Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszáüási uradalma. IV. rész: 1938-1945 csak túl aprólékos. Nem tudtuk megértetni vele, hogy ki vagyok, így egy kissé akadékoskodott. Onnét Anzelmmel és a kanászszámadóval gyalog bementünk Belmajorba, mivel azt hallottuk, hogy ott van az orosz katonai kommandó [parancsnokság — Farkas Gábor ]. Tényleg találkoztunk egy kapitánnyal. Ott már volt tolmácsunk is, ő megértette a helyzetet, s közölte velem, legyünk csak nyugodtan, minden munkának úgy kell folynia, mint eddig ment, mert a legfontosabb a termelés. A magtár kulcsait az oroszok vették magukhoz. Kértem, hogy azt adják a gazdának, és ami szükséges abrak Jánosházára és a Simontornyán bent levő [belmajori — Farkas Gábor] tehenészetre, azt a magtárból kiadják. Ezt megígérte. Onnét aztán visszamentünkjánosházára. Kisvenyim után Jánosháza szenvedett a legtöbbet. Sokáig tarthattak ott is a közelharcok az oroszok és a németek között. Két aknatalálatot kapott a birkaistálló. Az anyák közül elpusztult 67. Egy aknát kapott a dohánypajta: Bent voltak a hizlalás! süldők, elpusztult 32. Aknát kapott az egyik cselédház: Emberéletben nem esett kár. Két aknát kapott az ököristálló. Jánosházán elég nagy volt a rombolás és elég súlyosak a károk. Az oroszok a gazdaság rendbe szedését annyira komolyan vették, hogy minden kiadást pontosan jegyeztek. Utasítottam a belmajori és a jánosházi gazdát, hogy ők is jegyezzenek fel mindent, de amit kérnek, azt csak adják ki. A simontornyai utunkon éreztük, hogy Előszálláson az éjszakánk megint rettenetes lesz; tartottunk attól, hogy a fogatolt vonatosztagok nagyrésze meglep bennünket éjjel. így is történt. Este fél 6 körül berontott a kastélyudvarra 8 orosz fogat, elszállásolást és vacsorát követeltek. Egy csomó közülük ment a majorba. Éjjel 4 óra körül megint beszélgetésre és kocsizörgésre ébredtünk. Üjabb fogatolt osztagok érkeztek. Négy őr volt fönt. Igyekeztek a fogatokat a major felé terelni. A pincét újból lezártuk, keresztvassal elláttuk. Reggel 4 órakor újból feltörték. Reggel érkezett hozzánk 4 tiszt. A kapitányuk szigorú, de jóindulatú embernek mutatkozott. E nehéz napokban nagy segítésünkre volt régi dohányosunk, Simon Pálnak itthon levő fia, Simon József, aki jól beszélt oroszul. О vállalta a tolmács szerepét, és készséggel állt rendelkezésünkre. A belső cselédségünk a legszebben viselkedett, szinte erejükön felül dolgozott, és azon voltak, hogy bennünket a zaklatástól mentesítsenek. Nem törődtek még azzal sem, hogy őket lopják meg, mert ezek is előfordultak. Közben, amikor már egy kissé lehetett mozogni, Sixtus kezébe vette a halottak összeszedését és eltemetését. Plébános úrral [Bosnyák Pongrácz — Farkas Gábor] ezt együtt végezték. Sokat lótott-futott, amíg ezeket el tudta hantoltatni. Előszállás község területén a halottak és az eltemetettek száma megközelíti a kétszázat. (Legtöbb volt Előszálláson és utána Ménesmajorban.) Előszálláspusztával kapcsolatosan meg kell még említenem, hogy sokat szenvedtek az állatorvosék [Englesz Mihály családja — Farkas Gábor ] különösen az első két napban. Az út szélén laknak, rájuk törtek először. Orosz tiszteknek és legénységének kellett állandóan főzniük, nem volt egy nyugodt pillanatuk. Szöllősiék [uradalmi tisztviselő — Farkas Gábor ] mint fiatal pár, szenvedtek sokat, mindkettő félénk is, félénkségük nem vált javukra. A községházán a jegyző [Dala nevezetű — Farkas Gábor] itt maradt. Nem menekült el az orvos. Sokon mentek keresztül, de örülnek, hogy itthon maradtak. Teljesen kifosztva nincsenek. Cselédségünknek nagy áldozatot kellett hoznia. Élelmiszerét, baromfiát fel kellett áldoznia, úgyhogy kellene rendeződni a helyzetnek, hogy rajtuk tudjunk segíteni, hogy legalább az élelmezési dolgokban ne szenvedjenek hiányt. Liszthez nehéz hozzájutni. A falunak a nyugati oldala viszonylag kevesebbet szenvedett, mint a keleti. A keleti oldalon egyesek súlyos károkat szenvedtek. Velünk szenvednek, de velünk együtt éreznek. Az egyes családokat ért károkra vonatkozólag az a tapasztalatunk, hogy ahol a családok együtt maradtak, ott volt a legkisebb a fosztogatás. Különösen áll ez a sokgyermekes családokra, akiket inkább még ők [az oroszok — Farkas Gábor] segítették, vagy nem fogadtak el tőlük semmit. Vallási dolgokhoz nem nyúltak, és inkább tiszteletben tartották. Talán, hogy mi magunk ily könnyen úsztuk meg, sokat segített rajtunk, hogy mindig reverendában voltunk, mert azt, ami vallási jellegű, tiszteletben tartották mindaddig, amíg józanok voltak. Egyik tiszti tárgyaláson felvetettük, hogy én szenátor vagyok, ez rájuk egyenesen nagy hatással volt, úgyhogy a certifikátumot is így állították ki, és ahol a certifikátumot fel kellett mutatnom, eddig mindenütt jó hatása volt. Még kedden, dec. 12-én este érkezett egy 8 tagból álló csoport. Erőszakkal behajtattak a kastély udvarába. A mi lovainkat kikötötték, a magukét bekötötték. Sikerült őket elhelyezni a sofőr szobába és a plébánia hivatalba [a hivatali szobák a kastélyban voltak - Farkas Gábor]. Vacsorát kaptak. Ezek között már voltak erőszakosak. Az egyik a kocsisom csizmáját lehúzta s kicserélte a magáéval. Amikor jól megvacsorázott, megígérte, hogy azt reggel visszaadja. December 13., szerda Virradatra, 4 óra körül éktelen dörömbölésre ébredtünk; hallottuk, kocsikkal telik meg a kastély udvara; verték az ajtókat és az ablakokat, hallottuk felettünk a dörömbölést. Éreztük, hogy az emelet mentheteden. Hozzánk is többször be akartak jönni, de az erősen záró vasajtó védett. Jóska inasunk jött be azzal, hogy az apátságot [a kastélybeli apátsági lakosztályt — Farkas Gábor ] s a káplánszobát lefoglalták, az ebédlőt betörték. Adjuk oda a kulcsokat, mert minden ajtót 255
