Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza

Pátija István: Fejér megye Solti székének történeti földrajza

szó a délies kitettségéi, többnyire szőlőtermelésre használt hegyoldal, lejtő jelentést takarja.241 (A mái egész pontosan a méh szó származéka, lásd hegy lába, hegy dereka, heg melle ~ máljal) A Vaskapu pedig neve alapján talán a hegyre vezető egyik útbevágás mellett fekhetett. Valószínű, hogy a két megnevezett és a többi négy ismeretlen nevű szőlő a településtől északnyugatra fekvő Meleg-hegy déli oldalán terült el (10. ábra). A hegy felső, távolabb eső része ugyanis már (duna) egyházi terület volt.

(Csupán feltételezés, hogy a 16. századi Vaskapu név esetleg az újkori „Nags^orost”, illetve annak környékét jelölhette.242)

A szőlőtermesztés később, a török korban is fennmaradt, az 1570-es defter szerint a környékbeli településekhez képest Solton magas adót fizettek must és bor után.243 244 Hogy milyen mennyiségű és minőségű lehetett az itteni bor? Bél Mátyás 1730-ban megjegyezte a solti járásról, hogy a gabonája kiváló, azonban a „szőlő számára sem rossz e% a vidék, amelyen ayt termesztik is. Bőségesen hoz ugyanis bort, de az sem nem nemes, sem el nem tartható. Tehát alig fizeti vissza a befektetett munkát, mivel a bor nem tud beérni. Emiatt van, hog e vidék lakosai kevesebbet foglalkoznak szőlőműveléssel.” 244 (Valószínű, hogy a felvidéki származású Bél Mátyás a jobb minőségű hegyaljai borokból indult ki, s azokhoz képest a járásban készült „nedűk” amolyan olcsóbb, asztali bornak tűnhettek.)

A középkori település helyrajzáról a már említett, 1422-ből származó oklevélből ismerünk további érdekes részleteket. Adattári forrásokból és a városban történt régészeti kutatásokból biztosan tudjuk, hogy a késő középkori — kora újkori Solt a mai település központi részén terült el.245 Arról azonban nem voltak adataink, hogy a környékbeli egyutcás aprófalvakhoz (Kisharta, Szüle, Mikola, Bojár, Szelíd) képest hogyan is festhetett a település belsőségének térbeli rendje. Az említett középkori irat szerint létezett egy keleti {piatea a parte orientált), egy nyugati (piatea a plaga ocádentali) és egy ún. középső utcája (mediopiatearunt), amelyen a templom is állt.246 Ha szemügyre vesszük a mai település központi részét, látható három, egymástól jól elkülönülő, vízerekkel elválasztott E-D-i irányú magaslat (11. ábra). Valószínű, hogy e három magaslaton kereshetjük az oklevélben említett utcákat. Adja magát, hogy a középső, délebbre elhelyezkedő háton keressük a középkori templomot. 1733-ban „reformátusparókiát, prédikátort és katolikusformára épített kőtemplomot” említettek Solton.247 Valószínű, hogy a középkori templomról lehet szó, mely a középső hát északi végén, a mai református templom helyén állhatott.

Az 1422. évi oklevélben szerepel néhány további érdekesség. Megtudjuk, hogy András deák és Tamás, a szabó, a kö-10. ábra

Solt azt- katonaifelmérés eredeti szelvényein (HM HIM Hadt. Térképtár В IX a 527)

241 Pest megyei példákhoz Id. TR1NGLI 2001,120.

242 Nagy Béla Adalékok Solt nagyközség földrajzi neveihez 1989 (KIM Népr. Ad. 571.89)

243 KÁLDY-NAGY 2008, 66.

244 BÉL 1982,18.

245 KJM Rég. Ad. 2015.5417; FITZ 1957, 30; HUSZÁR 1964, 95.

246 DF 221425, illetve MNM PML pmu 292. sz. tkp.

247 BOROSY - KISS 2004, 58-64.

164