Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Demeter Zsófia: Béke a háborúban. Pihenő- és képző táborok a székesfehérvári ezredek I. világháborús hadszínterein

Demeter Zsófia: Béke a háborúban. Pihenő- és képző táborok a székesfehérvári ezredek I. világháborús hadszínterein

Balogh György így írt erről a 69-esek III. zászlóaljánál szolgálva a szerbiai és az olasz front szinte első tanulságaként: „Ki is hitte volna, hogy a világháború zaja közepette, tomboló viharában, az ellenségtől alig 16-18 kilométernyire, minden nap felharsan a trombita szava: Haga, haza, rongyos baka! És kemény fegyverfogásokra, gyors fordulatokra, egyöntetű dobogó kilépésre, ördöngős hirtelenségű rajvonalba való sgétsgaladásra, a kilövések megkeresésére, a takarások kihasználására, lövészárkok ásására fogjuk tanítani az újoncokat, s az öreg népfelkelőket. S ha az olasz határon, az olaszok kemény támadásátfel tudtuk tartani, annak magyarázata jórészt abban keresendő, hogy a Drina mellől odavitt csapatok elsőrangúan voltak kiképezve. ”6

Különös jelentősége lett a kézigránát-gyakorlatoknak, a régimódi, ámde célszerű fegyverek (fokos, buzogány vagy a híressé vált húszas) alkalmazásának (12. kép). Ugyanakkor az új helyzetekre, parancsokra, végső soron az új hadmozdulatokra is itt készültek fel: gyakorolták a rohamista harcmodort, felkészültek a gáztámadásra és a gázálarc használatára, illetve a háború végén, az olasz harctéren a Piavénél a folyami átkelésre. A háború elhúzódása miatt a frontra érkező pótalakulatok kiképzése is itt fejeződött be, hiszen az otthoni kiképzés legfeljebb általánosságban mozoghatott, a valós harctéri viszonyokra csak helyben készülhettek fel (13—15. kép).

Ahogyan a VII. Hadtest parancsnoka, József főherceg, úgy a 43. közös ezred önkéntese, Tersánszky Józsi Jenő is elsőrendű fontosságot tulajdonított a katonák állandó elfoglaltságának. Tersánszky így írt az Egy ceruza története című regényében: baka legnagyobb réme az unalom. Ha magára marad, ha unatkozik, ha pihen a baka, akkor elfogja szívét a facsarodás

az anyóka, apóka, a Lidiké, a kertecske, a Bimbó tehénke, a Tündér lovacska és Lábaviszj kutya, az otthon, a falu, a béke után. Jön a búskomorság, a lázadás, az átok, a sírás. Nagyonjól tudja ezj a hadvezetőség is. Ágért nem szabad a legény séget foglalkozás nélkül hagyni egy órára sem. Ha nem gyakorlat és tisztogatás, akkor játék, ének és komázfis és kimenő... Mert ha lóg a baka és hever, akkor csak coco lista lesz belőle, vagy bárgyú életunt. ”7

A táborokban nyílt arra is mód, hogy a fronton harcolók tájékozódjanak a háborús, és az otthoni helyzetről. Nagy forgalmat bonyolított le a tábori posta: levelek, csomagok és szeretet-adományok érkeztek otthonról (9—10. kép). Nagyobb hadműveleti szünetekben az olvasó emberek lapokat rendeltek, majd a megérkező példányokat ronggyá olvasták. Szabó István A kárpáti hó című könyvében ír le egy ilyen esetet: „ Újság. Tegnap kaptam a zászlóaljtól, de akkor már végignyűtte más kétszázad egymásután. A zfszlóaljhoza törzstől került, ez a tréntől kapta, mert most egyáltalán alig van posta. Egy lapja hiányzik, a másik csak gyűrött foszlány, már a harmadik is tépett, de itt minden betű érték. Reggeltől estig böngésztük, folyton csak olvastam, háromszor is elolvastam ugyanaz) a hírt. Már tudok kívülről két eljegyzést, két halálozást és tudom a\t is, hogy élvezet apróhirdetést olvasni. ”8

A hadvezetőség az ezredek között terjesztette a hetente megjelenő Tábori Újság című lapot, melyet a Monarchia különböző nyelvein készítettek.

Egyes ezredeknek önálló lapjuk is lehetett. A mieink közül volt is: a 17-es népfölkelő ezred lapja Népfólkelőcímmel, a 69-eseké Hindenburg bakák hetilapja a Lövészárokból címmel jelent meg.

A táborokban hosszabb hadműveleti szünetek alatt olvasóvá válhatott minden katona (11. kép). A tábori könyvtárak létrejöttét a „Könyvet a harcztérre” mozgalom segítette. A Hadsegélyező Hivatal és a Vöröskereszt ünnepi könyvadományait összefogva, 1916-tól ez a mozgalom szervezte eleinte a sebesültek és a kórházak, majd a frontkönyvtárak számára az adomány- és könyvgyűjtést. Az adakozással gyűlt pénzből is könyveket vásároltak. A szállítmányok elsősorban az olasz frontra, József főherceg hadtestének csapataihoz érkeztek. 250 kötetes dandárkönyvtárakat állítottak össze, s ezt az anyagot kölcsönözték és cserélték.

A katonák nemcsak olvasóvá, hanem íróvá is válhattak a tábori körülmények között. Erre nagyon sok példát tudunk. A székesfehérvári egységek írói, mint a 17-es ezredbeli Damó Elemér, B. Szabó István, vagy a 69-es ezredbeli (III. zászlóalj) Vasadi Balogh György természetesen már a háború alatt, illetve kevéssel utána ki is adták írásaikat,9 vagy 100 év után került erre sor (pl. a 17-es ezrebeli Láng Istvánéra10), ám vannak még kiadatlan visszaemlékezések is (pl. a 69-esek közül Kuczka Mihályé vagy Arató Jenőé).11

A táborokban lábadoztak a kisebb sérülések után a gyógyulóban levő katonák: az egészségügyi szolgálat helyben oldotta meg a maródiak feltáplálását. A segélyhelyek fejlesztésével a hadi helyzettől függően többször jöttek létre táborok. Ilyen volt az isonzói fronton a 17-esek rupai segélyhelye: itt először kápolnát, jó fürdési lehetőséget alakítottak ki a Wippach folyónál, s itt mód volt a diétára szorulók ellátására is. A régi vízimalomban segélyhelyet és pihenő kórházat, annak padlásán pedig színpadot építettek.12 Az orvos vezetésével betanult műkedvelő előadások, kabarétréfák szórakoztatták a

6 VASADI BALOGH é.n. 41^42.

7 TERSÁNSZKY JÓZSI 1975,173.

8 SZABÓ 1916, 57-58.

9 DAMÓ 2011; SZABÓ 1916; 1917; 1918; VASADI BALOGH é.n.; 1915a, 1915b.

10 DEMETER 2015,165-180.

11 Mindkettő családi tulajdonban, megjelenésük előkészítése folyik.

12 SIPOS 1937,99.

258