Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Szemle
Nagy Veronika Lukács László: Szép karácsony szép zöld fája. .. a karácsonyfa története és ELTERJEDÉSE EURÓPÁBAN, A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A Szent István Király Múzeum Közleményei A sorozat 50. szám. Székesfehérvár, 2015. 416 p. Az a könyv, amit most Önöknek szeretnék bemutatni és a figyelmükbe ajánlani, negyedszázados kutatómunka eredménye! Lukács László karácsonyfa iránti tudományos érdeklődése a '90-es évek legelején kezdődött. 25 év alatt, amíg én elvégeztem az egyetemet, tanítottam, dolgoztam, valamint feleséggé és anyává váltam, Lukács László kezén egyesével, apró feljegyzésenként, cédulánként gyarapodott és formálódott tudássá az a rengeteg adat, amely ebben a könyvben most napvilágot látott. Lukács László megszállottja az adatgyűjtésnek, sőt azt is mondhatnám, hogy egyik utolsó megszállottja, mert ő még a néprajzkutatók azon generációjához tartozik, amelynek valóban terepre és könyvtárba, levéltárba, adattárba kellett mennie ahhoz, hogy a népi kultúra jelenségeit egyáltalán vizsgálhassa. A mai napig kulcsfontosságú számára az anyaggyűjtés, de nagyon lényeges, hogy számára ez nem világhálóval történő esetleges adathalászatot jelent, hanem hiteles források felkutatását és valóságban élő, valóságos történéseket megélt emberek megszólaltatását. Úgy gondolom, hogy fontos attitűd ez ma, és jó példa a fiatal tudósok számára. Nagy mű ez a könyv, több okból is. Először is azért, mert 415 oldalas, és ebből 42 oldal apró betűs irodalomjegyzék. Ez már önmagában jelzi a szerző alaposságát és tudományos igényességét az adatok felhasználása tekintetében. Mert mondhatnánk, hogy könnyű a karácsonyfáról könyvet írni. A Google keresője ezer számra ontja minden nyelven az információkat, és a jeles napi népszokásokat tárgyaló néprajzi szakirodalomban is könyvtárnyi irodalma van már a karácsonyi ünnepkörnek. Igen ám, de ezekben a karácsonyfa legtöbbször magától értetődő szubsztanciaként szerepel, és elterjedésének magyarázatából hiányzik az a sok-sok mozaikdarab, amely az összképet és a végeredményt színessé és valóban érthetővé teszi. Ahhoz, hogy a karácsonyfa szépségében gyönyörködjünk, nem kell a gyökerét is látnunk, de ha meg akarjuk érteni egyetemességét és szerepét a keresztény kultúrkörben, akkor látnunk kell azt is, hogy a tudatunkban milyen mélyen gyökerezik és a gyökere milyen elemekből nyeri a tápanyagot: azaz, honnan indult el diadalútjára, és mi az, ami hozzásegítette ahhoz, hogy mára a kereszténység legnagyobb ünnepének legfontosabb szimbóluma legyen. Lukács László könyvének gondolatmenete ezt az utat követi, s miközben megrajzolja időben és térben is a karácsonyfa elterjedési területét, egy művelődéstörténeti kincsesláda kerül az olvasó elé. A kötet nem kutatási előzmények nélküli. Közreadásához a szerző nemcsak a Magyarországon fellelhető karácsonyfával kapcsolatos elméleti szakirodalmat tanulmányozta át alaposan, hanem a német nyelvterületen napvilágot látott kiadványokat is igyekezett felderíteni Bécsben, Münchenben és Freiburgban. Ezeket vetette össze saját, terepen gyűjtött kutatási eredményeivel és egészítette ki néprajzi adattárak és publikációk adataival. A mű figyelemre méltó szakmai erősségének tartom, hogy Lukács László hasznosította a közép-európai néprajzi atlaszok térképlapjait és kommentárjait is, valamint egyéb művelődéstörténeti forrásokat is bevont a karácsonyfa elterjedésének vizsgálatába. A szépirodalom, a sajtó és a képi ábrázolások, mint források kitűnően illusztrálják a karácsonyfa jelenlétét a koraújkori és újkori történeti folyamatokban, szellemi áramlatokban, a memoárok, naplók, levelek pedig ugyanezeket a folyamatokat világítják meg az egyén oldaláról, szubjektív nézőpontból. A könyv megjelenése nem az első megmérettetés, ugyanis Lukács László 2006-ban a Magyar Tudományos Akadémia Doktora cím elnyerése érdekében készítette el a mű első változatát, amit 2008-ban sikeresen meg is 497
