Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban

Gelencsér József: A haj lenyírása mint büntetés. Szokásjog, írott jog, jogszokás

így hazájukban száműzöttekké váltak. Egyes visszaemlékezők a megkopaszítást a megerőszakolásnál is brutálisabbnak, letaglózóbbnak élték meg.30

A nők spanyolországi kopaszra nyírása elsősorban a nacionalisták erőszakszervezeteinek eljárása volt, ám egyben a velük szimpatizálók népítélete is. Megszégyenítő büntetés nem köztörvényi, hanem politikai-ideológiai okból, döntően nem is a saját, hanem a férfi hozzátartozók magatartása miatt. Végrehajtására jogilag szabályozott eljárás lefolytatása nélkül került sor, népi jogszokásként. Az eljárás a hagyományos jogtörténeti fogalmak szerint felölelte a hajlevágáson túl a meghurcolást (szolidabb szakkifejezéssel a kényszerű sétát), a szégyentábla nyakba akasztását és a közösségből kitaszítást is.

Ernest Hemingway (1899—1961), Nobel-díjas amerikai író kalandos életet élt. 1937-ben Spanyolországba utazott, és a köztársaságpártiakkal szimpatizálva tudósításokat küldött a polgárháborúról. Az itteni élmények hatására született meg az Akiért a harang s^ól című regénye. A mű főhőse az amerikai Robert Jordan, aki a Nemzetközi Brigádok tagjaként a köztársaságiak oldalán harcolt. A gerillák között ismerkedett meg egy spanyol lánnyal, Mariaval, aki iránt szerelemre lobbant. A lánnyal a falangisták brutálisan bántak, szüleit megölték, őt megerőszakolták, hajától megfosztották. Aztán fejét a valladolidi börtönben rendszeresen leborotválták. Mikor a többi rabbal együtt dél felé vitték, vonatjukat a köztársaságiak fölrobbantották. A rabok szétszaladtak, Maria is így menekült meg, jutott el a partizánok közé. Mikor Roberttel találkozott, „rövidre vágott haja, mely alig volt hosszabb a hód szőrénél, aranybarnán csillogott, mint a napsütésben érlelődő búzatábla. ”31

Haj nélkül a német koncentrációs táborokban

A koncentrációs tábort, abban a formában, ahogy a totalitárius rendszerekben (náci Németország, egykori Szovjetunió, szocialista Kína stb.) elterjedt, a britek találták ki, még a búr háború idején (1899—1902).

A németek 1933-ban Dachauban szervezték meg az első olyan koncentrációs tábort, mely hamarosan az SS kizárólagos felügyelete alá került, azaz kikerült az igazságszolgáltatás hatásköréből. 1934—1936 folyamán évente 5 000-7 000 embert vittek hosszabb-rövidebb időre a koncentrációs táborba. 90%-uk kommunista, szociáldemokrata párttag, szakszervezeti aktivista volt, ezek kb. 10%-a zsidó. A zsidók szisztematikus táborba szállítása 1938 közepén kezdődött. 1939 szeptemberében a Harmadik Birodalomban már 6 nagy koncentrációs tábor működött. A II. világháború kitöréséig kb. 170 000 ember járta meg ezeket.

A II. világháború alatt a németek által megszállt területeken és a Harmadik Birodalomban nagyszámú tábort szerveztek meg. Egyedül Lengyelországban 6 000-t. Funkciójuk szerint többféle láger volt: hadifogoly- és munkatáborok, kényszermunkatáborok, gyűjtő táborok, kitelepítő táborok, büntetőtáborok és megsemmisítő intézmények. Négy olyan tábor volt (köztük Treblinka), ahol nem szelektáltak, a deportált zsidókat megölték. Auschwitzban és Lublin- Majdanekben a munkaképesnek ítélt foglyokat kiválogatták, a többit megölték. Auschwitzot 1940 májusában kezdték építeni. Auschwitzban 1942-43-ban négy nagy krematóriumot készítettek, alagsorukban gázkamra volt. Naponta többezer ember tudtak itt megölni. A halálra szánt vagy a halott nők haját lenyírták, Bajorországba szállították. Az auschwitzi tábort 1945 januárjában a Vörös Hadsereg elől menekülő nácik felszámolták, a krematóriumokat felrobbantották, az iratokat elégették. 48 000 férfi és 18 000 női foglyot halálmenetekben Németország felé indítottak el. A szovjet katonák 1945. január 27-én 7 650 csonttá soványodott vagy halálos beteg zsidót találtak. Bár a németek a 35 raktárból 29-et felgyújtottak, így is ott maradt 368 820 férfi öltöny, 836 255 női ruha, más viseleti darabok és 7 tonna emberi haj. Az értékesebb ingóságok, az arany, az ezüst, a gyémánt, a készpénz folyamatos szállítással már korábban Németországba került. A treblinkai táborból az 1944. januári jelentés szerint a fentiek mellett 25 vagon női hajat is küldtek Németországba.

A haláltáborokban az odaszállított zsidókat gyorsan megsemmisítették. De itt is voltak állandó zsidó foglyok. Az udvari zsidók {Hojjuden) a karbantartásra, a piaci zsidók (Plat^juderi) vasúti szerelvények kiürítésére, az arany és más ékszerek begyűjtésére, a női foglyok hajának levágására, a halottak elégetésére voltak rendelve. A haláltáborokban kb. 3 millió zsidót öltek meg.32

A lágerekben felhalmozott, illetve Németországba szállított óriási mennyiségű haj tudatosan megszervezett tevékenység eredménye volt. Minden a felhasználás, a gazdasági hasznosítás érdekében történt. Bizonyítja ezt az SS Gazdasági-Igazgatási Főhivatala főnökének, Pohl SS-Obergruppenführernek 1942 augusztusában kiadott rendelkezése. Eszerint a levágott emberi hajat minden koncentrációs táborban értékesíteni kell. Az emberi hajat ipari nemezzé és fonállá kell feldolgozni. A kifésült és lenyírt női hajból harisnyákat kötnek majd a tengeralattjárók legénysége számára, továbbá nemezharisnyákat készítenek a birodalmi vasutasok részére. Ezért kell a női foglyok haját fertődenítés után raktározni.

30 RIPA 2010, 77-78.

31 HEMINGWAY 2005, 27-28.

32 KARSAI 1999, 94-104.

351