Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény szerint, ha a kár a 10 koronát meghaladta, a cselekmény vétségnek minősült. Általánosságban is elmondható, hogy kihágás esetén, amennyiben a rendőr az elkövetőt tetten kapta, azaz tetten érte és további feltételek fennálltak (pl. közbotrányt okozott, a rendzavarást csak elfogatásával lehetett megszüntetni, a kihágást megintés után is folytatta, a rendőrnek ellenszegült vagy nem igazolta magát) a rendőr bekísérte és hatóság elé áhította.174 A macskazene és az azt esedeg követő cselekmények jogi minősítése 1878 után sem volt egyszerű feladat. Még a jogtudósok körében is ellentétes értelmezések alakultak ki. Nem meglepő tehát, hogy a jogalkalmazó szervek és az erőszakszervezetek bizonytalanul értelmezték, alkalmazták a szabályokat. Ezen túlmenően a hatóságok egyrészt nem minden esetben jártak el, másrészt pedig vitatható módon katonai erő bevetésére is sor kerülhetett. 2.7.7. A magyar törvényhozás házában, a Parlamentben számos alkalommal megemlítésre került a macskazene. Különösen a képviselői hozzászólásokban: az ifjúkori macskazenélésre visszaemlékezéstől kezdve egészen a kisantant államok politikai hangulatkeltésének jellemzéséig. Az obstrukciótól jelentősen megkülönböztetve macskazenének nevezték a korabeli újságok az ellenzéknek 1912 nyarán a Parlamentben mutatott zajos, tiltakozó, botrányt okozó-eredményező magatartását, mely ellen a házelnök, gróf Tisza István (1861—1918) kemény, részben törvénytelen eszközökkel lépett fel.175 1931 végén azonban a macskazenére jogalkotási és jogalkalmazási anomáliákkal összefüggésben történt utalás. Az előzményekhez tartozott, hogy 1931. szeptember 13-ra virradóan Biatorbágyon (Pest m.) Matuska Szilveszter (1892—1944 után) felrobbantotta a vasúti viadukt sínéit a fölötte elhaladó bécsi gyorsvonattal. A merénylet 22 halálos áldozatot követelt és 17-en megsérültek. A robbantás gyanúja a kommunistákra terelődött. A további merényletektől, szervezkedéstől tartva gróf Károlyi Gyula kormánya statáriumot,, vagyis rögtönítélő bíráskodást vezetett be, amit egy esztendőnél tovább tartott fenn. A kormány a statáriummal kapcsolatban figyelembe vette a mintegy évtizede megalkotott törvényeket. Az 1920: VI. te., az 1920: XXXVIII. te., az 1921: XXXIX. te. és az 1922: XVII. te. rendelkezéseit, melyek bizonyos bűntettekre a kormány számára lehetővé tették a statárium bevezetését, rendelkeztek annak időtartamáról és az eljárási szabályokról. 1931. szeptember 19-én Zsitvay Tibor igazságügyi miniszter 10479/1931. IM. rendeletével a statáriumot számos deliktumra, sőt azok kísérletére terjesztette ki. így a Btk. 175-176. §-ra, a magánosok elleni csoportos erőszakra. A kormány intézkedése ellen 1931. november 4-én az országgyűlésben felszólalt Buchinger Manó (1875—1953) képviselő, szociáldemokrata politikus, publicista. Bírálta és indokoladannak tartotta úgy a statáriumot, mint a politikai gyülekezés tilalmát. Felhívta a figyelmet, hogy az intézkedésnek súlyos következményei lehetnek. Ennek bizonyságául a jogtörténeti Szemle legutóbbi számából egy szakmai véleményt is idézett.176 177 Az írást Vámbéry Rusztemnek (1872—1948) tulajdonította, aki jogász, egyetemi tanár, polgári radikális publicista volt. A hivatkozott tanulmány szerzője azonban Rupert Rezső (1880—1961) ügyvéd, politikus, újságíró volt, akit 1926-ban buktattak ki az országgyűlésből. Rupert írásában arra mutatott rá, hogy indokoladanul háborús szükségrendelettel történik a kormányzás, a vonatkozó jogszabályok közt jogásznak is nehéz eligazodni, és az IM rendelet nyomán megdöbbentő módon a macskazenélés is statáriáüs eljárás alá esik és aránytalanul súlyos következményeket von maga után. kormány rendelkezései szerint statárium alá esnék pl. a jogászifiúság tüntetése, ha könnyelműen megcselekedné, mit mi a szép hajdankorban cselekedtünk, hogy valamely 'mameluk politikus' vagy kormánypárti lap ablakai alatt macskazenét rendetj és fiatalos botorsággal beverne egy-két ablakot, vagy valamilyen kis kisvárt munkáscsoport behatolna munkahelyére s munkát követelve, összetörne valamilyen rozoga kaput, vagy kerítést. (Btk. 175 és 176. §) Halál — 2 óra alatt. Ellenben, ha tolvajok ketten-hárman betörnek és egy-két üldözőt késsel leszúrnak is, erre nincs statárium. ”177 Rupertnek ez az aggodalma azonban túlzottnak bizonyult, bár a kormány a statáriumot bizonyos leszámolásra felhasználta. 3. Jogkövetkezmények és összegzés 3.1. Szokás, jogszokás, szokásjog Egy társadalomban valamennyi rétegnek megvolt a maga sajátos, gazdagabb vagy szerényebb kultúrája. Ennek részét képezték a szokások, azon belül a jogszokások, melyek jelentős mértékben a hagyomány útján öröklődtek. Az egyén beleszületett a kisebb illetve nagyobb közösségekbe, gyerekkorától ránevelték a szokásokra, köztük a jogszokásokra, illetve növekedve, idősödve megfigyelte, elleste, megtanulta azokat. Aki később került egy közösségbe, az e téren hátránnyal indult, és ezután volt kénytelen a társadalmi együttélés helyi szabályait, szokásait megtanulni. Az átörökítés jelentős 174 RÉDEY - LAKY 1909, 77, 78. 175 Mátészalka 1912. június 7. 4./23. 1; Új Szatmár 1912. június 21. 1./69. 1. 176 Képviselőházi Napló 1931, II. 12. 177 RUPERT 1931, 204-205. 421
