Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény botrányokozást folytatták, a rendőr igazolásra szólította fel. Ha a csendháborítás megakadályozására más mód nem adódott, az elkövetőket a rendőr bekísérte.168 Az 1881: XXI. te. 18. §-a szerint a rendőr kihágás esetén egyértelműen köteles volt bekísérni az utcai vagy kocsmai zenészt. Nem véletlen ilyen körülmények között, veszély esetén a muzsikusok gyors elillanása. Mind szerenádozásnál, mind fáklyásmenetnél, mind macskazenénél történhetett/történt csoportosulás. A Kbtk. 78. §-a értelmében pedig csoportosulásnál a hatóság a szerencsétlenség elkerülése és a rend fenntartása céljából intézkedést tett. Ha ezt valaki megszegte, kihágást követett el, melynek szankciója 100 forintig terjedő pénzbüntetés volt. A fáklyásmenetet (nyilván a vele egy tekintet alá eső szenét is) magas szinten, törvényben szabályozta a jogalkotó, a korábban említett veszélyes és gátló körülmények miatt. A fáklyásmenetet a hatóságnak előzetesen be kellett jelenteni. Tilalom esetén természetszerűen nem volt szabad megtartani. A Kbtk. hatóságok és a kölesénél elleni kihágások ” cím alatt rendelkezett ezek megszegéséről. A 49. § szerint „1. Aki a hatóságnál tett bejelentés nélkül az utcán vagy nyilvános téren fáklyásmenetet rendel> 50 forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő. 2. Aki pedig az ilyen fáklyásmenetet a hatóság betiltása ellenére rendes^ vaEŐ e tilalmat tudva, a fáklyásmenet kivitelénél közreműködik, száz. forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő. "Az 1. pont szerinti, bejelentés nélküli fákfyásmenetnél tehát csupán a rendező felelt, mert neki lett volna kötelessége a bejelentés. A kötelesség gondatlan elmulasztása is büntetendő volt a 28. § értelmében. A 2. pont már kifejezett hatósági tilalmat feltételezett. A rendőri lexikon szerint e tilalom megszegéséért mindenki felelős volt, aki erről tudva a fáklyásmenetben részt vett.169 170 Ez utóbbi megállapítás azonban vitatható. A fáklyásmenettel gyakran együtt járt, de attól függetlenül is történhetett kivilágítás. A Kbtk. 50. §-a úgy rendelkezett, hogy aki a hatóság közzétett tilalma ellenére városban vagy más községben kivilágítást rendez, az 100 forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanilyen módon az is, aki a tilalomról tudva a kivilágítás rendezésében közreműködik. A fáklyásmenettel és a kivilágítással összefüggő kihágás felett az intézkedés a közigazgatási (rendőri) hatóság hatáskörébe tartozott. A II. világháború alatt az éjszakai elsötétítés elrendelése kizárta úgy a fáklyásmenetet, mint a kivilágítást. Értve az utóbbi alatt a díszkivilágítást is. Az elsötétítést már 1941-ben, a hadbalépés után elrendelték. Igaz, egy rövid időre feloldották, aztán ismételten elrendelték. Egy BM rendelet nyomán már 1941-ben Budapesten 24 díszkivilágított épület fényeit kapcsolták ki. Legbonyolultabb a jogi szabályozás, a jogalkalmazás, benne a jogértelmezés és a minősítés, a macskazenénél volt. Amennyiben a helyhatóság alkotott szabályrendeletet az éjjeli csendháborításról, és a cselekmény, a konkrét tényállás e jogszabály alá esett, úgy a hatóság köteles volt (lett volna) eljárni. A kihágásnak minősülő magatartást pedig szankcionálni kellett. Amennyiben a helyhatóság nem alkotott csendrendeletet, úgy nem volt mód törvényesen fellépni. Kivéve, ha a macskazenélők a zaj keltésen túl más, rendszerint törvénybe ütköző cselekedetet is elkövettek. Másképp fogalmazva: Amennyiben nyűt helyen (vagyis a szabad ég alatt lévő területen, mely megengedetten megközelíthető nagyobb számú embernek) egyszerű csoportosulás történt, az nem volt büntethető. Kivéve, egyrészt ha törvényben meghatározott büntetést maga után vonó célzattal történt (pl. lázadás); másrészt, ha bizonyos hatósági intézkedés megszegésével járt. Ez utóbbi különösen megvalósulhatott a Kbtk. 78.§-ban meghatározott, már említett magatartással, amikor csoportosulás alkalmával bizonyos célból tett hatósági intézkedést az elkövető megszegett. További figyelemre méltó szabályok a Csemegi-kódex 175-177. §-ában voltak megtalálhatók )yA magánosok elleni erőszak ” cím alatt. „ 175. Jf Ha valamely csoport azpn célból, hogy személyeken vagy dolgokon erőszakot kövessen el, valakinek a lakába, üzleti helyiségébe, vagy bekerített birtokába betör; a csoportnak mindenik tagja, a magánosok elleni erőszak büntette miatt, két évig terjedő börtönnel büntetendő. 176. J Ha pedig valamely csoport, nyílt helyen, akár személyeken, akár dolgokon követ el erőszakot; mindenik tagja három évig terjedő börtönnel büntetendő.” A 177. § a munkabérrel, a munkavégzéssel, a sztrájkkal kapcsolatos büntetőjogi rendelkezéseket tartalmazott. A Btk.-beli szabályozás az utóbbi 60 év garázdaságra vonatkozó törvényi rendelkezéseihez hasonló. Tárgya a bűntettnek a magánosok személye és dolgai, illetőleg ezek erőszakos és csoportos megtámadása által maga a közrend volt. Alanya egy csoport, mely háromnál több személyt foglalt magában. A közrendet csak az zavarhatta meg, ha az erőszakoskodást nagyobb néptömeg követte el. Ha csak egy ember vitte véghez, nem köz-, hanem magánbűntett valósult meg. A 175—177.§ négy tényállást foglalt magában. Az első kettő, mint bűntett a 175. és 176. §-ban került szabályozásra, míg a második kettő, mint vétség a 177. §-ban. Az utóbbi, a munkaszabadság büntetőjogi védelmének titulált rendelkezés beszorítása a magánszemély elleni erőszak körébe, meglehetősen erőltetett. Látszólag védi a munkásokat is, valójában a munkaadók érdekét szolgálja, a sztrájkot tilalmazza.1711 A kivételes karhatalomról szóló 1912: LXIII. te. 20. § (19) bekezdés értelmében háború idején a 177. §-ban meghatározott cselekmények is bűntettnek minősültek. A Btk. 175—176. §-ban foglalt csoportos erőszakolás bűntettével — amellyé a macskazene fajulhatott — részletesen foglalkozott Angyal Pál (1873—1949) büntetőjogász, egyetemi tanár. Kifejtette, hogy a bűntett elkövetője a csoport. Pontosabban a csoport valamennyi tagja, függedenül attól, hogy részt vett-e az erőszak tényleges kifejtésében. Tettes az 168 RÉDEY-LAKY 1909,272. 169 RÉDEY - LAKY 1909, 290, 423. 170 NAGY 2009, 27-29. 419
