Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény László szentszéki ülnököt utasította az iratok átvizsgálására, az ügy véleményezésére és a vármegye intézkedését is kérte. Szinte ezzel egyidejűleg a budakeszi elöljáróság is beszámolt a közelmúlt eseményeiről, mindezt a plébános elleni jogos gyűlöletre visszavezetve. Kitért az elöljáróság a plébános hívei által is körülírt, de ott néven nem nevezett macskazenére. A levél szerint „a lelkész úr a társas magány életben is a legbotrányosabb események kutforrása — így jelesül már négy igben tisgteltetett meg — az eddig Budakeszin isméretlen volt macskazenével — ablakjai ismételt ízben betörettek — és a községi elöljáróságnak minden éberségének és előgondoskodásának nem sikerült azoknak elejét venni”, meggátolni. Sőt a nép a lelkész iránti tisztelet elvesztése után a világi elöljáróság iránti tiszteletet is veszíteni kezdi. A macskazene tehát Budakeszin újonnan alkalmazott közösségi szankció volt. Megjelenéséhez nyilván hozzájárult, hogy alig másfél évtizeddel azelőtt szinte naponta gyakorolták a közeli Pest-Budán. Joggal feltételezhető, hogy mindez a budakesziek számára ismert volt, emlékezetükben élt, és adott esetben alkalmazni kívánták. Ráadásul nem egyszer, hanem négy ízben élt vele a település népe, mely zömében földműves foglalkozású volt, a helyi igényeket kiszolgáló iparosokkal. A macskazenélők azonban jócskán túllépték a rút muzsikálás határait, hiszen kihágást, az ablakok beverésével rongálást is elkövettek.108 Feltűnő, hogy az elöljáróság mindezt nem tudta megakadályozni. Vélhetően nem kívánt szembemenni a község többségének akaratával, vagyis a közvélemény büntetésével. Az egyházi vizsgálat semmilyen tekintetben nem látta bizonyítottnak a plébánosi hivatal elhanyagolását. A püspök ezért híveit atyai intésben részesítette. Azonos következtetésre jutott az esztergomi érsek is. Az egyidejűleg lefolytatott vármegyei vizsgálat javasolta ugyan a plébános máshova áttételét, de ezt a püspök szeptember közepén még határozottan elutasította. Csak röviden kívánok itt utalni a tanulmányban részletezett 1862. június 5-én Budakeszin történt események két mozzanatára. Egyrészt arra, hogy ezen a napon mintegy 30 fő betört a papiakba, a folyosón tartózkodó plébánost felkapta, kitört vele az épületből, majd ütötte-rúgta-lökdöste. Mindaddig, míg egy 80 éves aggastyán testével meg nem védte. Bár lincselésről nem volt szó, az ennél kevesebbel is egy közvélemény-büntetés valósult meg. Az pedig egy középkori büntetés kései, népi alkalmazásának kísérlete volt, hogy a hívek előhúztak egy üres kocsit. Arra kívánták Bacsák plébánost feltenni, hogy jelképesen és valóságosan maguk vigyék ki a faluból, azaz kihurcolják. A helységből való kiűzés, kitiltás, kicsapás a középkor óta, különösen a városi hatóságok által alkalmazott büntetés volt, a lakosság részvételével, egykor a hóhér végrehajtásában. A település központjától annak határáig kísérték így a nem kívánatos személyt. Az eljárásnak megszégyenítő és közösségből kiközösítő jellege volt.109 Budakeszin a nép kívánta ezt alkalmazni, ezzel tehát az egyébként jogosult egyházi hatóság helyett akart intézkedni. A budakesziek végül a kihurcolási szándéktól a helyszínen tartózkodó járási főszolgabíró és a községi jegyző felszólítására álltak el. Annál is inkább, mivel Bacsák a zavart kihasználva a kerten keresztül Budára menekült. A rend rövidesen helyreállt. A püspök a plébánost nemsokára Pilisvörösvárra helyezte. A június 5-i események miatt pedig a büntető bíróság 23 vádlottat elítélt. 2.3.4.1.2. 1880-ban Győrben dr. Síkor József törvényszéki orvos, megyei főorvos részére adott macskazene — tág értelmezéssel — szintén ebbe a csoportba sorolható. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató egy ballada valóságalapját és orvostörténeti vonatkozásait vizsgálta. Megállapította, hogy egy debreceni ponyvafüzetben megjelent ballada alapjául az 1878 decemberében, Győr közelében különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból elkövetett emberölés, azaz rablógyükosság szolgált. Két péri (Győr m.) legény, Takács János és Gede Pál két asszonyáldozatával, Kindler Mária és Stodler Julia neudorfi (Moson m.) illetőségű lakosokkal végzett. A büntetőeljárás ideje alatt Gede elhalálozott. Takács Jánost a bíróság halálra ítélte. A kötél általi büntetés végrehajtója, Kozarek Ferenc budapesti hóhér volt. Az ítélet győri végrehajtásánál hivatalból a helyszínen tartózkodott Sikor József törvényszéki orvos is. Takácsot rövid idő, néhány perc után levették az akasztófáról, lovaskocsival elszállították, majd elektromos kísérletnek vetették alá. Vélhetően az elítéltnek betegsége következtében megvastagodott nyaka akadályozta a fulladásos halál bekövetkeztét, továbbá a kocsi rázkódása és az elektronikus ütés hatására életjeleket adott. Flalála ténylegesen csak egy nappal később következett be. Az események nagy érdeklődést és megbotránkozást váltottak ki. A történtekkel helyi és országos lapok, szakfolyóiratok, további szakemberek, különösen orvosok és jogászok foglalkoztak. Míg a sajtó és a közvélemény elmarasztalta, a szakma inkább megvédte a törvényszéki orvost. Győr lakosságának egy része úgy ítélte meg, hogy az orvos a halál megállapításánál nem járt el szakszerűen, felelős volt az akasztott ember „felébredéséért”, az ennek nyomán kialakult botrányos helyzetért. Mindezekre tekintettel közvélemény-büntetésben, macskazenében részesítették. A nép szankciója és az egész meghurcolás az egyik visszaemlékező leszármazott szerint nagyon megviselte a törvényszéki orvost.110 1879 novemberében Esztergomban egy basáskodó, azaz hivatali hatalmával visszaélő adófelügyelő kapott macskazenét.111 Az erkölcsi indok itt sem kétséges. Márffy Ödön adófelügyelő elleni macskazenére először egy falragasz 108 A hasonló esetek jogi minősítését illetően: GELENCSÉR 2016, 33—35. 109 TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 805-806. 110 LANCZENDORFER 2012. 111 Békésmegyei Közlöny 1879. november 18. VI/124. 2. 402
