Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 szaporulatból 1660 db (29%) elhullott. A saját nevelésű malacokból a hízóállományt nem tudtuk kiállítani, 520 malacot a zirci uradalomból vettek át. 1942-ben az állatállomány csökkent: a lovak száma 41-gyei, az igásökröké 65-tel, a göbölyöké 279-cel, a magyar gulyáé 73-mal, a juhállomány 606-tal, a sertéseké 470-nel lett kevesebb. Gulyamajor területe telepítésre kikerült az uradalomból, az ottani magyar gulyát a kisvenyimihez kapcsolták, eladták a meddő teheneket, a gulyamajori falkából a két- és hároméves üszőket. A határvölgyi és kokasdi juhászatot felszámolták. A tarkamarha-állomány tenyészanyaga 125 állattal gyarapodott: 7 bikával, 37 tehénnel és 81 üszővel. A tarkatinó-állomány viszont 104 állattal kevesebb lett. A tehenek száma 932 volt. Az egy tehénre eső évi tejhozam, a borjútejjel együtt 3160 liter, az évi összes tejhozam pedig 2 millió 369 ezer 124 liter lett. Nagyvenyimben az évi hozam a keményítőgyár takarmánypótló intézkedései folytán 3687 liter lett tehenenként. Kokasdon 2736 liter volt a napi fejési ádag. Selyemmajorban 3057 liter volt az ádagos tejhozam. Az 1942—1943. gazdasági évben Kokasdon fenntartották a tehenészetet, a sertészetet, a sertéshizlalást. 1941 őszére el kellett készülni a kokasdpusztai kivonulással, oda kevés takarmányt összpontosítottak. Más kerületekből szállítottak szálastakarmányt a tehenészetnek. Az 1943 július elejei állatállomány a következőképpen alakult: a lovak száma 12-vel növekedett, a szarvasmarha-állomány 183, a juhállomány 64 állattal csökkent. A sertések száma 787-tel növekedett, ebből 702 volt a hízó és 85 a tenyészanyag. A gazdasági év elején az állatok száma 22 ezer 820, a gazdasági év végén 22 ezer 792 volt. Véglegesen felszámolták a hízómarha-állományt, az utolsó göbölycsoportot, 60 db-ot 1943-ban adták el. A fejőstehenek száma 853, a tejhozam 2 millió 268 ezer liter volt a borjútej nélkül. Az egy tehénre eső ádag 3051 liter tej. A borjak száma 677. A juhászati ágazatban visszaesés tapasztalható. 1941-ben 3066 ellés történt, ebből 2816 bárányt választottak el. A kormányzó beszámolója szerint öt falkát fejtek, a gomolyáért 12 ezer 934 P-t kaptak. Az 1942—1943. gazdasági évben 3168 anyától 2435 bárány született, és 2203 bárány került választásra.7 Az állatkereskedelemmel a Külkereskedelmi Hivatal kebelében működő Elosztó Bizottság foglalkozott. 1938. augusztus 1-jén megalakult a Magyar Állat- és Állati Termékek Kiviteli Szövetkezete, ennek elnöke Hagyó Kovács Gyula, az uradalom jószágkormányzója lett. Az állatkivitelt a szövetkezet bonyolította le, a kisgazdaságok hálásan emlékeztek tevékenységére, mert a dekonjunktúra idején az állatfelvásárlással sikerült a gazdákat a tönkrejutástól megmenteni. A szövetkezet 1943 február 23-ig nem volt alárendelve az ’egykézrendszernek’. Ekkor azonban a szövetkezet átalakult Magyar Állatértékesítő Szövetkezet néven, és a Közellátási Minisztériumnak rendelték alá. Törvényhatóságonként alakultak állatértékesítő hivatalok. A régi gazdavilág kedvelte ezt a felvásárlási rendszert.8 Szőlők A rendi tulajdonú szőlőkről a gazdasági tanácsban az a vélemény formálódott, hogy a befektetett munka kevésbé térül meg, és a terméseredmény a növénytermelésnél bizonytalanabb: a művelés drága volt, és szakértelmet igényelt volna. 1927-ben az előszállási szőlők 46 kát. holdján 400 hektoliter mustot szüreteltek. Az uradalom veszteséges üzemágnak tekintette az előszállási szőlőket. Értékelésük szerint már három esztendeje gazdaságtalan volt a termelés. A bort alig lehetett értékesíteni, még az 1922. évi termés is a pincékben maradt, és óborként adták el a következő évben. 1924-ben a peronoszpóra söpörte el a termést. Az előszállási 8 holdas ültetvényen 25, a kisvenyimi 14 holdon 23, a ménesmajori szőlőben 18 hektolitert szüreteltek. El kellett volna kezdeni a badacsonyi és a somlói szőlők rekonstrukcióját. 1928-ban arról volt szó, hogy 10 esztendőre lenne szükség ezeknek a kitűnő borokat termő szőlőknek a felújításához, de ehhez nem volt fedezetük. A sól}i szőlőkből 10 holdat felújítottak, ez a terület fedezte a zirci asztalibor-szükségletet; a többi szőlőt kivágták, helyét gyümölcsfákkal telepítették be. A polányi 5 kát. hold szőlőt nem újították fel, teljesen lepusztult képet mutatott. Mivel az ottani erdőgondnoknak nem volt illetményföldje, ezt a szőlőt átadták neki. A rendházak szőlőinek gondját a házfőnökökre bízták, a rekonstrukciós munkát költségvetésükből kellett volna kigazdálkodniuk. A rendi utasítás úgy szólt, hogy a felújított terület akkora legyen, amennyi a rendházak borszükségletét megtermi. 1931-ben a rendi gazdasági tanács úgy határozott, hogy a régi székesfehérvári szőlőt eladják, s annak árából elvégezik az új szőlő rekonstrukcióját. A pécsi rendház főnökével a szőlő kapcsán nem értettek szót, mert ő annak felújítását központi segítséggel akarta véghez vinni. A végső javaslat az volt, hogy az új házgondnokra kell bízni a munkát, aki a költségvetésből kigazdálkodja majd a felújításhoz szükséges összeget. 1937-ben az előszállási szőlőt rizlinggel ültették be, a ménesmajorinak viszont a felét kivágták.9 VeML Ap. lt. A rendi káptalan iratai. Gazdasági jelentések. A. 1941-1943. 8 VeML Ap. lt. A gazdasági tanács iratai. A. 1938-1943. 9 VeML Ap. lt. Az előszállási kormányzóság iratai. 59. d. Szőlők és gyümölcsösök. A. 1927-1937. 223
