Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f)-. A zirci apátság előszállást uradalma. IV. rész: 1938-1945

A banda elvonulása után a gazdászai kapitány is bement Földvárra azzal, hogy másnap visszajön. Az orvoskapitány itt maradt éjszakára harmadmagával. Vacsorát kért, és később 20 liter bort.

Aggodalmak között feküdtünk le. Fél 2 tájban ki kellett az ajtót nyitnunk. Visszajött a gazdászati kapitány egy alezredessel s még egy főhadnaggyal és egy másik kapitánnyal. Az alezredes azért jött, hogy megbeszélje az uradalom kezelését, helyesebben az uradalom átvételét. Rendelkezésére álltunk. Elmagyaráztuk neki, hogy itt termelni kell, különben éhínség lesz. Megmutattuk az uradalom beosztását térképen, s közöltük egy egyszerű dunaföldvári tolmács útján, hogy az uradalom kezelése centrális, és ez szükségessé teszi a lófogatok nagy részének a visszaadását, különben a közlekedés teljesen ki van zárva. Érdeklődött a kassza állománya iránt. Megmondtam, hogy 200 ezer P körüli összeg van a kaszában, munkások fizetésére. Éjjel 2 körül lefeküdtünk, eddig tartott a tárgyalás. Ők is itt maradtak.

4 óra körül újabb zajra ébredtünk, iszonyú autóbúgások közben hallottuk, hogy beállnak az udvarra, és megállnak a kastély előtt. Az emeleten dobogások, amiből azt következtettük, hogy sokkal többen vannak, mint az előző éjjel voltak az emeleten. Szobáinkat nem bántották, úgyhogy maradtunk reggelig a szobában.

7 körül misézni mentünk mindannyian, s ekkor láttuk, hogy az udvar s az egész kastély környéke tömve van autóval. Ez a társaság nem volt berúgva.

Az alezredessel fél 8 körül találkoztunk. Ő akkorra már végigjárta az egész emeletet, s ki volt magából kelve az éjjel végbevitt újabb rombolások láttán. Anzelm és Kamill szobáját most már teljesen tönkretették. Az előző nap még a könyvtára érintedenül volt, most azt is felforgatták és a könyvekkel tüzeltek. Anzelmet ezek rabolták ki teljesen. Az előző martalóc banda a kisasszonyok [a házvezetőnő és a kiszolgáló személyzet — Farkas Gábor] szobájába is behatolt, és összeszedte a kimosott és kivasalt fehérneműt, a szennyest, úgyhogy fehérneműből csaknem teljesen kifosztattunk. Itt Anzelm volt a legszerencsédenebb, akinek összesen 2 inge és egy pár zsebkendője maradt. 8 óra körül ezek elvonultak. Ugyanez a banda törte fel a plébános kasszáját, Anzelm [házgondnok — Farkas Gábor] provizori kasszáját is, úgyhogy a pénzből egy fillér sem maradt. Anzelm kéziratai is tönkretéve, a legértékesebb könyvei is. Kamillé dettó.

December 15., péntek

8 óra körül az alezredes szólt, hogy szeretné a majort megnézni. Mondtam, fáradt vagyok, csak menjenek ki, s nézzenek meg mindent. Azt mondotta, posztot is állít mindenfelé. Fél 10 körül jöttek vissza, bejárták az összes istállót, s posztot tényleg mindenhova állítottak azzal, hogy az itt levő gazdászati kapitány engedélye nélkül az állatokból senki sem vihet el semmit. Kérték a pénztár szaldóját [egyenlegét — Farkas Gábor]. December 2-től a kézipénztárt nem tudtuk vezetni. Azonnal áthivattam Szöllősit, ő Anzelmmel együtt a pénztárnapló hiányzó tételeit beírta a pénztári naplóba és azt lezárták, és 195 ezer 525 pengő mutatkozott, amelynek a kasszában kell lennie. Ezek a beszélgetések voltak a legkínosabb perceink, ti. a kasszában más pénz is volt, s azt el kellett tüntetni. Eltüntettük. A pénztár lezárása után Anzelm és Szöllősi megolvasták a kasszában levő pénzt, pontosan meglett a fenti összeg. Az alezredes velem együtt a kasszához jött, kinyitottam a kasszának az én privát dolgaimat tartalmazó részét, s ott kifogásolni látszott, hogy a kasszában privát dolgok is vannak. Megnéztük a hivatalos részt. Az alsó rekeszben voltak a Margit Gőzmalom Rt. részvényei [ti. a kalocsai malomé, melyben az apátság résztuladonos volt — Farkas Gábor], az Erdélyi Nyereménykölcsön kötvények. Ezek is érdekelték. Anzelm itt nagyon súlyos helyzetbe került, mert ezek között is volt pénzünk. Valahogy az alezredes figyelmét sikerült a kötvényekkel lekötni, úgyhogy Anzelm addig a pénzt biztonságba helyezte. Amikor a kasszát végignézte, behoztuk az irodába a kötvényeket. Az alezredest telefonhoz hívták azzal, hogy itt van a generális. Hogy ténylegesen beszélte-e telefonon valakivel, vagy nem, azt mi nem tudjuk. Amikorra visszajött, a kasszáról és az uradalom kezeléséről egész megváltozott az eddigi véleménye, ti. eddig azt a véleményt látszott tartani, hogy ők megőrzik az uradalmat, az állatállományt, biztosítják a munka menetét, a gazdászati kapitány itt marad nálunk, s vele együtt közösen igyekszünk rendbe hozni az uradalmat, s itt marad a kasszában lévő pénz is, amely a munkások fizetésére feltétlenül szükséges. A telefonálás után a kasszából kikérte a pénzt, azt megolvasta s kijelentette, hogy a pénzt mind elviszi. Megkíséreltem erről az ostoba tervéről lebeszélni azzal, hogy a pénznek a kasszában kell maradnia, hiszen ezzel a munkásokat kell fizetni. Egy ilyen uradalomhoz ez nem sok pénz és a munkások útrakészen állnak és várják a kifizetést. Nem használt semmit, azt mondotta, hogy neki ezt az orosz bankba kell elhelyezni, s majd gondoskodik a munkások fizetéséhez szükséges pénzről.

A kötvények átadását is követelte. Ez ellen nem is tiltakoztam, mert úgy is tudtam, hogy semmire sem megy velük. Erről az egész aktusról jegyzőkönyv vétetett fel orosz nyelven, amit aláírtak: az alezredes, a százados, Anzelm, Szöllősi pénztáros és a tolmács. A jegyzőkönyv egy példánya nálunk maradt, a másik két példányt az alezredes magával vitte. Láttam, az alezredes ostobaságot követ el, mindent elkövettem, hogy azt megakadályozzam, nem bírtam vele.

Még e nap délután a századossal és Anzelmmel együtt felmentünk a herczegfalvi malomba, megnéztük a malmot. A malom üzemben volt. A kapitány ott hagyott egy őrt s megígérte, hogy a cselédségnek szükséges lisztet a malom kiadhat-257