Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban
Gelencsér József: A haj lenyírása mint büntetés. Szokásjog, írott jog, jogszokás A férfi foglyoknál előbb próbaképpen a hajat 20 mm hosszúságtól kell lenyírni és értékesíteni. Hogy megakadályozzák a szökéseket, a parancsnok szükségesnek tartotta a foglyok megjelölését olyan módon, hogy a fejük tetején keskeny haj nyírógéppel csíkot vágnak. A havonta összegyűjtött haj mennyiségéről, férfi és női haj szerinti részletezéssel jelentést kellett adni.33 A II. világháború alatt az igen szigorú őrizet ellenére Auschwitzből többen megszöktek. Némelyiküknek volt alkalma a koncentrációs táborban folyó eseményekről beszámolni. Az általuk elmondottak írásban rögzítésre kerültek. A cél az volt, hogy az így készült három jegyzőkönyv jusson el a döntésthozó vezetőkhöz. 1944. április 10-én Walter Rosenberg (Rudolf Vrba) és Alfred Wetzler (Josef Lanik), két szlovákiai zsidó őrizetes is megszökött az auschwizti koncentrációs lágerből. Április 21-én Szlovákiában találtak menedéket. Többször elmondták élményeiket, ismereteiket, mely alapján összeállt az (első) Auschwit%jegy%őkönyv néven ismertté vált dokumentum. Ebből emelek ki néhány részt, a kutatási témára figyelemmel. Wetzlert társaival 1942 áprilisában a szeredi táborból zárt tehervagonokban vitték Auschwitzba. A vonatot elhagyva, ötös sorokban, 20 perces gyaloglás után, nehéz csomagjaikkal jutottak el a lágerbe. Azonnal egy nagy barakkba vezették őket. Az épület egyik oldalán le kellett adniuk csomagjaikat, a másik oldalon le kellett vetkőzniük, átadni értékeiket. Aztán meztelenül átmentek a szomszédos barakkba, ahol fejüket és egész testüket leborotválták, melyet követően Lysollal fertőtlenítették. Innét kifele jövet egy számot kaptak, amit a harmadik barakkban, elég brutális módon, bal mellkasukra (később a bal karra) tetováltak. Felvették személyi adataikat és egy újabb barakkban rabruhát, facipőt, később helyette ócska orosz katonai egyenruhát kaptak. Birkenauba vitték őket. A fogoly kopaszra nyírt feje, csíkos rabruhája vagy piros színnel bemázolt rongyai a szökést nehezítették. Rosenbergék Nyitranovákot 1942. június 14-én hagyták el. Lublin-Majdanek barakktáborába vitték őket, a 15 és 50 év közötti férfiakat. Rosenberg alig lépett a lágerbe, egy bentlévő ismerőse felvilágosította, hogy ruháikat, csomagjaikat elveszik. A korábban érkezett szlovákiai zsidók lekopassftva, rongyos rabruhában, facipőben vagy mezítláb álltak. Az újonnan érkezetteket az anyagraktárba vitték, ahol valóban mindent le kellett adni. Onnan futólépésben egy másik barakkba hajtották őket, ahol teljesen le kellett vetkőzniük, majd lenyírták, lekopas'sjtották őket. Rabruhát, felső- és alsóneműt, facipőt és sapkát kaptak. A munkatáborba osztották be őket. Röviddel később, 1942. június 27-e után Rosenberg 48 órás utazással Auschwitzba került. Itt ismét lenyírták, újra rabruhát kapott, adatait felvették, csuklójára fogolyszámot írtak. Wetzler és Rosenberg láttak szlovákiai zsidó lányokat, akik Auschwitz környékén földmunkát végeztek. Fejük szintén kopaszra volt lenyírva, régi katonai egyenruhák rongyaiba öltöztették őket, facipőben jártak. Ugyancsak számot tetováltak rájuk.34 A következő irodalmi példa, regényrészlet szinte egybevág az Huschmt-jegyfőkönyv tartalmával. Jorge Semprun (1923—2011) spanyol író és politikus a II. világháború alatt a megszállt Franciaországból a buchenwaldi koncentrációs táborba került. Élményei hatására születettel nagy utasfis című műve. A regény szereplőit négy napon és öt éjszakán át lezárt vagonokban szállították. A láger előtt fegyveres, kutyás SS katonák várták, majd hajszolták őket. A táborban előbb egy gőzfürdő forróságú teremben meztelenre kellett vetkőzni, majd egy kisebb helyiségbe átfutni. Ott 10—12 ember fehér köpenyben, kezében villamos hajnyíró géppel várta őket. Kisszéken ülve, unottan, de nagy gyakorlattal, gyorsan végezték a munkát a mennyezetről hosszú drótján alálógó gépükkel. A kezük alá kerülőket mindenütt megnyírták, ahol sfr volt. Szempillantás alatt végeztek a delikvenssel, jöhetett a következő. A történet főszereplője, Gérard mellett két kis öreg állt, meglehetősen idétlen testtel. Döbbenten, torz tekintettel bámulták a cirkuszt. Mikor rájuk került a sor és a nyírógép legérzékenyebb szervükhöz ért, apró sikolyokat hallattak. Végül elképedten nézték egymást. Felháborodva kérdezte egy a másiktól: „Hát érti eyt, miniszter úr, érti e%t?” A válaszból is az elképedés hallatszott ki: „Hihetetlen, szenátor úr, egyszerűen hi-he-tet-len!" Belga kiejtéssel beszéltek és mindketten nyomorúságosak, groteszkek voltak.35 A német koncentrációs táborokban a hajlenyírás, tágabban a szőrtelenítés, természetesen nem népi jogszokás volt, hanem az a diktatúra rendelkezései alapján történt. Célja többirányú volt. Mindenekelőtt a táborba érkező, a körülmények által amúgy is megfélemlített, sokkolt személyek további megalázása, emberi méltóságuk csorbítása történt általa. Felfogható ez a büntetés részeként is. Továbbá, ahogy a ruházattal, úgy a kopasz fejjel is elejét kívánták venni a szökéseknek. Hiszen így a táboron kívüli világ egyenruhás vagy civil szereplői azonnal felismerték a nem közéjük tartozót. Álságos módon lehetett hivatkozni a kopaszítás egészségügyi indokára. Végezetül a hajat, még a holtakét is, felhasználták, gazdaságilag hasznosították. 35 KRAUS - KULKA 1961,182-183. Auschwitz Jegyzőkönyv 1944, 1, 2, 7. rész; FREY 2011, 123—125. SEMPRUN 1974, 83-84, 273-298. 352
