Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény utánozta: elöl haladt a vőféty, majd a pap szerepét alakító, kit a döntően férfiakból álló vendégsereg követett. A gyalázatos házánál a %ángó%ók hosszabb ideig tartó, koncentrált lármája után a pap rigmusokba szedve vagy prózában prédikált, nem fukarkodva a kemény kifejezésekkel sem. A házbeliek és a kinti tömeg egymás halálos ellenségeivé váltak, egyik sem lépte át a határt jelentő kerítést. A zángózás a megzángózott életére döntő hatással bírt: vagy rendezte családi életét, vagy elköltözött a faluból, a környékről. Mert vele a továbbiakban a jogszokás gyakorlói csak nagyon ritkán álltak szóba, alkalmasint a temetésére sem mentek el. Beck Zoltán az 1970-es években a zángózást már a múlt szokásának tekintette. Egyrészt azért, mert a jogi szabályozás véleménye szerint az élet szinte minden területére kiterjedt, másrészt azért, mert az emberi szabadságjogokat sértette." Bódiné Beliznai Kinga jogtörténészként a magánjogi szimbólumok és rituálék közé, azon belül a házassággal kapcsolatosak sorába helyezte a macskáimét. Szakirodalomra hivatkozva emelte ki, hogy a 15—17. századi Franciaországban különösen akkor került sor macskazenére, ha túl nagy volt a korkülönbség a vőlegény és a mennyasszony között. A charivarivsà egyrészt az elhunyt házastársat engesztelték ki, másrészt rosszallásukat fejezték ki azért, hogy az új házaspárból az idősebb fél a bevett szokástól eltérően az eladósorú fiatalok közül emelt ki egyet. Ráadásul az ilyen házasságnál nem lehetett bő gyermekáldást várni. A macskazenélők álarcos fiatalok voltak, fazekakkal, csörgőkkel, csörgődobokkal, dudákkal, és akár egy hétig is zajongtak a megszégyenített háza előtt, jelezve elvárásukat: mindenki korban hozzáillőt válasszon magának.99 100 Bódiné Beliznai Kinga utalt a szimbólum kifejezés két jelentésére, érvényesülésére. Egyrészt jelkép ez valamely érzelem, hangulat, világkép, életérzés kifejezésére; másrészt egyezményes jel valamely információ közlésére. Rámutatott, hogy a jogi és néprajzi vonatkozások szoros összefüggése figyelhető meg a szimbólumokban.101 Tárkány Szűcs Ernő, a magyar jogi népszokások kutatója és összegzője a társadalom egyik kényszereszközének, a közvélemény büntetésének tekintette a charivaris, macskazenét, pangót, csatrangolást, kikolompolást, didergést. Dömötör Tekla néprajzkutató nyomán különösen azt hangsúlyozta, hogy a szokás alkalmazása általában a család egységének megóvása érdekében történt. A főleg fiatalokból álló kisebb csoport ennek érdekében kereste fel a megszégyeníteni kívánt személy házát, majd nagy csörömpölés, macskazene (dúdolás, éneklés, durrogás, fütyülés stb.) kíséretében házasságkötést utánzó szertartások között kigúnyolta. A macskazenélés egyéb okaiból is sorolt néhányat. A közvélemény így - akár a többi büntetésnél - a rendből folyó normáknak megfelelően elsősorban a rendbontó egyént és a fellépés nyilvánossága által közvetve az egész társadalmat igyekezett a helyes magatartás kialakítására, fenntartására késztetni.102 Nagy Janka Teodóra a jogi néprajz, a jogtörténet és a jogi kultúrtörténet kutatójaként vizsgálta egyrészt a Vájná Károly által katalogizált megszégyenítő, megbecstelenítő büntetéseket; másrészt az Angyal Pál, Szendrey Ákos, Tárkány Szűcs Ernő, Szilágyi Miklós révén rendszerezett, maga által kiegészített közvélemény-büntetéseket, ezek egymáshoz való viszonyát. Az utóbbi körbe sorolta az említett charivaris, macskazenét, zángót, csatrangolást, kolompolást, melyeket a családi életre vonatkozó normákat megsértőkkel szemben alkalmaztak. Hangsúlyozta, hogy nagyon keskeny és flexibilis a határ a megszégyenítő büntetések és a közvélemény-büntetések között.103 Nagy Janka Teodóra gondolataival egyetértve a magam részéről azt kívánom hozzátenni, hogy valamennyi közvélemény-büntetésnek, azaz közösségi szankciónak van bizonyos mértékű, több vagy kevesebb megszégyenítő része, eleme, jellege. A közösségi normák betartásánál a nép körében — sőt falvainkban ma is, az ott született és élt 60 év körüli korosztály körében - alapvető motiváló elem volt a szégyentől való félelem. A normák betartását a közösségi büntetésektől - így a legenyhébbektől - a megszólástól, a lebeszéléstől való tartás, félelem segítette elő. „Mert mit szólnak?!” - tették föl önmaguknak, családtagjaiknak a kérdést. Vagy: „Ne szóljon énrám senki semmit! Ne kölljön szégyenkeznem!” — indokolták cselekedeteiket, a norma betartását. A macskazenét pedig, ahol gyakorolták, az említetteknél sokkal megszégyenítőbbnek tartották. Kotics József, a történeti antropológia, a kulturális antropológia, a mentalitástörténet kutatójaként két tanulmányában is részletesen foglalkozott a macskazenével. Egyrészt konkrét eseteket vizsgált, másrészt az európai és magyarországi elterjedést, a rímsoknak tekintett cselekmények lefolyását, jelentéseit, formanyelvét elemezte. Korábbi tanulmánya egy esetleírással kezdődik. A rozsnyói mészáros céh öt mesterének egyik mestertársuk házánál, az utóbbival szemben, 1864-ben elkövetett macskazenéje az írásbeli forrásoknak köszönhetően jól vizsgálható volt. A jogi szokást ezúttal nem egy falusi, hanem városi kézműves közösség gyakorolta, jelezve, hogy a magyarországi szórványos parasztközösségbeli előfordulás mellett városi iparos közösségekben is fellelhető volt. Az ismertetett esetnél a mészárosok azért léptek fel társuk ellen, mert az, korábbi egységes elhatározásukat megváltoztatva, egy másik társával vállalta, hogy a korábbinál olcsóbb, hatósági áron méri a marhahúst. Az elkövetők tagadták a macskazenét, ám a tanúk egyértelműen bizonyították megtörténtét. A sértettet mélyen felháborította a nyilvános megalázás. Mivel leánygyermeke az eset idején súlyos beteg volt, pár nap múltán meghalt, felmerült e tekintetben a zajongók közrehatása, a gyilkosság 99 BECK 1974, 75-83; BECK 1995, 71-75. '°° BÓDINÉ 2014, 206-207. 101 BÓDINÉ 2014,11, 14. 102 TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 787-791. 103 NAGY 2012, 79-90. 399
