Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896-1938 ezer négyszögöl szántót kapott, amelyből 300 négyszögöl kert, 300 négyszögöl burgonyaföld, 2 400 négyszögöl tengeriföld volt. A konvención felül kapott még 300-400 négyszögöl harmados művelésű répaföldet, és változó nagyságban részes kaszálást. Azoknak az egyedülálló cselédeknek viszont, akik csak saját munkaerejükkel rendelkeztek, a konvenciós föld művelésére nem jutott munkaidejük. A gazdatisztek látták, mikor a konvenciós földeken idegenek, sokszor napszámosok dolgoztak. Az uradalom ezért csökkentette az illetményföldet: a közcseléd esetében 2 400 négyszögölre. A parancsolok konvenciósföldje is kevesebb lett 1 200 négyszögöllel. Az elvett területet az uradalom pénzben kompenzálta: a közcseléd 50, a parancsoló 100 pengőt kapott, továbbá az uradalom fizette meg a cseléd helyett a kereseti adót. Az intézkedéssel az uradalom művelési területe 513 hold szántóval több lett. A gazdasági krízis idején a fiatal generáció nem szegődött el uradalmi munkára. A nem katonakorúak a fővárosi üzemekben helyezkedtek el. Az uradalom a kiöregedett cselédeknek kegydíjat adott. Ez természetbeni járandóság volt. 1933. január 1-jével kegydíjas lett Szabó István kelemenhalmi elsőbéres, aki 36 évig szolgált. Suplicz kertész 42 éves szolgálattal kérte elbocsátását. Mindketten fél kegyvlíjat kaptak, azaz 1 mázsa 25 kg búzát ésl mázsa 25 kg rozst. A kegydíj minden évben járt. Fehér János antalmajori cseléd 36 évi szolgálat után 2 mázsa búza és 2 mázsa rozs kegydíjat kapott; Fehér Mihály viszont évek óta megbízhatatlan embernek bizonyult, a kegydíjból így kizárta magát 29 szolgálati éve ellenére. Fél kegydíjas volt Csontos János, teljes kegydíj illette megjezsó Istvánt hosszú, 52 évnyi munka után. Jezsó ebből 46 esztendőt Kiskarácsonypusztán dolgozott. (Megjegyzem, hogy a teljes kegydíj 2 mázsa búza és 2 mázsa rozs volt.) Elbocsátották a szolgálatból Simon Jánost, aki gőzekekezelő, csősz, majd pusztagazda volt. Nevezett italozott, nem becsülte meg magát, rossz példát szolgáltatott a gazdaság cselédeinek.87 A gazdasági válság az idősebb cselédgeneráció erkölcsét nem lazította fel, de az aratómunkások között nyugtalanságot okozott. Az uradalom ügyelt arra, hogy az aratómunkások keresete fedezze a család évi fogyasztását. 1922-1923- ban a napszámosokat a helybeliek köréből toborozták, és bérüket gabonában állapították meg. A korona vásárlóértéke egyre csökkent, így a gabonaérték volt a legjobb megoldás a napszámbéreknél. Ugyanakkor az uradalom lehetőséget adott arra is, hogy a keresetet gabonában kapják meg. Az aratók 1930-ig helybeliek voltak. A szőlőhegyiek az aratással és csépléssel kerestek annyit gabonát, amennyi megélhetésüket télre és a következő tavaszra biztosította. így az őszi betakarítási munkákra nem szegődtek el az uradalomba. A jelzett évtől kezdve az aratókat rendszeresen a summások közül szerződtették. A volt aratók magatartása, akik nem dolgoztak az őszi munkáknál, egyre renitensebbé vált. Körükben zavargásnak is minősíthető jelenségek fordultak elő. Előszállás-Öreghegyen a Magyar Falu című újság munkatársa izgatott, a helybeliek követeléseiket az újságíróval fogalmaztatták meg, lehetetlen nagyságú aratórészt és napszámbért kérve. A gazdatisztek szerint Előszállás-Öreghegyről nehézkessé vált munkaerőt toborozni. Az 1930. évi munkaszerződéseket velük kötötték meg, több parasztújság folyamatos izgatása ellenére. Átvették a radikális hangvételt a fajvédelmet hirdető sajtótermékek is. Előszálláson a ’zöldmunkásmozgalom’ táptalaja a szőlőhegyekben volt. Az uradalmi vezetés úgy vélte, a mozgalom nem Előszálláson fog kirobbanni, és a kezdeményezés sem a pusztáról indul ki.88 Az izgatás ellenére az uradalom két ízben csökkentette a munkásbéreket (a nyári napszámot 2 pengőről 1 pengő 75 fillérre, a télit 1 pengő 60 fillérről 1 pengőre), de a cselédkonvenciót megtartotta. Ez 20%-os munkabércsökkenést jelentett, amit a gazdasági depresszió nyomán hozott meg az uradalom. A jószágkormányzóság arról értesült, hogy a herczegfalvi és a szőlőhegyi aratómunkások körében ínség (kenyérhiány) lépett fel. Az uradalom gabonaelőleget osztott az éhező családoknak, öszszesen 7-8 vagon búzát. Mivel a szociális helyzeten a gabonaelőleg keveset javított, az aratók körében az elégedetlenség megmaradt. Az 1935. évben megállapítást nyert, hogy a cselédek szociális nívója magasabb volt az aratómunkásokénál. Ez év ősz elején az uradalmi zsellértelepek munkásai cukorrépamunkát vállaltak: szedést, vagonrakást. A napszámbér némi emelkedést mutatott: a nyári hónapokban 2 pengő 20 fillért, a tavaszi és téli időszakban 1 pengő 70 fillért fizettek. 1936-ban a zsellérmunkástelepek lakói megtagadták a kapásnövények munkáit, abbahagyták a fontos kapálási munkát. Emiatt a jószágkormányzóság idegen (mezőkövesdi, fedémesi, zalaszentjakabi) summáscsapatokkal dolgoztatott, majd velük kötötték meg az aratószerződéseket is. A helyi földmunkásokat tömegesen hagyták ki a kereseti lehetőségekből. 1938-ban a munkásviszonyok rendezettek voltak: némi emelést kaptak a napszámosok, rendezték a simontornyai cselédkonvenciót, amely viszont még ezzel sem érte el az előszállási cselédbéreket. 1942-ben újabb cselédek lettek kegydíjasok: Simon János, Mészáros István, Kovács Józsefné, Nyári Józsefné, Farkas Jánosné, Boldis Istvánné és Baranyai Józsefné. A kegydíjakat az 1942. évi 1420. ME. r. a nyugdíjakkal együtt 20%-kal megemelte.89 A summásokról úgy vélekedtek, hogy ők a legmegbízhatóbb munkásai az uradalomnak. Az idegen tájakról származó summásokat a cukorrépamunkáknál alkalmazták. 1929-1930-ban 370 summást foglalkoztattak. A következő évben, amikor a cukorrépa vetésterületét 1 200 holdra növelték, a summások számát is emelték 1 000 főre. 87 VeML Ap. lt. Az előszállási kormányzóság iratai. 6. d. Gazdasági cselédség. A. 1933. 88 VeML Ap. lt. Rendi káptalan jegyzőkönyv. A. 1930. 89 VeML Ap. lt. A gazdasági tanács jegyzőkönyvei. A. 1930-1942. 239
