Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 A tehéntartást modernizálták az uradalmi tehenészetekben: korszerű takarmányozással, az itatóvályúk kiiktatásával, helyette vasbetonjászlakat szereltek be az istállókba, amelyek egyben itatok is voltak. Rémig apát úr kormányzata utolsó két évében Előszállást dinamikusan fejlesztették. Különösen a tehenészet bővítésére volt gondja, mert felismerte az 1920-as évek mezőgazdasági konjunktúrájában az állatexport jövedelmezőségét. 1923. május—október között épült fel az uradalom modern, 80 tehén befogadására alkalmas istállója Nagykarácsonyszálláson. Az istálló mellett takarmányos kamra is létesült, ahol benzinmotoros munkagép állt a béresek rendelkezésére. Ugyanekkor épült a kokasdi 64 férőhelyes tehénistálló, melyet 120 állat befogadására tettek alkalmassá. Kisvenyimben 60 férőhelyes új tehénistállóban 90 ökröt helyeztek el. Modern takarmány-előkészítő, tejkezelő helyiség épült az istálló mellett. Bővítették a róbertvölgyi tehenészetet, vízvezetéket építettek be a kisvenyimi, a kokasdi és a nagykarácsonyszállási istállókba. Fajtatiszta üszőket (40 db-ot) vásároltak magyarországi tenyészetekből, de Tirolból is hozattak 20 hasas üszőt és 1 tenyészbikát. A tehenek száma 1921—1922-ben 475 volt, az állomány egy év alatt 444-re csökkent az állatok elhullása miatt. 1926 végén a fejőstehenek száma 624, de egy év múltán már 900 volt. A tehenészetet 10 kerületben tartották. Vérfrissítés céljából 1925-ben 3 bikát és 2 üszőt vásároltak. 1932-ben az állomány 790,1933-ban 822 állatból állt. Az átlagos tejhozam évi 3446 liter volt egy fejőstehénre számolva. 1933-ban 2 millió 542 ezer liter tejet fejtek. Egyes gazdaságokban eltért a fejési átlag: így Nagyvenyimben 3748, Róbertvölgyben 3943, Herczegfalván 4153 liter volt. 1933 elején Ménesmajorban állították fel az uradalom 11. tehenészetét. Az volt az elgondolás, hogy a ménesmajori teheneket az elmúlt évben megvásárolt simontornyai birtokra terelik át. Ez az állomány 49 tehénből, 24 borjúból, 1 bikából állt. Mivel a bérlő 1933 szeptemberében eladta az ottani tehenészetet Előszállásnak, így a Ménesmajorban levő tehenészet a helyén maradt, a simontornyai az uradalom 12. tehenészete lett. 1935-ben az év végi állatösszeírás szerint az uradalmi fejőstehén-állomány 923, a tehenészeti állomány 2450 állatból állt. Az 1930-as években a tehenészet tovább fejlődött. Minden kerületben volt tehénistálló, az 1936. évi létszám 900, a törzskönyvezett állományba 750 állat tartozott. A tejhozam pedig a borjútejjel együtt elérte az évi 3500 litert. Az állattenyésztés hozta a jövedelemnek mintegy kétharmadát. Selyemmajorban tenyészbikákat neveltek. A göbölyhizlalást 1926-ban kezdték el. Az 1927—1928. gazdasági évben a hizlalást az alábbi állatnemekből állították ki: tarka tinóból 184- et, tarka tehénből 52-t, tarka bikából 19-et, magyar tehénből 36-ot, magyar ökörből 71-et. Göbölyistállókat létesítettek Antalmajorban, Kisvenyimben, Ménesmajorban, Előszálláson, Kelemenhalomban. Az éves hizlalási átlag 500 göböly volt, és ezt a szintet tartották a harmincas évek első felében is. Marhahizlalás A XX. század elején felismerte az uradalmi vezetés a marhahizlalás jövedelmezőségét. A gabona ára állandóan ingadozott, ami a bevétel stabilitását veszélyeztette. Ugyanakkor a hízott marhának jó ára volt: azt Budapesten, Bécsben felvásárolták. Az uradalom a takarmányos kamrákban Eckert-féle gőzpárolókat alkalmazott, amely egyszerre 30 szarvasmarha számára készítette el a takarmányt. (A készülék 1 gőzkazánból, 1 párolókészülékből és a tartályból állt. A készülékbe helyezték a párolnivaló szemes terményt, szecskát, burgonyát vagy répát. A párolóban mintegy 2 óra hosszat gőzölték a takarmányt, az megpuhult, és az állatok számára emészthetővé vált.) Egy 500 kg-os ökör napi takarmánya 10 kg szénából, 30 kg burgonyából vagy répából, 5 kg szemes terményből, 15 kg szecskából tevődött össze. A hizlalás 90 napig tartott. 30 db hízóökör takarmánya így 270 mázsa széna, 810 mázsa burgonya vagy répa, 405 mázsa szecska,135 mázsa szemestakarmány volt. A hizlalás kifizetődött, a 30 ökör ára 6 ezer P volt. A göbölyöket naponta 3 alkalommal etették: reggel 4, déli 12 és este 8 órakor. Azaz minden etetés között 8-8 óra telt el, és ez idő alatt az állatokban a takarmány megemésztődött. Az emésztést egyébként a takarmány párolása is elősegítette. Sertéságazat A sertészetet a XX. század eleje óta fejlesztették. Eredményessége a tengeritermeléstől és a sertésvész távoltartásától függött. Az 1920-as évek elején a vész és a gyenge tengeritermés miatt az ágazat még sikertelen volt. 1923-ban 1000 süldőt állítottak a hízóólakba, azokat 180-200 kg-os súlyra hizlalták fel, az exportőrök ugyanis ezt a súlyt keresték a sertésvásárokon, és különösen a mangalica fajtát. Korábban a sertéságazat saját magának nevelte a süldőket, del 925-től már hizlalás nélkül továbbtenyésztésre is jutott belőlük. Ebben az esztendőben 50 kant, 60 emsét adtak el a piacokon. Jelzi az ágazat eredményességét, hogy állatkiállításokon a tenyészkanok díjat nyertek. 1928 után az ágazatot érdemes volt fejleszteni, mert exportra elszállították a teljes mennyiséget (1928-ban 3 ezer,1930-ban 4 ezer sertést). Ebben az esztendőben a sertésekből az uradalom 857 ezer P-t vett be. 1934-ben az élősertés kg-ját 80 fillérért vásárolták. (Ösz-220
