Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban
Gelencsér József: A haj lenyírása mint büntetés. Szokásjog, írott jog, jogszokás szájának ebganéjjal való bekenése. Pesten a tanácsot sértegetőnek 1695-ben szájon kellett csapnia magát. Egyházi jellegű büntetés volt mindkét városban az eredetileg német jogszokás: a nemi élet rendjét megsértő személyt, kezében égő gyertyával, karján vesszőkkel a templom elé állították. A házasságtörésben, vérfertőzésben, könnyelmű életben bűnösnek talált asszony egy vagy három vasárnap a mise idején a templomkapu előtt világított, azaz kezében gyertyát és pálcát tartott. A világítás vezeklés jellegű volt.24 Kállay István a kései feudalizmus (1686-1848) városi bíráskodását is kutatta, elsősorban Székesfehérvárét. Mivel a hajlevágás különösen a paráználkodás (mellék)büntetése volt, megállapításait ehhez a bűntetthez kapcsolódva tekintem át. A paráznaság a nemi erkölcs elleni cselekmények tág körét jelentette. Elsősorban a házasságon kívüli nemi életet, a bibliai 6. parancsolat (reformátusoknál 7.) megszegését. Gyakori volt a vizsgált korban a kurválkodás, a házasságtörés, ritkább a többszöri házasság miatti eljárás. A magyar városok őrködtek ugyan a nemi erkölcs megtartásán, de a jogsértő cselekmények büntetése a korábbi századokhoz képest lényegesen enyhült. Annak ellenére, hogy isteni törvény megsértéséről is volt szó. A nőkre leginkább pénzbüntetés, megszégyenítés, vesszőzés, korbácsolás, kitiltás, városból vesszőzve kiűzetés, közmunka várt, a férfiakra különösen pénzbüntetés és közmunka. A megszégyenítés pellengérhez kötözést, templom előtt virgáccsal, gyertyával vagy szégyenruhában állást, templom előtti kalodába zárást jelentett. A megszégyenítő büntetések közül Székesfehérvár város a pellengért, a templomajtóba állítást, a kalodát, az akasztófa bélyegének bűnösre sütését alkalmazta. Elszenvedői az alacsonyabb rétegekből, különösen a csavargók soraiból kerültek ki. A pellengér a török után 1690-ben jelent meg, állandó szégyenoszlopot a 18. század elejétől alkalmaztak. Hajlevágásbüntetésre Kállay István sem utalt, ami nem zárja ki, hogy esetleg alkalmazták. így akár a szalmakoszorú megszégyenítő fejre tételénél. 1756-ban egy özvegyasszony házasságon kívül gyereket szült. Magának büntetésére, másnak példájára a templom előtt szalmakoszorúval kellett állnia.25 Hajdú Lajos (1926—1992) fentebb hivatkozott könyvében viszont több adatot is hozott a 18. század végéről a fej lekopaszítására. A bíróságok ítéleteiben a szajhálkodáson kapott nőknek gyakori mellékbüntetése volt ez. A Zala vármegyei sedria a felsőzsidi, 24 éves Gadányi Erzsébetet is ezért marasztalta a 35 ostorcsapás mellett hajának levágására (detonsio capillorum). Tolvajokkal, különösen visszaesőkkel, főleg lókötőkkel szemben ugyancsak ezt alkalmazták. Saffián Mátyás kanászt Csongrádban viszont disznólopásért ítélték el, más büntetések mellett hajának levágására. Újvidéken az ítéletet kiálló, szabadulás előtti rab fejét borotválták le. A zombori uradalom szintén lekopassftotta szabaduló rabjait. Aradon az azonos nevű vármegye búcsúzott ilyen módon a büntetésüket kitöltő jószágtolvajoktól. Borsod vármegyében pedig elsősorban a visszaeső tolvajokkal szemben alkalmazták gyakran mellékbüntetésként. Zala vármegyében 1792-ben Takács György 30 éves kanászt disznólopásért ítélték el, 22 havi vizsgálati fogság után. Büntetése további 1 év börtön, 100 botütés, valamint szabadon bocsátásakor „hajának és bajuszának a borbély általi levágása” volt.26 Az utóbbi esetek nyomán joggal feltételezhető, hogy a hajlenyírás büntetését lényegesen szélesebb körben alkalmazták, mint amennyit a kutatás felszínre hozott. Külföldön is szokásban volt ez a büntetés, különösen a 18. században. Ott a bűnösnek néha nem nyírták meg az egész fejét, hanem csak helyenként kopaszították meg. A kopasz helyek valamilyen komikus alakot ábrázoltak, mutattak. Olykor maró szerrel is bekenték a csupasz részeket, hogy a haj minél lassabban nőjjön ki.27 Jacob Grimm nyomán tudjuk, hogy némileg korábban, a középkorban a becsületbüntetéseket német nyelvterületen nagy mértékben alkalmazták. Közéjük tartozott a teljes jog- és becsületvesztés, egyébként pedig a becstelenségnek különböző fokozatai voltak. A jelképes végrehajtások közé tartozott a hajlenyírás, a haj és bőrnyúzás, a pellengér, a bitófa, a gyalázó föveg, a gyalázó ruha, a kötél vagy kőviselés nyakon, a kutya hordása, gyalázó menetben részvétel, a megfordított ülés lovon vagy szamáron.28 A német középkor legrégibb jogkönyve, a Szász tükör (Sachsenspiegel) a korabeli szokásjog lejegyzése. Eike von Repgow anhalti lovag állította össze 1215 és 1235 között. A Szász tükör szólt a bőrt és a hajat (Haut und Haar) illető büntetésről. A bőrt érintően jelet égettek a bűnös homlokára és arcára. Ez a 13. századig hajlevágással is együtt járt. Tipikus női büntetésként alkalmazták a hajlevágást és vesszőzést. A német jogkönyvek hatással voltak Buda város jogkönyvére {Ofner Stadtrecht) is. Az 1405 és 1421 között összeállított, döntően szokásjogot tartalmazó jogkönyv 159. pontjában a hamis kofák hajlevágással történő büntetéséről szólt. kofákat, ha megszegnek valamilyen szabályt, vagy vétenek valami ellen egy vásárlásnál, és ez kiderül, haj levágásra vagy korbácsolásra ítéljék, vagy pedig három schillinget fizessenek, és az esküdteken múljék, hogy melyik büntetést alkalmaznák. ” 29 24 BÓNIS 1962,178, 190-194. 25 KÁLLAY 1996, 211-234, 306-308. 26 HAJDÚ 1985,158-159. 27 VÁJNÁ 1906-1907, II. 91. 28 PAULER 1869-1870,1.204. 29 REPGOW 2005, 204; BLAZOVICH - SCHMIDT 2001, II. 397. 349 T T
