Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban

Gelencsér József: A haj lenyírása mint büntetés. Szokásjog, írott jog, jogszokás

vagyona nincs, úgy megnyírt fejjel, megkötözötten, ostorozva hordozzák körül a piacon, és úgy adják el szolgaságra. A III. törvénykönyv 26. pontja az igazságszolgáltatás tekintélyét kívánja erősíteni. Ha valaki a bíró pecsétjét megveti és idézésre nem jelenik meg, úgy első és második alkalommal 5-5 pénzzel bűnhődjék. Ha harmadszor sem tesz eleget az idézésnek, akkor veszítse el ügyét és megnyírtfejjel adják el adósságaiért. Tehát szolgasorsa jut, mely állapotát kopasz feje is jelzi.

Kálmán király II. törvénykönyvében a 41. pontban a nyírt fej szintén a szabad állapot hiányát, a szolgaságot juttatja kifejezésre. Akinek a király egy kóborló szolgát ajándékoz, az nyírássá meg a szolgafélfejét, amit ha nem tesz, 10 pénze bánja. Tehát a hajviselet — ezúttal a megszégyenítő büntetés mellett — a megkülönböztetést is szolgálta. Ahogy a századok során végig a társadalmi állapot, más státusz vagy egyéb állapot jelzésére is szolgált.

Az említett három magyar uralkodó decretumait, mint a király és tanácsadóinak akaratát, célkitűzéseit és az abból fakadó jogalkotói akaratot kell felfogunk. Ezeknek korukbeli hatályosulásáról, bírói alkalmazásáról azonban a források hiányában nincs érdemleges adat. Egyébként is a középkor ezen századaiban nem a törvény volt a meghatározó jogforrás, hanem a szokásjog. Egészen a polgári korig maradt is az, a törvények uralma csak ezután, tehát századok múlva következett be. A középkori szokásjog illetve általa meghatározottan a büntetőjogi praxis igen partikuláris volt, azaz szinte minden bírói fórum eltérően ítélkezett.10

Királyaink decretumai illeszkedtek a kor európai feudális uralkodóinak jogalkotásához, államainak jogrendjéhez, szokásjogához. Nálunk is azonos vagy hasonló büntetések voltak, mint ott. Ismert, hogy a bajor és burgundi törvény Szent István és Szent László decretumaira volt jelentős hatással. De ezek a törvények az önálló magyar jogalkotás eredményei, jellegzetes magyar elemekkel (pl. ötös számrendszer).

Vájná Károly (1851—1931) a büntetés történetének kutatója utalt rá, hogy a házasságtörő asszonnyal szemben a hajlenyírás szankcióját Európában széles körben alkalmazták. így a középkori német parasztjogban, továbbá szokásban volt e büntetés Skandináviában, a franciáknál és az angoloknál. Ázsiában, Japánban a férj akként állt bosszút hűden feleségén, hogy rövidre nyíratta a haját, úgy űzte el a házból.11 Ugyancsak Japánban az 1232. évi, 51 cikkelyből álló törvény, vagyis a szabályok gyűjteménye, a Joei Shikinoku tartalmazott rendelkezéseket többek között a bűncselekményekre és a büntetésekre. A 34. cikkely szerint ha a szamuráj saját birtokhatárain kívül országúti rablást követett el, 100 napra szolgálaton kívülre került vagy fejét az egyik oldalon leborotválták.12

Hazánk szokásjoga alapján a középkorban széles körben, vélhetően a királyi decretumokon túl, más bűncselekményeknél is alkalmazták a fej lekopaszítását. A megszégyenítő büntetések (becsületbüntetések) között az ugyancsak gyakori megbélyegzéssel és megkövetésre kötelezéssel együtt. Ezek a büntetések főként a pszichére hatottak, de sokszor testi fájdalommal is jártak. A hajlenyírás a szolgáknál legtöbbször mellékbüntetésként jelent meg.13

Egyéb normAk, rendelkezések

A feudalizmus utolsó századaiból több jogforrás, rendelkezés maradt fenn, amely büntetésként hajlevágásról szólt.

Körmöcbánya városának 1606. évi jegyzőkönyve rögzítette, hogy határozatot hoztak a céda fehérnépek büntetéséről. Hajfonatuk levágásával, fejükre szalmakoszorú helyezésével bűnhődnek. Az erre vonatkozóan meghozatalra kerülő ítéletet a papnak a templomban ki kellett hirdetni. 1702-ben Betegen a tanács Újlaki Kata asszonyt, mivel leány módra hajadon fővel járt, a hóhérralmegnyíratta. Ezt megelőzően az asszonyt a Beregen tartott református egymázmegyei zsinat is elmarasztalta.14

II. József császár 1787-es büntető törvénykönyve, a Sanctio Criminalis josephinus vagy Codex Josephinus átmenetileg a polgári személyekre eltörölte a halálbüntetést. A katonákra azonban fenntartotta. A jogi szabályozás a halálbüntetés helyett a dunai hajók életfogytig tartó vontatását vezette be.15 A büntetőjogi kódexet az uralkodó rendeleti úton Magyarországon is életbe léptette. Ismert, hogy a császár 1790-ben ezt a rendelkezést szintén visszavonta, így halála után a halálbüntetést országunkban ismét alkalmazták.

II. József büntetőjogi rendelkezései egyrészt a felvilágosult eszmék hatására születettek. Cesare Beccaria 1764-es nagyhatású munkája, a Dei delitti e déllé pene nyomán a későbbi II. Lipót császár uralta toscanai nagyhercegségben már 1786-ban eltörölték a halálbüntetést. A Habsburg Birodalom ezt rövidesen követte. József császár cselekedeteit egész életén át, különösen uralkodása során a racionalizmus, sőt némelykor a túlzott racionalizmus is áthatotta. A halálbüntetést, az emberi élet kioltását célszerűtlennek tartotta, a munkaerő pusztításának fogta fel. A súlyos bűncselekmények

10 MEZEY 2007, 278-279.

11 VÁJNÁ 1906-1907, II. 90-92.

12 FRÉDÉRIC 1974, 75-76, 327.

13 CSIZMADIA - KOVÁCS - ASZTALOS 1981, 260.

14 VÁJNÁ 1906-1907, II. 90.

15 CSIZMADIA - KOVÁCS - ASZTALOS 1981,269-270.

346