Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 közveden szomszédságában feküdt. A Luczenbacher-nyaraló és Ringer-szanatórium megvételét, átalakítását apáti tanácsban tárgyalták. A tanácsban négy fő opponálta a vásárlást, annak ellenére, hogy a gazdasági szakemberek és több rendtag támogatta a vásárlást. A vásárlást ellenzők szerint a budai rendházban — a tanári karon kívül — a kiváltságos egyének kapnak majd helyet. Név szerint fel is sorolták, kikre gondoltak (Mihályfi Ákos villersi apátra, miután nyugalomba vonul; Baranyay Justin egyetemi tanárra; Mátrai Rudolfra, aki a székesfehérvári tankerületi főigazgatói poszt várományosa volt, ezenkívül gyönyörű villája volt a Balatonon; Brisits Frigyesre, a clairvaux-i apátúrra; és a zirci apátra). Úgy látták, hogy a tervbe vett létesítmény kontramonostorként működne, a ciszterci szellemiség ellenében. >yA monostoron kívül élők, akik megszokták a pompát, nekik kell a fényes palota, a sok fürdőszoba, a 7 holdas park. Zirc pedig marad az öreg vagy öregedő nem méltóságos uraknak, a növendékeknek, a betegeknek. ” Ez a vélemény akkor nyíltan nem hangzott el, de a zirci szerzetesek körében így élt. Az ellenzőket végül a tanács leszavazta, az előterjesztő egyedül maradt, és véleményét az apát sértésnek vette. Az apáti tanács 14 résztvevője ugyan nem látott benne akadékoskodót, de a szembenállás vezérének őt tekintették. Az opponáló Horváth Konstantin, a zirci perjel volt, akinek feladatkörét az apát megnyirbálta, tevékenységét szűkre szabta. Tevékenysége ezután a heti menü jóváhagyására korlátozódott. A perjel maga is érezte, hogy apátja és közte feszültség alakult ki, az apát ki is mondta, hogy a budai szellemet képviselő fiatalok vezére a zirci perjel. A feszültség később oldódott ugyan, apát úr sokat tárgyalt a fiatalokkal, de a perjelt alig vette észre. Amikor apát úr neve napját ünnepelték, a perjelnek köszöntenie kellett őt. Ezzel kapcsolatos gondolatait így rögzítette: , Adolf apátúr az elmúlt 10 évben a rend anyagi ügyeit sikeresen megoldotta, sokszor megértett bennünket, sokszor megbocsátott nekünk, de sokszor rendre is utasított”. Kritikusan mondja magáról: „gyenge szerzetes elöljáró vagyok. .. deprofundis”. Nehéz ott perjelnek lenni, ahol az apát jelen van. 1933 szeptemberében írta, hogy a rendi jövőt azok alakítják, akik nem rendi keretekben élnek. Az 1933. szeptember 18-i apáti tanács rendelkezéseire reagálva pedig ezt írta: „jaj nekünk, kik túléljük őket, és a rideg valóságban maradunk. ” A tanácson fel is szólalt: úgy érzi, itt az alkalom, hogy 160 év után a cisztercita rendet összekovácsolják. Az apáti válasz állítólag erre az volt, hogy a cisztercita rend ma már nem az a közösség, ami 160 évvel korábban volt. Ez év június 18-án Horváth Konstantint apát úr kérdőre is vonta: „miért tiszteletlen vele szemben, nyilván a fiatalok véleményét osztja. ” Horváth feljegyzéseiben érződik indulatossága: „szinte remegtem haragomban, ki árulkodott, ki volt a besúgó?” ekkor „eltört bennem valami, elmúlt az idealizmusom, a munkakedvem, úgy érzem Zirc már nem az otthonom”. Közölte apát úrral, hozzon ide helyette mást, kéri áthelyezését, utolsó szolgának érzi magát, de dolgozni akar, mert fogadalma kötelezi. Az 1933. június 24-i konventi gyűlésen a széthúzás már jól láthatóvá vált: a résztvevők csoportosultak, a szembenállás élesen megmutatkozott A gyűlésen pedig az önálló állásra való törekvés érvényesült, úgy mint egyetemi tanárság, plébánosság, fiatalabbak esetében a káplánkodás, lelkészkedés.14 1931-ben az apát a Zirc melletti Obánya birtokot kívánta megvásárolni. A jószágkormányzó és a számvevő utazott Előszállásról a birtokot megszemlélni. Obánya birtok fele mezőgazdasági terület volt, másik része letarolt erdő. A bútok közepén barokk kastély állt. A tulajdonos 350 ezer P-t kért a birtokért. A szakemberek véleménye szerint a kívánt összeg magas, nem szabad annyit adni érte. Az erdőt újra kell telepíteni, ami tetemes kiadással járna. A simontornyai Wimpjfen-uradalom megvásárlása Híre érkezett viszont, hogy Simontornyán a Wimpffen-uradalom eladó. 1932-ben a birtokot a Magyar Földhitelintézet felügyelte, intézőt küldött oda. 1932 júniusában Hagyó Kovács jószágkormányzó megtekintette a bútokot, és a 3 major (Jánosháza, Bel- és Irénmajor), továbbá a szántók és a mezők megnyerték tetszését. A megvásárlandó terület 1979 kát. hold nagyságú volt. Művelési ágai: 1285 kát. hold szántó, 197 kát. hold rét, 327 kát. hold legelő, 12 kát. hold erdő, 12 kát. hold kert, 53 kát. hold nádas, a többi adómentes rész. Egyébként a bútok az igarvámpusztai nagybútokos, Strasszer Vilmos 25 éves bérlete 1933. október l-jéig. A bútokért a Földhitelintézet 700 ezer pengőt kért. Az apátság elfogadta az ajánlatot, a kért összeget 1932. december 1-jén kifizette a pénzintézetnek. Ez előnyös vétel volt, kát. holdja 350 P-be került. A községben és a környéken a hasonló minőségű földeket 800-900 P-ért adták-vették. A majorépületek ugyan elhanyagolt állapotban voltak, de valamennyi téglaépítésű volt, így azok rendbehozatala nem került sok költségbe. Az apátság számított arra, hogy a bérlő az állatállományt és a holtleltáriakat is átadja. Az élőleltárt az előszállási uradalom 44 ezer P-ért megvásárolta, a holtieltáriakért 11 ezret fizetett. Nem vettek át a bérlőtől 10 pár lovat, mert traktort küldtek Előszállásról. A malmot 2500 P-ért bérbe adták, a tejhűtőt Nagyvenyimre szállították. A szeszgyárért 16 ezer P-t fizettek. Ez is előnyös vétel lehetett, mivel egy hasonló kapacitású szeszgyár építése, berendezése 100 ezer P-be került akkoriban. A simontornyai bérházak évi jövedelme 2 ezer P volt, a nagyházról azt határozták, hogy azt átadják a helybeli apácarendnek. Az egyházközség 25 ezer P-t ajánlott a házért, hogy a szerzetesek 14 VeML Ap. lt. Horváth Konstantin naplói 5. f. A. 1933; VeML Ap. lt. Apáti tanács jegyzőkönyvei. A. 1933. 227
