Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Varkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 December 26., hétfő Karácsony ünnepén megjelent nálunk a 3. Ukrán Front egyik őrnagya, két kapitány kíséretében, közölte velünk, hogy az uradalom egész kezelését ők veszik át. Érdeklődött a készletek iránt. Kívülről a megközelítő készletet, ill. felesleget bemondtam, de ezzel nem elégedett meg. Kérte a kerületi terményrészleteket. Erre közöltem vele, hogy azt jelen pillanatban nem tudom, mert hiszen az oroszok csaknem minden magtárunkat feltörték, az állatállományt pedig állandóan viszik. Adjon rendelkezésemre fogatot, hogy bejárhassam a kerületeket, akkor összeállítok mindent, azt közlöm velük. Itt hagyta Voronyin [Vladimir — Farkas Gábor ] kapitányt azzal, hogy 2 nap múlva küld autót, s az autóval bejárjuk a kerületeket s vegyünk fel mindenről pontos leltárt. Erre mi nemcsak készséget mutattunk, hanem az ajánlatot örömmel fogadtuk. A kapitány itt maradt. Az autó nem jött sem szerdán, sem csütörtökön. Mi a közeli kerületek összeírási munkálatait megkezdtük. Csütörtökön összeállítottuk az összeírási blankettát. Kamill Sixtussal kivitte az összeállítást Róbertvölgybe, Nagykarácsonyba, Kiskarácsonyba, a selyemmajorit is felküldtem közvetlenül, elvitték a ménesmajorit is azzal, hogy Nagykarácsony továbbítja. December 28., csütörtök Reggel alkalmi [orosz — Farkas Gábor] autón Sixtus megkísérelt lejutni Bajára, hogy érdeklődjék a bajai társak és az ottani rendház helyzetéről. Nem tudtak lejutni, csak Bátaszékig, ill. Alsónyék [Tolna vm. — Farkas Gábor] faluig, ti. a németek a bátaszéki kompot szétbombázták, autóval nem lehetett átjárni. Sixtus visszajött anélkül, hogy Bajára át tudott volna jutni. Pedig a bajaiaknak küldtünk egy hízott sertést és vajat is. Sixtus pénteken a déli órákban érkezett vissza. December 30., szombat Mivel a kapitány autója nem jött, szombaton Anzelmmel átmentünk Simontornyára. Közel két és fél hete voltunk Simontornyán, azóta nem tudtunk semmit a kerületről. Jánosházán meglepetés várt, ti. láttuk, le van bontva a birkaistálló. Embereink ott dolgoztak. Egy őrült kapitány lebontatta az épületet, mert a tégla útjavításra kellett, s a téglát lehordatta az útra. A cserepet leverette a sertés-elletőről, azt is az útba dobták. Jánosházáról bementünk Simontornyára a ferencrendiekhez, ti. tudomásunkra hozták, hogy a ferencrendi testvér, Emerán, a simontornyai kommandáns hivatalos tolmácsa. Vele át is mentünk a parancsnoksághoz. Ott előadták, hogy a simontornyai gazdaság is le van foglalva a 3. Ukrán Front részére. A kommandáns hadnagy ismeri Voronyin kapitányt, de utasított bennünket a Belmajorban levő parancsnokhoz, egy őrnagyhoz. Mi az őrnagyhoz elmentünk. О azt mondotta, hogy Voronyinnal tud tárgyalni, neki nincs semmi észrevétele az ellen, hogy a simontornyai gazdaság ellenőrzését esedeg Voronyin kapitány venné át. De amíg ez meg nem történik, ő felügyel a gazdaságra, s tudta nélkül onnét senki el nem vihet semmit. Az őrnagy figyelmét felhívtuk arra, hogy a magtár csaknem teljesen ki van ürítve, Ш. egyes készletek (árpa, zab, borsó) fel vannak zsákolva, a búzát pedig a malomba hordják. O a búza további hordását megígérte, hogy beszünteti. A felzsákolt terményekre azt mondotta, igaz, fel vannak zsákolva, de ott vannak még a magtárban. Ha igazoljuk a szükségletet, ő azokat nem viteti el. Fölvetettük azt a tényt, hogy Irénmajorból 63 db növendéket átvittek a szomszédos Vámpusztára, amely a Vacuum Oil Со. tulajdona, tehát amerikai cég. Az átvitel december 15-én történt. Az őrnagy is, a jelenlevő hadnagy is azt mondotta, ők még akkor nem voltak itt, különben nem engedték volna az átvitelt. Simontornyai gazdánk azt közölte velünk, hogy ez a 63 db marha Vámon egy külön istállóban van, s azokat a mi cselédeink gondozzák. Tudomásuk szerint az átvitel azért történt, hogy ne kelljen két helyen orosz posztot tartani. Intézkedtem, hogy nézzék meg, mi van az állatokkal, s az a szándékom, hogy ha Voronyin kapitánnyal átmennénk, megnézzük az állatokat is, s tárgyalnánk a várni gazdaság vezetőségével, s nála érdeklődnénk, mi a célja a marhákkal? Amúgy Jánosháza eléggé ki volt fosztva: A hízókból 116 db, a birkafalkából 67 db. Természetesen a lóállomány teljesen hiányzott. A magtári készlet is alaposan megcsappant. A beteg lovakat Belmajorban gyűjtötték össze (90 db). A gazdaságnak kellett ezeket etetni, s az oroszok is a gazdaság takarmányát hordják, úgyhogy Belmajorban alig van takarmány. A tehenészet csaknem teljesen érintetlen. Azzal jöttünk el Simontornyáról, hogy Voronyin kapitánnyal 2-án vagy 3-án átmegyünk a simontornyai parancsnokhoz, hogy ők egymás között letárgyalják a gazdaság kezelésének kérdését. Kissé késve indultunk hazafelé, s amint lejöttünk Jánosházáról, a köves úton egy kozák kocsi jött, és figyelték lovainkat. Láttuk, hogy ez nem jót jelent. Amikor lejöttünk, megnézték a lovakat, s látták, hogy a két ló vak. Egyelőre hagytak bennünket tovább menni. Ok elhajtottak. Mi lassú tempóban mentünk, szándékosan, s közbe mögöttünk megint jött egy kozák kocsi, két berúgott sihederrel, az egyik lovunkra ők is szemet vetettek. Az egésznek a vége az lett, hogy a vasúti átjárón túl megvártak, a jobbik lovat 263
