Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Bányai Balázs: A pátkai Ivánka-kúria utolsó főúri lakói
Bányai Balázs Füri Lajos emlékének A pátkai Ivánka-kú ri a és utolsó főúri lakói1 Tekintsünk végig a pátkai kúria egyik utolsó főrendi lakója életének főbb állomásait jelentő településeken: Eperjes, Bécs, Prága, Kassa, Róma, Budapest, Pátka. Első pillantásra, legalábbis a 20. század első felében tipikusnak tűnő magyar arisztokrata életutat figyelembe véve, egy teljesen mindennapos felsorolást látunk. Legyinthetnénk, hogy a vidéki birtokos család eperjesi bérházában az öreg szolgálóval lakott a báró úrfi középiskolai tanulmányai során, Bécsben jogot tanult, Prágába talán egy szerelem, Rómába a művészetek iránti érdeklődés vitte, netán a romantikus nászút során jutott el az örök városba. Ezt követően a család budai vagy pesti palotájában telepedett le, ahonnan a Nemzeti Casinoba, a Park Clubba, esetleg a lóversenypályára járt és a pátkai uradalom jövedelmét kockáztatta. Nem erről van szó. Bár némely településnek valóban a fentiekhez hasonló szerep jutott Ghillány István báró életében, a többségnek teljesen más. Ennek köszönhetően mai fogalmaink, és a két világháború közt élt magyar arisztokráciáról rendelkezésünkre álló ismeretek fényében meglehetősen különös életpályát tudhat maga mögött a Sárosból a Fejér vármegyei Pátkára költöző báró. E rövid tanulmány nem kívánja Ghillány István báró életét vagy a pátkai kúria építéstörténetét monografikus igénynyel bemutatni. Ezekre a források szűkössége miatt sajnos nem is adódik mód, de a két világháború közti Fejér megyei arisztokráciára, kastélyaik, kúriáik történetére vonatkozó forrásgyűjtés során olyan visszaemlékezéseket jegyezhetett le e tanulmány szerzője, amik igényt tarthatnak az érdeklődésre. Ezek segítségével Ghillány István életének főbb állomásait 1945-ig végigkísérve — különös tekintettel a Pátkán töltött évekre — bepillantást nyerünk egy főúri körökben nem általános életmódot folytató arisztokrata mindennapjaiba. Mintegy háttérként röviden felvázolható a kúria építéstörténete az államosítás időszakáig, és kirajzolódik, hogy az 1940-es évek elején miként rendezkedett be a Pátkára költöző bárói család. A tanulmány fontos forrásaként szolgálnak a történeti interjúk, melyeket természetesen kiegészítenek az elérhető levéltári források és a meglévő szakirodalom is. A FIochburgok apró birtokrészétől az Ivánka család legnagyobb uradalmáig Ghillány István és a pátkai kúria története 1937-ben fonódott össze, amikor a felvidéki báró feleségül vette a szintén felvidéki származású pátkai birtokos, báró Ivánka Géza lányát, Erzsébetet. A kúria története természetesen jóval korábban kezdődik, mielőtt azonban rátérnénk erre, tekintsük át, mely családok voltak Pátka birtokosai, és ezáltal a pátkai kúria sorsának alakítói. Négy évvel a törökök Csókakőről történt kiverése után, 1691-ben Hochburg János udvari tanácsos és élelmezési főprefektus vásárolta meg az udvari kamarától a csókakői uradalmat.* 2 Az uradalomhoz tartozott egyebek mellett Mór és Pátka is. A hatalmas birtok felosztására a család férfi ágának kihalása után, 1752-ben került sor. Ekkor Pátka többek között a móri uradalom és pusztáinak felével együtt gróf Lamberg Ferenc Antal, Hochburgjános unokájának birtokába került.3 Az uradalom századforduló körüli felvirágoztatását követően,4 5 a Lamberg birtokok 1826-os felosztása során Pátka a hozzá tartozó Nyék és Ság pusztákkal gróf Festetics Miklósné, született Lamberg Mária örököseire, Krisztina és Gizella grófnőkre, illetve Géza grófra szálltak.3 Géza gróf 1875-ben, majd Gizella grófnő 1889-ben örökösök nél' A szerző ezúton köszöni a Lánczos Kornél - Szekfű Gyula Ösztöndíj Alapítványnak a munka elkészültéhez nyújtott 2008-2009-es támogatását 2 FARKAS 1977,70. 3 SEIDEL 2005, 62. 4 SEIDEL 2005, 72. 5 SEIDEL 2005, 77. 293
