Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Mesterházy Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár - Kisfaludon
Mesterház Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár — Kisfaludon Az elemzésre alkalmas változók kiválasztása során a perem- és fenékátmérők méretbeli kategóriái egyértelműen kapcsolatot mutattak a fazekak és cserépbográcsok méretkülönbségei miatt. A színek kapcsán is jellemzően homogén kép jelent meg, ami alapján az egyes peremtípusok és díszítés formák nem mutattak pontos kapcsolatot a töredékek színével. Ez alól csak a fehér és sárga színű darabok jelentettek kivételt, melyek a későbbi peremtípusok mellett jelentek meg. A színekhez hasonlóan az egyöntetű soványítási gyakorlat miatt ezen adatokat sem lehett érdemben felhasználni. A vizsgálat így kényszerűen a peremformák és díszítések kapcsolatára koncentrálódott, ahonnan az alacsony darabszám miatt a p04-es szögfejperemek, míg az ”egy vonal” díszítési kategória értelmezési korlátok miatt került ki a vizsgálatból. A kerámiaanyag előkészítésekor összesen 90—100 darab olyan peremtöredék maradt meg, amelyen díszítés is megjelent (2. tábládat). E menynyiség a sok változó miatt alkalmadannak bizonyult korrespondenciavizsgálat elvégzésére az alacsony változók miatt. A lelőhelyen talált perem- és díszítéstípusokat így objektumonként összesítettem, hogy legalább elvi kapcsolatot teremtsek a peremek és a díszített oldatöredékek között. Összesen 111 objektum került be a vizsgálatba (30—31. ábra). Elsőként a fazék (pOl—p07) és cserépbogrács („a”—”d”) peremtípusait, valamint a díszítések kapcsolatát vizsgálva, a leletanyag négy kisebb részre tagolható. Jól körülhatárolható a korai keltezésű „a” bográcsperem, valamint a hullámvonalköteggel és párhuzamos vonalakkal díszített kerámiák csoportja (1A). Ehhez hasonlóan jelennek meg (1B) a lekerekített (pOl), fedőhornyos (p03) fazékperemek, illetve a „c” cserépbográcsok típusa, melyek mellett bekarcolt és bevagdosott díszítés jellemző (2/2. csoport). Az elemzésben felhaszált objektumok nagyobb részén (2) egyenesen lemetszett (p02), hornyolt (p05) és visszahajtott peremtípusok (p07) mellett a „b” bográcsperemek jelennek meg. Ide sorolható a fazékbográcsok csoportja is, a díszítésformák vegyesen jelentkeznek (1, 2/1, 2/4. csoportok). A galléros peremek (p06), a „d” bográcstípus, valamint a csigavonal- és hullámvonal-díszítés (3) már a településrészlet utolsó fázisához köthető az elemzés alapján (3. csoport). Az objektumtípusok megoszlása az egyes csoportok között a gödrök, árkok és házak tekintetében arányos. Kivételt a platnijukban kerámiatöredékeket tartalmazó kemencék jelentenek, melyek kizárólag a késő Árpád-kor időszakára keltezhetőek. A peremtipológia (pOl— p07, „a”—„d”) és a párhuzamok alapján kialakított csoportosítás (1, 2/1-4, 3. csoportok) korrespondenciaanalízise is jellemzően hasonló eredményt kozott. Az említett csoportok (1A-B, 2, 3), ha átfedésekkel is, de lehatárolhatóak. A cserépbográcsok pontosabb tipológiai meghatározása alapján az időrend is megfelelő. Ennek alapján a megjelenő lazább kapcsolatú 1A-1B csoportok az Árpád-kor korai szakaszára keltezhetőek. A 2-es és 3-as csoportok a középső és késő Árpád-korra datálhatóak (30—31. ábra). Fémleletek Körmeneti kereszt A 6 cm magas, 2,5 cm széles, rézből készült, öntött, vastag falú, elülső oldalán zománcozott körmeneti keresztalak a 13. századtól Limoges-ból meginduló egyházi tárgyak közé illeszthető.195 A figura teste nem teljes, csípőtájon lemetszett, két szegecsnyom található rajta, egyik a szegycsont, másik a gyomor tájékán. Fején kissé deformálódva megmaradt az aureola (32. ábra). Az ebbe a csoportba sorolható szentábrázolásokat jellemzően fanyélre illeszthető körmeneti keresztek szárvégeire,196 vagy ereklyetartó ládikára applikálták.197 A főként rézből198 készült munkák elülső oldalát zománcozták, néha aranyozták.199 A szentalakok ábrázolási módja e típus esetén két fontos ponton térhet el: egyrészt az ábrázolt alak csípőnél vagy térdtájon való befejezése, másrészt az aureola léte tekintetében. A felhasználásban azonban nem mutatkozik különbség közöttük. A kisfaludi körmeneti keresztalak közveden formai párhuzamaként ismertek a Magyar Nemzeti Múzeumban ismereden lelőhelyről származó két kereszt,200 valamint az ellési monostorból201 * és Tabajdról (33. ábram) előkerült darabok, melyek a 13. század közepére keltezhetőek. 1,5 KOVÁCS 1962,97-98. 196 BALÁNYI 1975,127:1. kép 19' KOVÁCS 1968, 28. kép, 30. kép 198 PÁVAI 1999,483-185. 199 KOVÁCS 1968,11. 200 1: KOVÁCS 1962, 123; 1968, 41: Abbildung 11. a; LOVAG 1999, 55-56,176. 2: KOVÁCS 1962, 123; 1968, 42: Abbildung 11. b; LOVAG 1999, 56, 176. 201 PÁVAI 1994, 455; 1999, 467-468. 21,2 Közöleden, a SZIKM kiállítási anyagából. 107
