Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Bányai Balázs: A pátkai Ivánka-kúria utolsó főúri lakói
bányai Balázs: A pátkai Ivánka-kúria és utolsó főúri lakói kül hunyt el.6 7 Feltehetően ennek köszönhető, hogy az egykori pátkai Festetics-birtok 1897-ben már báró Trauttenberg György Frigyes és Festetics Krisztina gyermekei: Ivánka Lászlóné, született Trauttenberg Mária Terézia (1708 kh), Tálkán Vilmosné, született Trauttenberg Borbála (1230 kh) és Strasszer Izidor (1629 kh) között oszlott meg. ' A birtokok mérete nem változott lényegesen az 1903-ban megjelent, A magyar földbirtok című összeírás szerint sem, 1911-re pedig annyiban módosult, hogy a gazdacímtár immár Tallián Vilmost tünteti fel tulajdonosként elhunyt felesége helyett. Strasszer és Tallián egykori birtokai a II. világháborúig többször gazdát cseréltek, méretük is gyakran módosult, ezeknek azonban a későbbiekben nem volt befolyása a ma is álló pátkai kúria sorsára, mivel az az Ivánka-birtok központjában állt. Az utóbb említett birtok területe 1911-ben 1688 kataszteri holdat foglalt magába, és kiterjedése az 1925-ben közölt gazdacímtár szerint sem változott. Ekkor, felesége halálát követően már Ivánka László volt a birtokos. 1935-ben már csupán 1436 kataszteri holdat regisztrált Ivánka neve mellett a magyar földbirtok-összeírás, az államosítás időszakában pedig 1344 kataszteri hold 768 négyszögölet vettek igénybe.8 Kirajzolódik tehát, hogy miként változtak a pátkai uradalom tulajdonosai. Ezáltal végigkövethető, miként vált Pátka egy több tízezer holdas birtok apró részéből önállóvá, majd a faluhoz tartozó földek további osztódását követően annak egy része az Ivánka család — nem mellékesen legnagyobb kiterjedésű — birtokává. Ezalatt a birtokos családok tulajdonában álló földterület csökkenésének és a hozzá tartozó egyre kisebb épületállománynak is köszönhetően a kúria érthető módon mind jobban felértékelődött, egyre fontosabb szerepet kapott a tulajdonos családok életében. Az épület változó szerepéről a továbbiakban esik szó bővebben. A KÚRIA ÉPÍTÉSE Annak ellenére, hogy a kúria Pátka egyik legszebb műemléke, építéstörténetét illetően eddig meglehetősen szűkszavú volt a szakirodalom. Kállay István Pátka történetét feldolgozó tanulmányában, Seidel művére támaszkodva Lamberg-Luzsénszky Borbálát (1771—1843) jelöli meg az uradalmi épületek építtetőjeként, a munkákat pedig az 1810-es évekre datálja.9 Entz Géza Antal Fejér megye művészeti emlékeinek számbavétele során a műemlékjegyzékre és bizonyára helyszíni tapasztalataira támaszkodva 18. századinak titulálja az épületet későbbi átalakításokkal.10 A Magyar kastélylexikon a Kállay-féle évszámot veszi át, de a szerző, Virág Zsolt megjegyzi, hogy „stílusjegyei alapján a XHIII. s^ácyad végén is épülhetett. Halóscfnűleg gasylatisyti lakás és birtokigacgatási köypont céljára készült. ”11 A kúria felépítésének időpontja ma sem határozható meg pontosan, néhány dologra azonban érdemes felhívni a figyelmet. Az első katonai felmérésre pillantva megállapítható, hogy annak készítésekor, 1784-ben két kisebb épület állt a kúria későbbi helyén (1. ábra). így ha az valóban a 18. században épült, a munkákra 1784 után kerülhetett sor. Seidel Ignác Pátkával kapcsolatban sem kúria, sem kastély építéséről nem számol be művében. Lamberg grófné, született Luzsénszky Borbála bárónő 1807—1836 közti pátkai építkezéseit illetően viszont megjegyzi, hogy a grófnő a templom, egy malom, és a csűr körüli kerítés felépítése mellett a „Hivatalnoki 1. ábra I. katonai felmérés részlete, 1784. (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Térképtár) 6 GUDENUS 2005 7 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. II. kötet. Budapest, 1897. 8 MNL FML XXIV-213 9 KÁLLAY 1990,265. 10 ENTZ-SISA 1998,116. 11 VIRÁG 2002,133. 294
