Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945

Este Gallasytól érkezett jelentés. Ott is folynak a rablások; Kamill kiment egy orosz katonával kedden kora reggel, de már nem találtak ott oroszt. Elvittek 12 süldőt és 3 anyadisznót. Vasárnap 2 üszőt, egy bikát és 5 süldőt. Szóval ott is fogy az állományunk.

Itt voltak a kendergyáriak. A kendergyár hétfőn megindult. A gyermekotthon részére igényeltek 2 q burgonyát, 3 q búzát és 50 kg babot. Ezt megkapták. Két darab hízott sertést nem kaptak meg egyelőre. Erről még külön kell tárgyalni. Éjjel 11 óra körül a Külsőmajorba újabb fogolyszállítmány érkezett. Tudtunkon kívül helyezték el őket. Lehettek 1200- an. Embereinket nem engedték oda. Kedden reggel 9 óra körül sorakoztatták őket. Ezeknek semmit sem tudtunk adni. Egy fő a szökést megkísérelte, ezt agyonlőtték, a temetőbe húzták. Állítólag 3 megszökött a csoportból. Négyen elrejtőztek, ezeket megtalálták, a falhoz állították őket; de valahogy megkegyelmeztek nekik. Simontornyáról jövet találkoztunk velük a kelemeni tetőn. Nagyobbrészt katonák voltak, elvétve volt csak enni ruhás köztük.

Január 18., csütörtök

A partrulokat szétvittem [d. a majorokba — Farkas Gábor], ill. a kiskarácsonyit elvitte Sixtus. Kiskarácsonyon, Györgyszálláson nincs semmi baj. Nincs különös baj Nagykarácsonyban sem. Egy-két állatot mindig visznek el, azt már megszoktuk. Ménesmajorba mentem először, ott találkoztam Lőrinczcel és Feiglivel. Onnét kedden további 8 süldőt és 3 db mustra göbét és 1 hasas üszőt vittek el és 3 kocsi szénát. A baracsiak az oroszokat állandóan ránk uszítják. Bármennyire is kellemeden ez nekünk, ők el nem ítélhetők. Látva a ménesmajori helyzetet, kértünk 2 patrult. Talán mégis meg tud valamit akadályozni, ha nincs is fegyvere.

Tovább mentem Nagyvenyimre. (Az orosz kórház kölcsönözte számomra egyik fogatát.) Ott találkoztam Székellyel és Szilárddal. A baracsiakkal veszekedtek, akik dohányért rohanták meg őket. (Közöttük volt két zsidó, s ezekből kiütközött a zsidó szemtelenség. Ezt már Szilárd is megmondta nekik. Én még tetéztem is. El is hallgattattam őket, és megmondtam, hogy ki vagyok.) Különben ott nagyobb baj az egy hét leforgása alatt nem történt, mint az, hogy a templom körüli állványfát elhordták, ill. tovább hordják. A toronyállványhoz eddig még nem nyúltak hozzá. Voronyin kapitány itt is becsapott bennünket, ti. amikor meghallottuk, hogy a templom állványfáit szedik, Anzelm tárgyalt Voronyinnal, hogy adja ki a patrulnak, hogy ezt akadályozzák meg. Voronyin úgy tett, mintha ilyen értelemben írt volna a patrulnak levelet, holott a levelében arról kért felvilágosítást, hogy mennyi állatot vittek el. Különben a patrulok ott nagyon szépen viselkednek. A göbék közül lelőttek az orosz tisztek 9 darabot, s a patrulok arra kértek Voronyin kapitánytól felhatalmazást, hogy az orosz tisztekkel szemben is használhassák fegyverüket. Hogy megkapták-e ezt a felhatalmazást, nem tudom.

Siettem Nagyvenyimről Bernátkútra, mivel az ottani tiszti kocsis jelentése szerint a déli óra szokott Bernátkúton a legveszedelmesebb lenni. Már a Parragról láttam, hogy egy autó közeledik Bernátkút felé a pentelei útról. Amennyire lehetett, siettettem az orosz fogatot. Amikor beérkeztem Bernátkútra, tényleg ott találtam az autót. Egyelőre az oroszok kimentek a pusztára vadászni. Ebédet rendeltek. Két disznót, vagy 2 borjút akartak elvinni. Jelentette a bernáti intéző, hogy előző este, 16-án kint volt nála Penteléről Csernov nevű orosz kapitány, aki azt mondotta, hogy gazdaságilag hozzá tartozik 14 major, közöttük Bernátkút is. Leltározott, kijelentette mindent ő fog elvinni, s két őrt hagyott ott, hogy Bernátkútról ne lehessen kihozni semmit.

Az őrök tovább engedték zabrálni az oroszokat. Mindjárt ott találtam a szérűskertben 2 kocsit, amelyek takarmányt rakodtak. A pentelei őr azt mondotta, hogy a takarmány nem tartozik hozzá. Az általam felvitt pattul szépen viselkedett. Nem akarták a takarmányt lerakatni, kértek engem, hogy ezt a kis takarmányt a megrakott kocsik elvihessék. Nem volt sok egyik kocsin sem, s a két kocsi a takarmánnyal el is ment.

Ez az orosz kapitány előző nap elhajtott Bernátkútról 16 igásökröt, 10 tehenet, elvitt 5 zsák babot és 20 q burgonyát, úgyhogy a bernáti istállóban már csak 18 db tehenünk áll, 2 bikánk s kb. 16-18 leggyöngébb abrakos növendékállat. A süldőállományból egy sincs meg, birka sincs. 50 magemse közül 35 magemsét még sikerült áthajtani Mélykútra, 15-öt már útközben lefogtak és elvittek, szóval Bernátkút gazdaságunk teljesen a pusztulás szélén áll. A két őr vitatkozott, hogy most már melyikhez tartozik Bernátkút. Megmondtam nekik, hogy ha megjön Voronyin kapitány, feljövök vele Pentelére Csernov kapitányhoz, hogy a helyzetet tisztázzuk. Különben Csernov kapitány megígérte, hogy este jön Bernátkútra. Félő, ha megjön, a többi állatot is elhajtja. Bementem a tiszti lakásba, ahová már beérkezett az autóról leszállt társaság. Vezetőjüket (hetyke legény volt) megkérdeztem, mit keresnek itt? Csodálkozott azon, hogy meg mertem kérdezni. Megmagyaráztam, hogy ki vagyok. A patrult igazoltatta. Az őrmester által kiadott igazolványra semmit sem adott. Kért 2 disznót. Mondtam, hogy nincs. Akkor 2 borjút kért, arra is azt mondtam, hogy nincs. Erre elhallgatott. Külön mentek ebédelni.

Háromnegyed 3 körül indultam Nagyvenyimen keresztül haza. Időm már nem volt arra, hogy Kisvenyimre átmenjek. Ezt már Nagyvenyimen láttam, ezért Szilárdot átküldtem Kisvenyimre, hogy érdeklődje meg, mi ott a helyzet és ad-273