Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 ja. A kapitány nagyon jóindulatú embernek látszik, de gazdasági és pénzügyi dolgokban mintha járatlan volna, bár amint mondja: gyárigazgató. Pénteken aztán semmi különösebb dolog nem történt. Nem is történhetett, hiszen mindenünkből ki voltunk fosztva. December 16., szombat Reggel kimentem a majorba [Előszállásmajor — Farkas Gábor ] hogy a tejet mi is megkaphassuk, s megkapják a konvenciósok is. A poszt nem akarta kiadni, erre a századossal írattunk egy utalványt s a tejet minden konvenciós megkapta. Kimentem Külsőmajorba [Előszállás melletti - Farkas Gábor] is, ahol az orosz katonák éppen akkor nyúztak egy hízott sertést. Kérdőre vontam őket, s azt mondották, hogy a kapitány rendelkezésére történt a vágás. Ez így is volt. Szombaton délután szorítottam a kapitányt, hogy a mezőhegyesi munkások fizetésére kerítsen pénzt. Megígérte, hogy megbeszéli az alezredessel. Bement Földvárra. Az alezredes dél körül kijött, jelentkeztem nála. Azt mondotta, hogy csak fél óra múlva tud rendelkezésemre állni. Itt volt 3 óra hosszat, de elment anélkül, hogy tudtam volna vele tárgyalni. Vagy becsapott bennünket, vagy belátta, hogy előző nap ostobán cselekedett, s ennek következményei elől menekült. Még itt volt az alezredes, amikor a kapitányhoz odavezettem a mezőhegyesi munkásokat. Semmit nem tudott intézkedni. Azt mondotta, hogy az alezredes rendelkezik, s 6 jelentette az esetet az alezredesnek. Az esti órákban az autók egész tömkelegé lepte meg az egész kerületet s a szőlőhegyet. Beszállásoltak a cselédlakásokba. A cselédek egy részét kilakoltatták. Ezek más cselédekhez költöztek. Semmi különösebb dolog nem történt, talán csak annyi, hogy délben az alezredes 5-6 liter bort kért az asztalhoz. Már nem tudtam adni. Szombati napnak az volt a különleges eseménye, hogy a gazdászati kapitánnyal együtt levő másik kapitány bejött hozzám 12 óra körül, mint szenátorhoz tisztelegni, s előadta, hogy 6 a moszkvai egyetem irodalmi tanszékének a tanára, egyben dékánja. Kérdeztük, tud-e németül, válasza negatív. (Hogy latinul egy szót sem tud, azt láttuk. Azt mondotta, hogy tud franciául. Erre hivattam Sixtust. Kiderült, hogy franciául sem tud.) Látogatása után nagy hajbókolással elment azzal, hogy egy óra múlva visszajön, s kérjen a generális részére 25-30 üveg válogatott, palackozott óbort. Valahogy megmagyaráztuk neki, hogy nincs, erre sértődötten távozott, hogy ily rossz fogadtatásban részesült. Mi egész délután kerültük. Este 6 óra körül a kisasszony azzal jött be, hogy a dékán kolbászt kért vacsorára. Megmagyaráztuk neki, hogy nincs, az orosz katonák már mindent elvittek. Nem hitte el. Kérte a húsos kamra kulcsát. Neki azt átadtuk. Nem nézte meg a húsos kamrát, de a kulcsot egész éjszaka magánál tartotta, s másnap reggel vette el tőle a kisasszony. Egzaltáltnak tűnt. December 17., vasárnap Virradatra orvosok és orvosnők elfoglalták az emeleti szobákat. Reggel kértek a kórház részére helyet. Anzelm megmutatta nekik a kultúrházat. Azt el is fogadták. Mi pedig a kastély emeletét „tisztek és orvosok részére engedtük át”. Délben tárgyaltam a gazdászati századossal, hogy gondoskodjanak pénzről, hogy a munkásokat ki tudjuk fizetni. Tolmácsunk egy orosz orvoskapitány volt, aki beszélt németül, aki a kapitánynak mondotta, hogy az alezredes nem cselekedett helyesen, amikor a pénzt a kasszából elvitte. A kapitány megígérte, hogy tárgyal az alezredessel, s a kérdést megoldják. Az éjszaka nagyobb elvonulás volt, s most (amikor a jegyzetet írjuk) úgy látjuk, hogy a délutáni órákban szintén nagyobb elvonulás lesz. Cselédségünk is, magunk is teljesen ki vagyunk fosztva. Lámpánk is már csak 2 van, a többit elvitték. Gyertyánk fogytán, ugyanannyira, hogy rövidesen a nappal leszünk kénytelenek kelni és feküdni, bár a legrövidebb nappalok idejét éljük. December 18., hétfő A délelőtti órákban váratlanul megjelent Szviderszki alezredes és igazolta, hogy a 195 ezer pengőt és a 287 ezer pengő névértékű kötvényt orosz bankba helyezte. [Ilyen pénzintézetről nincs adatunk! Sejtjük, hogy ez lódítás az orosz részéről. — Farkas Gábor] Újból szorítottam: gondoskodjon arról, hogy cselédségünket ki tudjuk fizetni, s a cselédek lisztjéről gondoskodni kell. Adott 50 q lisztről kiutalást a malom részére. Rudajko kapitány nem volt ekkor itthon. Este jelentettem neki, hogy itt volt Szviderszki, és érdekes Szviderszki még azon éjjel megjelent. Hozzánk nem jött be, bár itt aludt. 18-án azt mondotta, hogy 23-án jön hozzánk, s itt marad az ünnepek alatt, szeretné látni a magyar karácsonyt. 258
