Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény 2.7.2. A rendi társadalom kései szakaszában a macskazenével kapcsolatban a közbűntettek, azon belül a közintézkedés elleni bűntettek körébe tartozó nyilvános vagy kö%erős%akoskodás (crimen ius publicae) elkövetésének gyanúja merülhetett fel. A Magyar Királyság törvényei szerint ez az országlakosok személye vagy vagyona ellen, több néppel, azaz személlyel, a közbátorság feldúlásával elkövetett erőszakoskodást jelentett. A kodifikáltság hiányában az ide vonatkozó törvények az 1405: IV, 1546: XXV, XXVII, 1608: II, XX, 1609: XIX, 1618: III, 1622: XIX. és 1823: XII. tc-ek voltak. A bűntett elkövetéséhez alanyi oldalról mindenkor több személy kellett, melyek minimális számát törvény nem határozta meg. A bűntett tárgyát a magánszemélyek személy- és vagyonbátorsága képezte. A cselekmény, az elkövetési magatartás a személyek, vagyonok tömeges, erőszakos megtámadásában állt, amely egész helység, néposztályok sanyargatásával, a közbátorság nagyobb veszélyeztetésével járt. Egyszerű jogértelmezéssel is gyorsan megállapítható, hogy macskazenénél csak az utóbbi fordulat merülhetett fel. Ez is ritkán, csak bizonyos magatartásoknál, így különösen a politikai indítékból lezajlott esetekben. Akkor is csak kellő körültekintéssel lehetett megállapítani, hogy a törvényi tényállás megvalósult-e. Ráadásul a hivatkozott törvények nem határozták meg szabatosan a tényállást. A bűnesetek egyik csoportját tehát a bűntettek alkották, míg a másikat a kihágások. A kettő között a választóvonal igen elnagyoltan került megállapításra. A kihágás fogalmát és az egyes kihágásokat ráadásul a jogforrások nem határozták meg. Ami csekélyebb jogsértés volt, ami kisebb jelentőségénél fogva enyhébb fenyíték, azaz szankció alá esett, az volt kihágás. Kivételesen egyértelmű volt az elhatárolás a mezei rendőrségről szóló 1840: IX. tc-ben, továbbá bizonyos támpontot adott a bírói gyakorlat és több magyar királyi udvari rendelet. A macskazenéléshez elengedhetetienül hozzátartozó zajkeltést önmagában általában nem minősítették kihágásnak. Ám feltételezhető, hogy amennyiben az elkövetők ezt a határt túllépték, a közerőszakoskodásnak egy csekélyebb súlyú változata valósult meg, mely már minősülhetett kihágásnak. A jogsértés ilyenkor lehetett még a kártétel bűntettének egy csekélyebb mértékű, kisebb jelentőségű, kihágásnak minősülő formája. A kártételnél ugyanis a jogsértés tárgya más, lehet akár természetes, akár jogi személy tulajdonában levő vagyon erőszakkal járó, jogtalan, szándékos sértése, rombolása, azaz rongálása, megsemmisítése. A vagyon körébe mind az ingók, mind az ingatlanok beletartoztak. (A korábban említett példák alapján a lakóház, annak kapuja, ajtaja, ablaka, bútorzata.) A bűntett és a kihágás közötti határvonal meghűzása általában a bíró bölcs belátásától függött. A büntetést pedig a célzat veszélyességére, a veszély nagyságára, a kár mennyiségére figyelemmel határozta meg. A bírói szervek gyakorlatáról e tekintetben, a macskazenékkel összefüggésben szinte semmit nem tudunk. Az abszolutisztikus berendezkedésből következően a macskazenélőkkel szemben, különösen városokban felhasználták a rendőri szerveket, esetleg parancsot kapott a sorkatonaság a bevetésre, a rend fenntartására. Akár a jogforrási rendelkezések figyelmen kívül hagyásával. 1848 előtt, részben azután is a katonaságot a belső rend fenntartására is felhasználták. A birodalmon belül azért vitték a katonákat idegen tartományokba, illetve az egyes ezredeket, zászlóaljakat azért helyezték át rendszeresen más-más állomáshelyre, hogy összebarátkozásukat a helyi lakossággal megakadályozzák. A falusi macskazenénél elvileg a földesúr, valamelyik tisztje vagy a bíró beavatkozhatott volna, ám feltehetően egyetértettek a közösségi büntetéssel. A rendi társadalom törvényei nagyobb hatalmaskodás magánvétségének minősítették a nemesek lakházának, udvarának erőszakos megszállását. Az 1843. évi, végül el nem fogadott, Deák Ferenc nevéhez kapcsolódó büntető törvényjavaslat a nyilvános erőssyikoskodás megjelölés alatt a házbéke megzavarását értette. Aki másnak házába, lakába, udvarába jogtalanul és erőszakosan betört, bűnössé vált. Úgyszintén az, aki abból a gazda általi kiutasítás esetén azonnal nem távozott, hanem őt jogtalanul és tettleges erőszakkal, vagy fenyegetéssel jelenléte további eltűrésére kényszerítette. Feltehetően az említett és a későbbi rendelkezések is hatással voltak a népi jogszokásokra. Beck Zoltán említette, a zángózásnál különösen ügyeltek arra, hogy a határvonalat át ne lépjék. Mindezeken túlmenően is megfigyelhető, hogy a macskazenélők általában nem léptek a macskazenélt házába, lakásába, udvarára. Kivételt e téren a forradalmi időkben, így 1848-ban lehetett tapasztalni. 2.7.3. Nagy jelentőségűek voltak az 1848-as változások és események. Kossuth Lajos 1848. március 3-i felirati javaslatára Pesten a Pilvax fiatalsága megfogalmazta a magyar nemzet követelését, a 12 pontot. Benne a témánk szempontjából fontos sajtószabadságot, a törvényelőtti egyenlőséget, a nemzeti őrsereg felállítását. Március 4-én a bécsi liberálisok írták meg a petíciójukat a polgári szabadságjogok bevezetése érdekében. A pesti forradalom győzelmével, a helytartótanács belenyugvásával, a magyar fővárosban a rend fenntartását a sorkatonaságtól a nemzetőrség vehette át. Megalakult a Közbátorsági Választmány, mely a pesti polgárőrségből létrejövő nemzetőrség létszámának 1 500 főre emeléséről határozott. Március 16-án és az utána következő napokban, a törvényi szabályozás előtt, spontán módon, a nagyobb városokban megkezdődött a nemzetőrség szervezése. Pesten és feltehetően másutt is, azzal a céllal, hogy tüntetés vagy 416
