Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Orha Zoltán - Pozsgai Helga - Savanyú Bálint: Egy 10 - 11. századi teleprészlet különleges objektuma Székesfehérvárról
Orha Zoltán - Pozsgai Helga - Savanyú Bálint Egy 10-11. századi teleprészlet különleges objektuma Székesfehérvárról Tanulmányunk témájául szolgáló, Székesfehérvár - Hosszéri-dűlő és Ezres-puszta találkozása nevű lelőhely a sárréti kistáj része, és Székesfehérvár - Feketeheg}' városrésztől nyugatra, a Sárrét mocsaraiból kissé kiemelkedő, 105-107 méter tengersztint feletti magasságú, északi irányba kissé emelkedő területen található. A lelőhely környezete az első és második katonai felmérés térképei szerint a 18-19. században is még mocsaras volt. Az elmúlt évtizedekben ez a terület legelőként volt hasznosítva, az 1950-60-as években egy kisebb részét rövid ideig szántóként művelték. A humusztakaró vastagsága 30—70 cm között változott, az altalaj többnyire folyóvízi kavicsos, homokos volt, a feltárási terület mélyebben fekvő délkeleti szakaszán tőzeges altalaj is előfordult. 2014 nyarán a Szent István Király Múzeum megelőző feltárására a 8. számú főút Székesfehérvár nyugati elkerülő út építése miatt került sor. A munka során több mint 33 000 m1 2-nyi területet tártunk fel, 900 régészeti jelenséget azonosítottunk, ebből mintegy 400-at (ezek között 29 házat) a korai Arpád-kor időszakába lehetett keltezni. A vékony humusztakarónak, illetve a szántás és mélyszántás hiányának köszönhetően jól meg lehetett figyelni az eredetileg is sekély, kis mélységű egykori kerítőárkokat, valamint igen nagy számú cölöplyukat. A feldolgozás későbbi fázisaiban ezek alapján remélhetőleg le lehet majd vonni az egykori településszerkezetre vonatkozó következtetéseket. A feltárt jelenségek feldolgozása folyamatban van,1 a kapott eredményeket későbbi cikkekben kívánjuk közölni. A 382. jelenség (SE 382) (1-5. tábla) Szerkezete A feltárás során a leendő szervizút területén egy téglalap alakú, lekerekített sarkú, nagyméretű (11,5 m hosszú, 4,5 m széles), általunk épületként értelmezett jelenség foltja rajzolódott ki. Tájolása északkelet-délnyugat. Nyugati oldalán a nyesés során két szabálytalan alakú kiugrást (későbbi SE 727 és 728), míg az északi oldalán egy félköríves kiöblösödést (későbbi SE 729) figyeltünk meg. Északkeleti sarka kilógott a szervizút területéről, és mivel a szervizút szélétől fél méterre volt a kisajátítási határ, nem volt lehetőségünk rábontani az objektumra. A feltárás során az objektum a 382. stratigráfiai egység számot kapta. A beásásának oldala közel függőleges, az alja egyenes, relatív mélysége átlagosan 80 cm. Az objektum belsejében, az oldalfalak mellett, ahol a későbbi bolygatások nem vágták át, alapárokra utaló, mintegy 20—25 cm széles, szorosan a fal mellett futó, sárgásbarna elszíneződést,2 benne apró karólyukak foltjait és 7 darab, kissé nagyobb méretű, 20-25 cm átmérőjű cölöplyukat figyeltünk meg. Míg a karólyukak az objektum oldalfalának és aljának átmenetétől maximum 20 cm távolságra voltak, addig a nagyobb méretű cölöplyukak jellemzően 5—10 cm-rel beljebb, a karólyukak vonalán kívül, az objektum belseje felé helyezkedtek el. A beásás délkeleti sarkában egy kisebb kőrakást, valamint tűzgyújtásra utaló nyomokat (a kövek előterében hamut, valamint a kövek körül vöröses, részben átégett felületet) figyeltünk meg (4. tábla). A kövek felszedése és az égett, hamus folt elbontása után derült ki, hogy az objektum fala mentén megfigyelt SE 816-os jelenség kisméretű karólyukai a délkeleti sarokban is megtalálhatóak. A régészeti jelenség feltöltődése után a nyugati oldalára két, az objektum széle felé rézsűsen mélyülő, nyugati felén méhkasos, keleten rézsűs oldalú gödröt ástak rá (SE 727 és SE 728). A 382. objektum beásásának alján és a környezetében sem sikerült megfigyelni a tetőszerkezethez tartozó cölöplyukakat. Az építmény szintén nem rendelkezik feltárt bejárattal. Megfigyeltük, hogy a jelenség keleti oldalfala a szelvényhatárnál kissé elkanyarodik a fel nem tárt terület felé, lehetséges, hogy ezen az oldalon volt a 382. jelenség lejárata. 1 A feltárásról előkerült archaeozoológiai leletanyagot a Systema Bt. dolgozta fel, valamint az ásatásról 11 mintát küldtünk szénizotópos vizsgálatra az Isotoptech Zrt. részére. 2 Ez az elszíneződés és a karóljmkak az SE 816-os azonosítót kapták. Sajnos maga az elszíneződés pont a leginkább bolygatott nyugati oldalon volt megfigyelhető — a későbbi ráásások miatt csak rövid szakaszon. 37
