Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér Józsefi Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény színét, meggyőződését változtató mészárost azonban gyorsan utolérte a Nemesis.125 Közismert, hogy az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményei szoros összefüggésben álltak a bécsi forradalmi történésekkel. A polgári szabadságjogokért azonban más-más társadalmi csoportok küzdöttek. Magyarországon a vezetők a liberális nemesség soraiból kerültek ki, támogatást kapva a jurátusoktól, íróktól, más honorácioroktól, a tömegbázist pedig jelentős részben a felszabadult jobbágy-parasztság és a csatlakozó katonaság adta. Ausztria fővárosában az egyetemi diákság, a polgárság és a munkásság fogott össze a régi rendszer ellenében. Bécsben a radikális szellemű egyetemi ifjúság és a demokratikus reformokat óhajtó polgárok szavának a külvárosok válságtól, munkanélküliségtől, ínségtől sújtott munkástömegei adtak nyomatékot. A bécsihez hasonló, nagyszámú munkás a Habsburg Birodalomban másutt sehol sem volt.126 Természetes tehát, hogy a macskazenék tekintélyes része a külvárosokban, a munkások jelentős arányú részvételével zajlott, ezeknek nem ritkán gazdasági-szociális okai is voltak, és a tulajdon ellen is irányultak. Az események során az erőtlen kormányzat rendszeresen meghátrált. A forradalom vívmányainak védelme részben az egyetemistákra, szervezett fegyveres erejükre, az Akadémiai Légióra, részben a polgárőrségből alakult, ám kerületenként eltérő, az ottani többségi lakosság politikai irányvonalát a konzervatívtól a demokratáig terjedően képviselő Nemzetőrségre (Nemzeti Gárda) hárult. Ezekhez csatlakozott később a felfegyverzett munkásokból álló Mobilgárda. A radikális egyetemi ifjúság egyébként szövetségesre lelt a munkásságban. Október végén azonban Alfred zu Windisch-Grätz (1787—1862) herceg, tábornagy irányításával a fővárosra támadó császári csapatokkal szemben valamennyien elvéreztek. A forradalmat leverték.127 A példák nyomán is érzékelhető volt az osztrák kormányzat és Bécs város vezetésének határozadansága, a nemzetőrség ingadozó magatartása, az egyetemisták befolyása, a munkások időnként félelmet keltő megindulása. Az említett, bizonyos fegyveres erővel is rendelkező szervek, szerveződések úgy a macskazenét, mint az ahhoz esetenként kapcsolódó erőszakos cselekményeket legtöbbször nem akadályozták meg, illetve az elkövetőkkel szemben eljárást nem indítottak. A forradalom leverése után macskazenéről szó sem lehetett, a megtorlások, eljárások pedig elsősorban a forradalom és fegyveres harc vezetői ellen irányultak. A mai Szlovénia a 19. század közepén a Habsburg Birodalom részét képezte. 1848 forradalmi évében ezen a területen is sok macskazenét tartottak, kifejezve így, többek között, a konzervatív egyházi politikával szembeni elégedetlenséget. Az egyik, közelebbi hely- és időpont-megjelölést nem tartalmazó forrás szerint azért folyamodtak a macskazenélők ehhez az eszközhöz, mert a pap egy megfulladt lutheránust ima és áldás nélkül temetett el.128 A lefolytatott macskazenék az okot, az irányultságot illetően a bécsi gyakorlattal állíthatók párhuzamba. 2.3.5.3. A 18. század végén a Lengyel-Litván Királyság felosztása következtében Galícia a Habsburg Birodalomhoz került. 1848 tavaszának forradalmi hangulata erre a területre is elért. Április 28-án Stanislau (Stanislawów), a főleg diákokból álló lengyelek macska^enét adtak a hírhedt kerületi fináncfőnöknek Jçdrzej Zulawskinak. A hangosan tiltakozó tömeget a részben lengyel származású, mindvégig császárhű 58. (István főherceg) gyalogezred katonái kíméletlenül szétverték. A tömegoszlatás során egy Stefan Hosowski nevű, 16 éves gimnazista áldozatul esett, mellébe öt szuronydöfést kapott. A legenda szerint a demonstráción résztvevő magyar huszárok a macskazenélők védelmére keltek. Az viszont lehet, hogy két nappal később az if)ú lengyel nagy tüntetéssé váló temetésén a civüekkel felváltva vitték a koporsót.129 Más változat szerint a diákot a cs. kir. gyalogság sortüze ölte meg, temetésén több huszár és kapitányuk is részt vett. Ok ugyanis a 6. (Württenberg) huszárezred ezredesi osztálya 2. századának voltak katonái, parancsnokuk pedig Lenkey János (1807— 1850) százados volt. Lenkeyt a történtek után berendelték az ezredparancsnokságra, hol állítólag összeütközésbe került parancsnokával, gróf Alfred von Paar (1806-1885) ezredessel. Lenkey büntetése 6 napi porkolábfogság lett. Az a hír is terjedt róla, hogy nem tér vissza századához, melyet dandárparancsban róttak meg. A század pedig Harsán}! Bálint (1820—1849) őrmester és mások vezetésével már a hazaszökést készítette elő. A május 28-án Mariampolból induló, az altisztek vezetése alatt álló legénység a váratlanul betoppanó Fiáth Pompeius (1824—1848) főhadnagyot, majd az utánuk eredő Lenkey századost is magával ragadta. A tisztek a határon átvették a század felett a parancsnokságot és május 31-én a 196 fős egység Máramarosszigetre ért. Az egyébként igen súlyos katonai bűncselekménynek számító szökést, a magyar határon kívülről történő elsőkénti hazatérést, a közvélemény megbocsátotta, de a katonák véleménye megoszlott. A hadbírósági vizsgálat után a századot büntetésből a déli hadszíntérre vezényelték.130 2.3.5A. Arra a kérdésre, hogy Pest-Budán az 1848. március 15-i forradalom után, az első alkalmakkor miért és kik ellen 125 Kossuth Hírlapja 1848. október 3.1/81. 370. 126 B. SZABÓ-GONDA 1998, 5. 127 URBÁN 2009c, 27-29; URBÁN 2009b, 184-186. 128 HORVAT 2013. 129 KOVÁCS 2013, 222. 130 HERMANN 2007, 1610-1616; KEDVES 2009, 92-94. 406
