Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény tisztségeket töltött be, rövid ideig a miniszteri, sőt miniszterelnöki székben is ülhetett. Frankenburg Adolf társaival együtt látta a házánál rendezett macskazenét. A külvárosok népe, „egy sereg proletárius” betört az államférfi lakásába is, ám mivel őt nem találta otthon, a tükrökön, bútorokon töltötte ki bosszúját. Talán még több garázdaságot is elkövettek volna, ha az egyetemi diákok nem interveniálnak a tétlen policáj helyett. Ennek bátorsága ugyanis, hasonlóan a többi nagy és apró zsarnokhoz, a mozgalmas, forradalmi időkben a csizmaszárba szállt.121 Az eset jól példázza, hogy a macskazenélők lehetőleg a legfontosabb tisztséget betöltők számára rendeztek büntető-tiltakozó eseményt, sőt azt meghaladóan követtek el kihágást, rongálást, erőszakos cselekményt. A hatóság intézkedni jogosult embere pedig nemcsak a macskazenét, hanem a további, nyilvánvalóan jogsértő cselekményeket is tédenül nézte. Ficquelmont az ellene rendezett lármás jogszokás hatására május 4-én lemondott a külügyminiszteri posztról, így a macskazene célját érte. A Ficquelmont elleni macskazenéhez volt hozzáfűznivalója báró Petrichevich-Horváth János (1801—1865) ezredesnek, 1848-ban a bécsi magyar testőrség egyik parancsnokának, ottani speciális rangján hadnagyának. A konzervatív meggyőződésű, a forradalmat gyűlölő, a rendiséget és a rendet védelmező katona jelen volt azon a nagyon lármás macskazenén, melyet az említett tábornok-miniszterrel szemben a Bál piacon (vélhetően a Ballhausplatj) rendeztek. A Bécs gyárainak munkásaiból kikerülő tömeg folyamatosan kiabálta: „Semmi muszka szövetség!” A gúnyrajzairól is jól ismert Petrichevich-Horváth megkérdezte az egyik macskazenélőt, aki vasserpenyőjével ütött ördögi lármát, hogy mindezért mi a fizetsége. A válaszból kiderült, hogy 20 krajcár miden házért, melyhez macskazenét rendeltek.122 A korábbiakban már utalás történt arra, hogy a megrendelt, megfizetett macskazenélés Jelacic bécsi tartózkodási idején is felmerült. A macskazenélők általában megg5Aződésből vagy indulatból cselekedtek, azonban az sem kizárt, hogy egy kisebb részüket lefizették. Nem volt ez meglepő abban a világban, amikor a választásokat megelőzően oly gyakran éltek a befolyásolás, a megvesztegetés különböző fajtáival. Ráadásul 1848-ban a bécsi munkásság súlyos megélhetési gondokkal küzdött. 1848 közepén Becsben a macskazenék annyira elszaporodtak, hogy a Sicherheits Ausschuss (Biztonsági Választmány) manifesztumában megtiltotta tartásukat, kilátásba helyezve a tilalom sikertelensége esetére a fegyveres kézzel történő beavatkozást. A nép erre nem sokat hederített, sőt válaszul a következő napon, augusztus 1-én Alser külvárosban macskazenével tisztelte meg a plébánost. Kis megszakítással este 6-tól hajnali 2-ig tartott a zenebona. Mégpedig azért, mert a plébános egy, a márciusi napokban megsebesült, majd a kórházban elhalt deákot (vélhetően egyetemistát) vonakodott harangszó mellett eltemetni. Ennek nem is az elhunyt személy rebellis mivolta volt az oka, hanem az, hogy nem tudott fizetni. A nép berontott a templomba, hatalmába kerítette a harangkötelet és „derekas indulót rántott a temetésre A plébános ablakait pedig bezúzta és másnapra ismételt megjelenést ígért. Bár a bécsi nemzetőrség két nappal korábban az osztrák gyűlésnek (Reichsral) garanciát ajánlott a rend és a béke állandó fenntartására, a macskazenénél mégsem avatkozott közbe. Sőt, amikor a nemzetőrök dobosai riadót akartak verni, arra kényszerítették őket a macskazenélők, hogy éjjeli koncertjüket dobolással egészítsék ki. így a macskazenélők, a nemzetőrök és a dobosok együtt, teli torokkal ordították a „Herr Papa t.123 Bécsben a macskazene nyitányaként ugyanis rendszerint a következő ének hangzott fel: „ Was macht der lederne Metternich ? Was macht der Herr Papa? Was macht die lederne Policei? Was macht der lederne Tausend Sasa?”124 Az eset újfent egy hatóság, a közrendért felelős nemzetőrség passzív magatartását bizonyítja, sőt, a külváros népe a macskazenében történő aktív részvételre is kényszeríteni tudta annak tagjait. Bécsben 1848-ban három forradalom követte egymást: a márciusi, a májusi és az októberi. Az utóbbit megelőzően is egyre feszültebbé vált a hangulat, melynek jeleként permanenssé lettek a macskazenék. Ezek különösen a külvárosokban divatoztak. Szeptember utolsó időszakában Gumpendorfban egy selyemgyáros két álló napig részesült ebben a megtisztelésben, a szomszédság „kimondhatatlan örömére”. A résztvevők összetörték a gyáros épületének ablakait, bútorait, egyáltalán mindent, amihez hozzáfértek. A nemzetőrség az események idején csak gyéren mutatkozott, akkor is összefont karokkal nézte a látványosságot. Anton von Doblhoff-Dier (1800—1872) minisztert felszólították ugyan a botrányok megszüntetésére, de ő válaszában közölte, hogy semmit nem lehet tenni. Larchenfeld külvárosban pedig egy mészárost tettek tönkre a macskazenével. Wöss mészáros ugyanis vakmerőén provokálta a közvéleményt, sárga-fekete zászlót tűzött ki padlásablakán. Néhány óra múltán a macskazenélők még a házát is szétverték, csak a puszta falak maradtak. Pedig a mészárosról az a hír járta, hogy márciusban még ő űzte el a császárhű Ignaz Czapka (1791-1881) bécsi polgármestert. Aztán a forradalom egyik központi helyszínén, az Aulában életét és vérét ajánlotta fel a szabadságért. A 121 FRANKERBURG 1880, 106-107. 122 PETRICHEVICS-HORVÁTH 1941, 99; HÁRS 2011,1.15-16, 27. 123 Kossuth Hírlapja 1848. augusztus 6.1/32. 145. 124 Kossuth Hírlapja 1848. augusztus 1.1/27.121. 405
