Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza tartozott.216 Dalocsa az oklevelek szerint a 14—15. században még Bodrog vármegyéhez, 1517-ben már Fejér vármegye solti székéhez tartozó helység volt.217 Bogyiszló hovatartozása oklevelek hiányában nem dönthető el. Érdekesség, hogy a török időkben, a 17. század elejétől Solt megyei településként vették a dézsmajegyzékekbe.218 Ezzel elérkeztünk a Dunához, mely észak felé, Varsányig a szék határa volt. A határ vizsgálata során előkerült számos, kissé ellentmondásos adat. 1580-ban például solti széki településként hivatkoztak a kun A(l)thokházára (a mai Csongrád megyei Üllés-Bordány környéke) és a mai Bugac területéhez tartozó Monostorra.219 1588-ban a Kecskemét melletti kun BarabásszáUlását (ma Borbás puszta) és a szintén kun Szabadszállást sorolták a solti széki favak közé.220 1639-ben a Bajához közeli, Solt megyei Pörbölyt említették, majd ugyanebben az évben Miske, Natka és Barátnakháza pusztákat Pest megyeiként sorolták fel.221 Solt város története és helyrajza Neve alapján a solti szék területén fekvő Fajszhoz, Ölléhez (Üllő) és Tasshoz (illetve a Pest megyei Üllőhöz és Taksonyhoz) hasonlóan korai, valószínűleg 10-11. századi eredetű a település. Györffy György szerint a Duna menti sáv egykor Árpádnak és leszármazottainak volt a szállásterülete, s birtoklásuk emlékeit őrizhetik az említett településnevek.222 Solt fontos közlekedési csomópont és közigazgatási központ volt a 14. század elejétől aló. század első feléig. Érintette a Duna balpartján haladó budai országút („via publica”), továbbá ide torkollott több, a Sárköz, a Felső-Kiskunság és a Homokhátság felől érkező út is. A hódoltság idején közigazgatási szerepe gyakorlatilag megszűnt, viszont a közeli rév és a budai országút miatt a felszabadulásig folyamatosan átjáróház volt. Bél Mátyás 1730-ban megjegyezte, hogy a „királyi út” mellett fekvő településnek rengeteg kára származott a háborús időkben az úton átvonuló katonaságtól.223 A késő középkorban Solton működött a vármegye ügyeit intéző nemesi ítélőszék. Arról nincs adatunk, hogy mely nemes kúriájában, vagy milyen más erre alkalmas épületben tarthatták az üléseket. A sedria működésének napját azonban ismerjük, ez minden második hét hétfőjén volt.224 Egy 1422. évi oklevélben említik a solti vámot, amely — Tringli István szavaival élve — amolyan „hallgatag vámemlítés”.225 Az írásból ugyanis nem derül ki, hogy ez út-, híd- vagy vásárvám lehetett-e? (Hajó- és révvámról elvben nem lehetett szó, hiszen a hajó- és révforgalom ekkoriban a szomszédos, Duna-parti Révfalunál, Földvár balparti párjánál bonyolódott le.) Mivel a településen országos jelentőségű út haladt át, s emellett a középkori Solt egy vízfolyásokkal tagolt területen feküdt, az okleveles említés alapján akár egy híd- és/vagy útvámra is gondolhatnánk. Arról nincs tudomásunk, hogy volt-e hetivására, ugyanis ilyen adatot tartalmazó oklevelet még nem sikerült felkutatni. Azonban rendelkezünk néhány közvetett bizonyítékkal, ami alapján erős a gyanú, hogy Solton bizony volt vásár, s azt a sedria napján, azaz hétfőnként tarthatták. A középkorban számos megyében elterjedt szokás volt, hogy a hetivásárokat a törvénykezés napjára időzítették, így a gyűlésre igyekvők elintézhették a „heti bevásárlásukat” is.226 Továbbá a középkorban törvénnyel védték a vásárokat azzal, hogy a mérföldjog alapján meghatározták a vásárok helyét és napját. Ez azt jelentette, hogy egy mérföldön belül, azonos napon nem tarthattak vásárt.227 Számunkra éppen ezért érdekes, hogy a Duna jobbpartján fekvő, szomszédos Földváron egy nappal később, keddenként tartották a hetivásárt.228 A földvári vásár napja nem esett egybe az általunk feltételezett hétfői, solti vásárral, így nem zavarhatta volna azt. A vásározók kényelmesen átkelhettek a Dunán és a solti után egy nappal újra folytathatták az üzletelést. A solti vám létezése több kérdést is felvet, melyet remélhetőleg a későbbiekben okleveles adatok alapján lehet majd pontosabban megválaszolni. Soltnak számos birtokosa volt a késő középkorban. Egyrészt a kalocsai érsek hontokai székébe tartozó egyházi nemesek éltek itt. Másrészt, a már említett 1422. évi oklevélből tudjuk, hogy a telkei nagyobb részét a solti szék egyik 216 ÉRDÚJHELYI 1899,245. 2.7 GYÖRFFY 1963, 713; CSÁNKI 1894,198; BÁRTFAI SZABÓ 1938, 456; KFL III.5.a. Nr. 57. 2.8 SZAKÁLY 1995, 67. 2.9 BÁRTFAI SZABÓ 1938, 418; JNSZML nrol975. tkp. 220 BÁRTFAI SZABÓ 1938, 421. 221 BOROSY 1983, 38. és 55. sz. 222 GYÖRFFY 1987,325. 223 BÉL 1982, 63. 224 CSUKOVITS 1997, 382; BORSA 2004,120; DF 221425 225 TRINGLI 2001,127. 226 CSUKOVITS 1997, 364, 377-378. 227 1 magyar mérföld = kb. 8000 m 228 WEISZ 2012,165. 162
