Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 betörnek. A kulcsokat azonnal átadtuk, de ennek ellenére is betörték a 3-as szobát. A 3-as és a 4-es szobát nem foglalták el, de ott is összeforgattak mindent és el is vittek, aminek értékét felismerték. Nagyon sokat szenvedett itt Anzelm, akinek összes fehérneműié és felsőruhája eltűnt. Elvitték bekecsét, meleg sapkáját. Másnap reggel felforgatva találtunk minden szobát. Szerencsére előző éjjel a lányokat Gyuri a padláson elhelyezte. Reggel, mikor misére mentünk, láttuk, hogy az egész társaság be van rúgva. Harmonikával jártak a konyhán, sőt egyik bement a templomba is, de onnét rövidesen el lehetett távolítani. Egy erélyesnek látszó kapitány segített, akivel reggel tárgyaltunk. A társaságot megfékezni nem tudta, bár azt az előző esti csoportból származó orosz katonát, ki a kocsisom csizmáját lehúzta, agyba-főbe verte és kényszerítette a csizma visszaadására. Ugyanez a csoport gőzgépünk főszíját elvitte. Nemcsak ezek voltak itt, akik betörtek a kastélyba, tele volt velük az egész puszta (gyalogos alakulat volt). A kapitánnyal többször tárgyaltunk. Reggelit és ebédet kaptak. 4 óra körül útra kerekedtek. Minden valószínűség szerint a kapitány tudtával visszamaradt 2 markotányos [a katonaságnak használati cikkeket áruló polgári személyek — Farkas Gábor] egy kocsival. Ezek elvitték a spejzból az összes vajat, tojást, befőttet és a húsos kamra maradványait. Ekkor már a züllés képét mutatta az egész kastély. Estére üres lett a kastély, egyeden egy jámborképű orosz katona maradt vissza az inasszobába. Nyugtalanul feküdtünk le, ti. hallatszott a vonuló autók, fogatolt járművek zaja. Tartottunk, hogy egy újabb megrohanásnak leszünk kitéve. Ez így történt. December 14., csütörtök Reggel 4 óra körül szobánkból hallottuk, hogy megrohamozták a kastélyt, az emeleten iszonyú dörömbölés és szekrényfeszegetés történt. Nem mozdultunk ki szobánkból, csak reggel háromnegyed 7-kor, s akkor láttuk, hogy a kastély udvara tele van kocsikkal, ágyúkkal és lovakkal. Ezek nem voltak berúgva még ekkor, mint az előző napiak, de komiszabbak voltak azoknál. Valóságos rablóbanda volt, ami az előző éjjel megmaradt a felső emeleten, ezek aztán végleg elintézték. Felfeszítettek minden szekrényt s kirámolták. Minden szoba olyan volt, mint az istálló. Ezek közül reggel bejött hozzám egy hadnagy. Barátságosan próbáltunk tolmács útján beszélgetni. Érdeklődött, hogy van-e nálunk orosz fogolymunkás. Mondtam, hogy nincs, de 6 azt mondta, hogy van egy orosz; s tényleg Előszálláson élt egy Ukrajnából menekült asszony, akit a fiával együtt fogadtunk meg a nyáron cselédnek. Fia 16 éves. A hadnagy kért, hogy menjünk el és nézzük meg együtt a családot. Próbálkoztam volna elhárítani, hogy behívatom, de jobbnak láttam engedni, hogy kimegyek magam is személyesen s megnézem a családot. Ki is mentünk. Az asszonyt is, fiát is megtaláltuk. Mindketten nagyon szépen viselkedtek. Onnan azzal hívott tovább, hogy ruszin menekültek vannak itt. A menekült asszony fia tényleg mondta, hogy 4 ruszin menekült van a tehenészeti istállóban. A hadnagy tovább vitt, hogy azokat is nézzük meg együtt. Oda már nem akartam menni, hivatkozva arra, hogy dolgom is van, fáradt is vagyok. Nem engedett. Nem volt mit tennem, kimentem a tehenészetbe. A ruszin munkások onnét már akkorra elmentek. Erre a hadnagy félrehívta a menekült orosz asszony fiát, beszélt vele pár percig. A fiú azzal jött hozzám, hogy a hadnagynak át kell adnom egy aranyórát aranylánccal együtt, és a meglevő összes aranyomat, különben nem enged haza, s elhajtatja az egész tehenészetet. Láttam, hogy csapdába kerültem. Az egész úton már az az érzésem volt, hogy elcsaltak otthonról azért, hogy a kormányzósági 3 szobát, ahova menekítettük az összes menekíthetőt, kirabolják. Ehelyett ezt kaptam. Felháborított ez az eljárás, odaléptem hozzá és megmondottam, hogy nincs semmi holmim, nem adhatok semmit. Ezzel indultam hazafelé. Utamat állta. Hívtam magammal, hogy jöjjön, nézzük meg, hogy van-e aranyórám? Maradt, hanem egy ott levő fegyveres orosz katonát bízott meg, hogy kísérjen be. Útközben mindenáron ígéretet akart kivenni, hogy aranyórát adok neki; nem mentem bele. Amikor látta, hogy nem boldogul, nem akart beengedni. Erre én nem törődve vele, elindultam és nyugodt léptekkel jöttem a kastély felé, bár ő időközben a fegyverét betöltötte, így akart visszatartani. Nem törődtem vele. Fele úton voltunk, amikor Hetényi írnokunk jött elém azzal, hogy egy orosz kapitány érkezett, aki gabonanemű - ekről és nagyobb mennyiségű élelmicikkekről akar velem tárgyalni. Megváltás volt rám nézve ez a jelentés, s nyugodtan jöttem a kastélyba. Amikor kísérőm meglátta a sok orosz katonát, vissza akart maradni, de hívtam, hogy csak jöjjön. Amikor találkoztam az orosz kapitánnyal, akivel tolmács is volt, azonnal jelentettem a dolgot. Az orosz katona letagadott mindent, és visszament küldőjéhez. Az orosz kapitány tényleg azért jött - úgy látszik, gazdászati tiszt - hogy a dunaföldvári orosz sereg élelmezési dolgait beszéljük meg. Készséggel álltunk rendelkezésére. Ismertettem vele az uradalom helyzetét s azt mondottam, mindenben segítségükre leszek, de viszont arra kértem őket, hogy a martalócoktól védjenek meg bennünket, s kértem, hogy maradjon itt, amíg ez a banda elvonul. Meg is ígérte, meg is tette. Délután 4 óra körül szedelődzködött össze ez a banda. Közben megérkezett hozzánk egy orvoskapitány is. Bár mind a két kapitány kint volt az elvonulásnál, a spejzunkat 100%osan kirámolták, kirámolták a padlást. A húsoskamrát fejszével akarták feltörni. Ezt az orvoskapitány megakadályozta. 256
