Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban
Orosz György: „Csodálatos álmot láttam... ” A Legszentebb istensziilőálma című nagyorosz egyházi népénekek... szelekkel ráolvasást küldött”.10 11 Preobrazsenszkoje településen a következő ügyben folytattak vizsgálatot: ,yA volonszfi Petrov felesége, eretnek Avdotyja, amikor még özvegy volt, Preobrazsenszkojéban járt [...] és felszedte áfáidból az uralkodó lábnyomát [...] az első azpvi hadjárat előtt, Szofija Alekszejevna cárevnának a Gyevicsi kolostorból küldött üzenetei alapján... ”n Ha I. Péter cár esetében úgy vélekedünk, hogy ő mint felvilágosult uralkodó nem hihetett a rontó — és egyáltalán semmiféle — mágiában, és Dorofej Prokofjev varázsló-lódoktor, valamint az eretnek Avdotyja ellen csak azért indult eljárás, mert az uralkodó személye ellen irányuló bármilyen cselekedet büntetést vont maga után, akkor ez a feltevés Szofija Alekszejevna cárevnával, I. Péter mostohanővérével kapcsolatban nem helytálló. O ugyanis csak akkor adhatott utasítást rontás végzésére, ha maga is hitt az ilyen mágikus cselekedetek erejében. A Bogorogyickba való David pópa (!) abban az ügyben terjesztett be folyamodványt Fjodor Alekszejevics cárhoz, hogy Miska Kirejev felesége, Arinka megrontotta az ő lányait, mert a nő azon szavai után, hogy „férjhezmenetelükig se szőne, se fonni ne tudjanak”, a gyermekek megbetegedtek.12 A ráolvasó formulákban tehát maguk a papok is hittek, ilyeneket szerkesztettek, terjesztés céljából másolták, sőt — használták is őket. Mansikka 18. századi bírósági jegyzőkönyvekből idézve számos példát sorol fel idevonatkozólag.13 A ráolvasások - mint ahogyan a bírósági akták is tanúsítják - elsősorban szóban, de igen gyakran írott formában is terjedtek. Az írott ráolvasások — mutat rá Jeleonszkaja —, a 17—18. században a társadalom különféle rétegei körében nem voltak a szóbelieknél kevésbé ismertek és használatosak, s annyira féltek tőlük, hogy bármilyen írott papírlap, még inkább levél vagy füzet ürügyül szolgálhatott, hogy valakit varázslással megvádoljanak.14 A varázsformulákat, még ha más jellegű szövegekhez csatolva alkalmazták is őket, rögtön felismerték: „...az Istenszülő álma ráolvasásként van megírva, az ő nevére, Andrej pópáéra. ” 15 Jeleonszkaja ugyan utal rá, hogy a jegyzőkönyvekben felsorolják azokat a szavakat, amelyek az írásnak ráolvasás jelleget adtak, de ő az idevonatkozó sorokat nem idézi. Minden bizonnyal a különféle ígérvényeket tartalmazó záradékról lehet itt szó. Az Istenszülő'/Mária álma témakörben szakavatott szerzők tollából már számos írás látott napvilágot.16 Ezen szent hagyományanyaggal kapcsolatos kutatásokat igyekeztünk a magunk részéről újabb eredményekkel gazdagítani. A Mária álma elnevezésű ének, ima, illetve elbeszélés elterjedt és ma is fellelhető mind a keresztény Keleten, mind a keresztény Nyugaton - mutat rá Erdélyi Zsuzsanna -, s a középkortól napjainkig védekező, bajelhárító funkcióban él.17 Magyarországon is országszerte elterjedt és „nagyerejű” imádságnak számít a magyaroknál és nemzetiségeinknél egyaránt.18 Az Istenszülő álma az oroszoknál is számtalan szövegváltozatban ismeretes.19 Bár az európai hagyományban ezek az apokrif szövegek mindenütt rendelkeznek amulett jelleggel, Kretzenbacher szerint esetükben mégsem szabad túlhangsúlyozni a műfaj elterjedését és fennmaradását elősegítő mágikus komponenseket. Ezek a komponensek — a szöveg ráolvasó funkcióban való használata, a záróformula — ugyan a keresztény egyházon kívüli vallásos „babonához” sorolandók, az énekek/imák tartalma mindazonáltal keresztény hagyományanyagból származik, s nem egyházellenes.20 Tartalmukat tekintve valóban nem keresztényiedének ezek az énekek, illetve imák, hiszen Krisztus kínszenvedésének történetét és Máriának a fia elvesztésén érzett anyai fájdalmát dolgozzák fel, de a záradékok miatt az egyház jóváhagyását sohasem nyerhették el. Az Istenszülő álma szövegek álommotívumát a témával foglakozó kutatók különféle forrásokból eredeztetik, de többnyire apokrif előzményekre vezetik vissza. Ezt az elemet Erdélyi Zsuzsanna szerint az Újszövetségben olvasható történet - Simeon jóslása (Lk 2,25-35) - adja,21 amely Máriának a jeruzsálemi templomban Krisztus eljövendő szenvedéseiről szól: „Es megáldá őhet Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Imé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izraelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak; Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szjv gondolatai nyilvánvalókká legyenek. ” Ezt a feltevést megerősítendő, idézünk egy részletet a híres orosz zarándok, Danyiil apát 12. század eleji naplójából. A középkori zarándokokhoz hasonlóan ő is bejárta azokat a szent helyeket, amelyeken a nagyhét 10 JELEONSKAJA 1917, 7. 11 JELEONSKAJA 1917, 9. 12 JELEONSKAJA 1917, 6. 13 MANSIKKA 1909,117-118. 14 JELEONSKAJA 1917,15. 15 JELEONSKAJA 1917,14. 16 VESELOVSKJJ 1876a; KALUZNIACKI 1888; HAIN 1973; KRETZENBACHER 1975. 17 ERDÉLYI 1976, 648. 18 ERDÉLYI 1976, 649. 19 VARENCOV 1860, 48—50, N° 10 — ének; BESSONOV 1861—1864, II./6. 175—236, N° 605—631. — 16 ének, 11 prózai szöveg; PYPIN 1862, 125-128, N° 1 - prózai szöveg, N° 2 - ének; MAJKOV 1869, 100-101. - 2 ének; KALUZNIACKI 1888, 629-630. - 3 prózai szöveg, „a”, „b”, „c”; MAKSIMOV 1903, 378. — 1 ének. 20 KRETZENBACHER 1975, 29-30. 21 ERDÉLYI 1976, 649. 322
