Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény 2.7.5. Az 1860-61-es enyhülés hónapjaiban megtörtént az osztrák-magyar „igazságügyi kiegyezés”, mely megelőzte az 1867-es politikai, közjogi kiegyezést. Az előbbi keretében az 1860. évi Októberi Diploma kiadása után, 1861 januárjában Ferenc József uralkodói legfőbb elhatározása visszaállította a magyar bírósági szervezetet, az immáron szükségtelen úriszék kivételével. A jogbizonytalanság elkerülése érdekében ugyanebben a hónapban Apponyi György (1808—1899) összehívta a jogászokból, politikusokból, más szakemberekből álló Országbírói Értekezletet (OÉ). A jogalkotói hatalommal egyébként nem bíró testület alig másfél hónap alatt meghozta az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat (ITSZ), melyek szokásjogi úton hosszabb időre a magyar jog forrásai lettek. Az OÉ alapvetően az 1848-as törvényhozás eredményeiből indult ki, másrészt feladatának tekintette a neoabszolutizmus idején kibocsátott jogszabályok összhangba hozását a korábbi, 1848 előtti magyar törvényekkel és szokásjoggal.163 Az OÉ a bűnvádi eljárás területére kimondta, hogy „a magyar büntető törvények és törvényes gyakorlat, a változott viszonyokhoz idomítva módosításokkal visszaállíttatnak”. Megmaradt a bűntettek és a kihágások közötti, 1848 előtti különbségtétel is: bűntettekről és rendőri kihágásokról, a régi magyar törvények külön büntetőleg rendelkezvén, ezen különbségjövőre is fennmarad. ” így a magánjogtól eltérően a büntetőjogban megtörtént a visszatérés a polgári átalakulás előtti magyar joghoz. A kivételt a nemes és nem nemes közti különbségtétel megszüntetése, valamint a bűntetteknél a testi büntetés eltörlése jelentette.164 Az OÉ döntése, az ITSZ alapján az 1878-as büntetőjogi kodifikációig tehát alapvetően a régi, 1848 előtti büntetőjogot kellett alkalmazni, bizonyos módosításokkal. A kodifikáltság, sőt a büntetőjogi általános elvek hiányában, a korábbi jogot nem ismerő bírák és más jogalkalmazók számára e bizonytalan jogi helyzetben megváltó iránymutatásként szolgált Pauler Tivadar (1816—1886), pesti egyetemi tanár Büntetőjogtan című, először 1864-ban publikált magas színvonalú munkája.165 2.7.6. A magyar jogtudomány és jogásztársadalom már évtizedek óta befogadásra készen várta a büntetőjog kodifikálását, amikor megalkotásra került a bűntettekről és vétségekről szóló 1878: V. te. (Btk. — közkeletűen Csemegi-kódex) és a kihágásokról szóló 1879: XL. te. (Kbtk.). A két kódex egységes rendszert alkotott, különösen a Btk. kapott sok elismerést. A Csemegi-kódex az egész polgári koron át, sőt részben azon túl is hatályban maradt. Általános része 1950-ig, különös része az értelemszerű módosításokkal 1961-ig.166 A szerenádozás kapcsán azonban nem találni kifejezett rendelkezést sem a Btk-ban, sem a Kbtk.-ban. A törvényalkotó nem kívánta pönalizálni ezt a cselekményt. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a szabályozásra lehetőséget biztosított a helyhatóságoknak. A Kbtk. 1. § 3. és 4. pontja a törvényhatóság vagy a törvényhatósági joggal fel nem ruházott szabad királyi város, illetve a rendezett tanáccsal bíró város számára biztosította, hogy szabályrendeletével bizonyos cselekményt kihágásnak minősítsen. Törvényi korlát volt, hogy a szabályrendelet valamely rendőri (tulajdonképpeni közigazgatási) tilalomnak vagy rendelkezésnek megszegését minősíthette kihágásnak. A lehetőséggel azonban a jogosítottaknak csak egy része élt, akkor is olyan általános tartalmú szabályt alkotott, mellyel az éjszakai csendet és nyugalmat kívánta védeni. Ennek megsértése, a szabályrendeleti tényállás kimerítése megtörténhetett mind a szerenádnál, mind a macskazenénél. A rendőriskolák tankönyve szerint a csendháborítás legrégibb és legigazibb értelemben csak az éjjeli nyugalom megháborításában jelentkezett. így az önkormányzati testek (szervek) szabályrendeletüknek majdnem kizárólagos tárgyává tették az éjjeli nyugalom megzavarását.167 Budapest Főváros 731/1883. közgyűlési szabályrendelete értelmében csendháborítással kihágást követett el az, aki a főváros útján, terén, egyáltalán a szabadban az éjjeli nyugalmat háborító zajt, lármát idézett elő, vagy durva botrányt okozott. Az is, aki nyüvánosság jellegével bíró mulatóhely nyílt vagy zárt helyiségében, nyilvános járművön a közrendet vagy a közönség élvezetét háborította vagy egyes személyeket közbotrányt okozó cselekmény által durván megsértett. A kihágást a rendőrség 2-50 forint, azaz 4—100 korona pénzbüntetéssel büntette. Figyelmet érdemlő Budapest Főváros 802/1907. közgyűlési szabályrendelete is. Ennek értelmében éjfél után 1 órától reggel 8 óráig a zenélés a szabadban tilos volt. Nyomatékosított — a köznyugalom és a csend fokozott védelme érdekében, a fennálló rendelkezések érintetlenül hagyásával és pótlása céljából — a rendőrfőkapitányság 700/fk.I,1933. rendeletével. Ennek 1. és 16. §-a szerint nyüvános helyen felesleges és kellő gondossággal elkerülhető bármilyen zajt okozni és a köznyugalmat háborgatni tilos volt, kihágásnak minősült. A rendelkezés joghatályosságát azonban a Kbtk. 10. §-ra tekintettel vitatták. A helyhatósági szabályrendelet alkotásánál azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Budapest mintául szolgált a többi nagyváros számára. Az éjjeli csendháborítás megakadályozása a rendőrség egyik fontos feladata volt. A csendháborítás tehát történhetett szerenáddal és macskazenével is. Azokat, akik a rendőri figyelmeztetés dacára a lármát, éneklést, dalolást, zaj- vagy 163 MEZEY 2007,158-159,326. 164 ITSZ 1861, 48-49; MEZEY 2007, 326-327. 165 Degré Alajosra hivatkozással: MEZEY 2007, 327; PAULER 1869-1870,1—II. 166 MEZEY 2007, 329-341. 167 CSUHAY 1940,124. 418
