Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 szehasonlításként, ekkor a tej literje 11 fillérbe került.) Az uradalmi nagy sertéstelep Nagyvenyimben volt. Itt tartották a mangalica kocákat, a york kanokat. Gyarapodásuk ugrásszerű volt, évente kétszer ellették a kocákat, a malacok száma évente elérte a 6 ezer darabot. Sertésjárvány gyakran fordult elő; a paratífusz volt a legpusztítóbb. Ez ellen védőoltással rendszeresen védekeztek. A sertéságazat fejlesztése érdekében növelték a tengerivel vetett területeket, 1920 körül 1500,1929-ben 2500 kát. holdat vetettek be. A gazdatisztek a megfelelő természeti adottságokkal rendelkező földeket választották ki tengeritermelésre.1921 után Ménesmajorban már nem vetettek kukoricát, ugyanis a homoktalajon mindössze 2 mázsa termett kát. holdanként. A termelés eredményessége érdekében elhagyták a részesművelést (ez egyhatodos volt) és helyette napszámosokat alkalmaztak. A harmincas években az uradalom tengeri szükséglete évi 500-600 vagon volt, amely mennyiséget nem tudták megtermelni. Az uradalom ezért felvásárolta a cselédség és az aratómunkások tengerijét. Ez évente mintegy 100 vagon tengerit jelentett, és vásároltak 80-90 vagonnal a piacról is, utóbbi rendszeresen román tengeri volt. Az uradalom bánkúti és csinquantin fajta tengerit termelt. A piaci ár 1935-ben 12 Р/mázsa volt, a rozséval azonos. Spekulációs célból viszont május—június hónapokban Stájerországba exportálták a tengerit, mert ott jó árért lehetett eladni. Lóállomány 1923-ban a ménesben 68 kancát tartottak. Fedeztetésükre 4 mént áhítottak be. A szaporítás nem hozott sikert: a kancákból 38 lett vemhes, a csikókból 11 elhullott. A következő évi szaporulat sem sikerült jól, a 65 kanca 27 csikót ellett. Ekkor született meg az a gondolat, hogy a szaporulat biztosítására az állományt 40-re redukálják. Az igáslovak közé évente 2 fogatot állítottak ki. A ménesmajori igáslóállomány 110 állatból állt, valamennyi kanca volt. Az évi szaporulat itt 37 lett. Az 1927. évi szaporulat a ménesben már kielégítő eredményt hozott: 43 kanca 27 csikót ellett. Igások Az 1924—1925. gazdasági évben az ökrös négyes fogatokat megbontották, s a könnyebb munkákra kettes igásfogatokat alakítottak. Velük végezték el a tarló-, a vetőszántást, és az őszi takarodási munkákat. A jelzett gazdasági évben az igásökrök száma 1050 volt. Közülük 186 került mustrára. A gazdatisztek és a béresek véleménye szerint vontatásra a magyar (szilaj) fajtájú ökör alkalmasabb volt, mint a tarka. Ez évben vásároltak 95 magyar ökröt. Az 1926-1927. gazdasági évben az igások közül 178 került mustrára, de a magyargulyában csak 70 volt, melyet alkalmasnak találtak vontatásra. Ezért a hiányzó 108 szilajökröt és 24 tinót vásárokban szerezték be. Amennyiben megfelelő mennyiségű igásökröt nem sikerült beszerezniük, az ökörfogatokat lóigákkal pótolták. 1928-ban a mustrára került állomány (18%) nagyobb részét ismét csak vásárlás útján tudták pótolni. 133 állatot vásároltak, és a magyargulyából 57-et vettek át. Vettek még Nyírbátorból 25 bivalyt, melyeket a takarmányos fogatokhoz állítottak be. Az igásfogatokat a gépek beszerzése után csökkentették.l 920-tól már nem vásároltak Erdélyből szilaj ökröket. Az igásfogatok pódására a saját gulyát szemelték ki, azonban az évi kiselejtezett mennyiséget nem sikerült kiállítani. Ekkor kezdődött meg a tarka tinók igába fogása, s ha vásárolni kellett ökröket, akkor azok is tarka ökrök voltak. 1929- ben a fogatok száma 707 volt. Egy fogatra 28 és fél hold szántóföld művelése esett. 1931-ben 176 igásökröt, azaz 44 négyes fogatot vontak ki a munkából. Ez évben az igásállomány 1060 állatból állt, melyeket 265 négyes fogatba szerveztek. A következő évi csökkentéssel az igásökör-állomány 884-re apadt, azaz 221 négyes fogattal dolgoztak az uradalomban. 1939-re csökkent a ménes, az igásökör- és a birkaállomány. Utóbbi 1000 állattal lett kevesebb. Az igáslovak száma 486-ra, a pirostarka ökröké 2811-re nőtt. Egy kivételével felszámolták a szilaj magyargulyákat, a sertések száma 9500, melyből 8500-at hizlaltak, a göbölyök száma 1000 körül volt. 1939-ben az állatállomány értéke 1 millió P-t tett ki. Juhállomány Birkát rendszeresen hizlaltak, 1923-ban 1000 ürüt állítottak be erre a célra. 1929-ben a hízott ürükért 175 ezer P-t kaptak. Ez évben 424 mázsa gyapjút is eladtak. A rambuillett fajtát tenyésztették, mely nagyobb testű, több és jobb gyapjút adott. A birkahizlalási kontingenst, mely ezer darabot engedélyezett, az 1930-as évek végig fenntartották. Az 1924—1925. gazdasági évben 13 ezer 933 juh 418 mázsa gyapjút adott. 1927-ben a 4300 állatból álló anyabirka-állomány 3253 darab bárányt ellett, melyekből sok elhullott, és csak 2719 bárány maradt meg. Nyírásra ez évben 12 ezer 700 állat került. Vérfrissítés céljából az uradalom 25 rambuillett kost vásárolt. 1933-ban lépfene pusztított a juhok között. Az elhullás különösen Kelemenhalompusztán volt nagyobb mérvű. A juhászok ekkor legelőt váltottak, s ezzel a járvány egyszerre megszűnt. A 9700 öregjuh és a 2730 bárány 348 mázsa gyapjút adott. 1935-ben az állatszámlálás során 14 ezer 221
