Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Mesterházy Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár - Kisfaludon
Mesterházy Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár — Kisfaludon Egyéb fémleletek A lelőhelyen feltártak még Temesváry Ferenc tipológiája203 alapján a 13. századra keltezhető négyzet alakú, ívesen befelé hajló oldalú kulcsfejet, egy vascsipeszt és egy ón övcsatot. Jellemző telepi leletanyagként előkerültek funkció szerint meg nem határozható bronzlemezek, illetve vassalakdarabok, vaskések, patkótöredékek és különböző méretű vasszegek. A TELEPÜLÉS KELTEZÉSE, SZERKEZETI KÉRDÉSEI A feltárt jelenségek közel 40 %-a tartalmazott csak leletanyagot, ami a településrészlet keltezését keretek közé szorította. A kevés felhasználható szuperpozíció miatt a Székesfehérvár — Kisfaludon feltárt Árpád-kori településrészlet keltezése az igen töredékes kerámiaanyag formai, tipológiai vizsgálatán és statisztikai módszereken alapul. A pontosabb keltezés nehézségeit jól jellemzi, hogy a teljes leletanyag hozzávetőleg 20—25 %-a perem vagy díszített töredék, ugyanakkor csak 105 darab (4%) díszített peremtöredék található. Az alacsony darabszám objektumszintű elemzést tett lehetővé. A korrespondenciaanalízis alapján kialakítható hármas tagolás a rövid, 300—400 éves időintervallum, valamint a díszítés és a peremformák használati ideje miatt több helyen átfedésekkel jelent meg. Ezen elmosódott határokat jól jellemzi a korrespondenciaanalízisen csoportosuló középső (2) és késő Árpád-korra (3) keltezett leletanyag. A feltárt településrészlet területhasználatáról a keltezhető jelenségek alacsony arányát figyelembe véve az alábbi megállapításokat tehetjük (12—13, 36—37. ábra). A korai időszakban nyugati és északi irányból a 7=157=35/8. árok által határolt területen az északi harmadban árkok, míg a középső harmadban gödrök és két ház (30/2, 58. ház) köthető e periódushoz. A középső Árpád-korban az északi harmadban csak gödrök jelentkeznek elszórtan, melyek alapján feltételezhető, hogy a korai időszakban létesült kerítőárok (7=157=35/8. árok) még használatban volt. A periódushoz köthető objektumok döntő többsége a középső harmadban jelentkezett, így a három ház (110, 127, 156. ház) is. A déli harmad déli oldalán egy keskeny K—Ny-i irányú árok keltezhető e periódusra. A késő Árpád-kor—késő középkor első harmadára keltezett periódusban az árokrendszerek módosulására, kiváltására szolgáltat adatot az 1, 30/1, 27/5=24/7=23/3, 245. árkok keltezése, amelyek hasonlóképpen a korai periódushoz észak, nyugat és dél felől keretezik a feltárt településrészletet. A kiváltást támasztja alá továbbá a korai 7. árokban kialakított késő Árpád-kori kemencék és gödrök elhelyezkedése. A 23-as, 24-es, 27-es házhelyeken az árkok falába mélyített kemencék szintén ugyanerre a periódusra keltezhetőek, ami szükségszerűen árkok felhagyása vagy használaton kívülisége során képzelhető el. A késői jelenségek arányosan, mindhárom harmadban megjelennek, melyek között három veremház (51, 98 és 17/3. ház) található. Összefoglalás A 2004 és 2009 között több ízben kutatott és az okleveles anyagban feltehetően Noéval azonosítható Árpád-kori falu részletét tárták fel Székesfehérvár — Kisfalud nyugati oldalán. A település határai jól körvonalazhatóak az írásos források, 18-19. századi térképek és a terepbejárások alapján, emellett a kora újkori és újkori írásos források sok esetben megkönynyítették az Árpád-kori környezet rekonstrukcióját. Az igen töredékes leletanyag az objektumok ~40 %-ában jelentkezett, a korhatározást segítő szuperpozíció is igen alacsony számú. A peremtipológia és párhuzamok alapján készített korrespondenciaanalízis egy egyértelműbb korai és nehezebben elkülöníthető középső és késő Árpád-kori fázisra osztotta a leletanyagot. A cserépbográcsok pontosabb ismert keltezése alapján az elemzés időrendje is megfelelő. A feltárt terület a település szűk keresztmetszetét vizsgálta, így a településszerkezeti megfigyelések igen korlátozottak. A megújított nagyméretű kerítőárkok alapján megállapíthatóvá vált ugyanakkor, hogy a település nyugati széle került feltárásra. A korai és középső Árpád-korban a vizsgált terület északi és középső harmada használt intenzívebben, az árokrendszerek megújításával és kibővítésével a késő Árpád-korra tehető a település déli irányú terjeszkedése. Periódustól függetlenül az épületek a középső harmadban jelentkeztek a legintenzívebben. 203 TEMESVÁRY 1960. 108
