhessek Lőrinczcel. Nekem is, az állatorvosnak is megülte lelkünket a 274
