Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (fj. A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896—1938 kikapcsolják őket a kerületi tiszt gyámkodásából, s csakis a kormányzó által adott feladatkörökre alkalmazzák őket. Ilyesmire megvolt a lehetőség. Pl. Mélykút kerülethez (területe 4 ezer katasztrális hold) tartozott Bernátkút. A bernátkúti majort lehetett rábízni a segédtisztre. Nagyvenyimben (területe 4 300 katasztrális hold) a Határvölgyet adták a segédtiszt irányítása alá. Bár az ellenőri feladatot meg kellett hagyni nekik, de e feladatukon túl egy üzemág vezetését is rájuk bízták (tehenészet, sertészet, hizlalás, juhászat). Cselédség A kormányzói vélemény a cselédségről pozitív volt. Az agrármozgalmak a 20. század elején elkerülték az uradalmat; szocialista megmozdulás a szőlőhegyi zsellérség és a herczegfalvi agrárszegénység körében zajlott. A gazdasági fejlődés következtében akadt munkalehetőség a városokban, a családok inkább ipartelepekre, városokba költöztek, mint az uradalmi pusztákra, ahol a lakáshelyzet kétségtelenül kedveződen volt számukra. Nem akartak közös szobákban élni. Az uradalmat a cselédek lakáshelyzetének végleges megoldása foglalkoztatta. Olyan lakásokat kívánt építeni, amelyekbe szakmunkákat végző egyének is beköltözhettek. „Néhány évvel ezelőtt még protekcióvaljöttek a béresek uradalmi szolgálatba. Ma már több a »selejtes ember« az újonnan érkezettek között, akiken »kiadott« előző gazdájuk. ” Megoldandó volt a kiscselédek (ostoros- és szántógyerekek, ménesmajori kiskocsisok) helyzete is. A kiscseléd élelmezése annál a béresnél történt, melynek felügyelete, illetve keze alatt állt. O kapta a kiscseléd naturáléjából az élelmezésre eső részt. A szőlőhegyi zsellérek vagy a herczegfalvi lakosok gyermekei odahaza étkeztek. A kiscselédek évi illetménye az alábbi volt. Az ostorosok 100 koronát kaptak, továbbá naturálbúzát; ugyanannyi rozst, másfél mázsa árpát, 8 kg sót, 1 magyar hold tengeriföldet; a szántógyerekek évente 60 koronát, 1 mázsa 80 kg búzát, ugyanannyi rozst, másfél mázsa árpát, 8 kg sót, 1 magyar hold tengeriföldet. A kiskocsisok évente 80 koronát, 3 mázsa búzát, 4 mázsa rozst, 3 mázsa árpát, 1 birkát, 5 sertéstartást, 1 magyar hold tengeriföldet és 16 kg sót kaptak. Értékben kifejezve az ostorosgyerekek évi jövedelme 250, a szántógyerekeké 188, a kiskocsisoké 308 korona volt. Kiscselédnek alig akadt jelentkező, pedig belőlük lehetett volna jó szakértelmű és hűséges cseléd. Ugyanis, ha csak a nyári napszámkeresetet tekintjük, akkor megállapítjuk, hogy az több, mint az egész évi kiscselédbér. („Ha nem is emel az uradalom a kiscselédnek járó naturáliákon, pénzt feltétlenül többet kell adni. ”) A kieső béreseket gépi munkával pótolták. Legelőbb 2 gőzeke-garnitúra vásárlását intézték (ez 140 ezer koronába került). Ugyanakkor meg kellett oldani a gőzekéket kezelő személyzet lakásait. Őket semmiképpen sem lehetett a béresek lakásaiba tenni, mivel gépészeti szakmunkások, városi lakosok voltak, többségük szocialista. A gőzekések lakásainak átalakítására 16 ezer koronát fordítottak. A kormányzó jelezte az apátnak, hogy jövedelmet fokozni csak beruházással lehetséges. A tehenészet volt az egyik olyan üzemág, amelyet kevesebb pénzzel is fejleszteni lehetett. Az akkori 85 darabos állományt saját nevelésű tehenekkel gyarapították. A göböly- és sertéshizlalást helyi erőforrásból oldották meg, a süldőket maguk nevelték. A cukorrépa-termeléstől továbbra is húzódoztak, véleményűik az volt, hogy ehhez „csak akkor nyúljon az uradalom, ha annak feltételei megteremtődtek, ha a gyár beváltja ígéretét, a kisvasút megépítését”. A kormányozó azzal zárta jelentését: „az üzemágak egymásra vannak utalva, az eredménytelenséget az eredmények kiegyenlítették, bár eddig több volt az Isten áldása, mint amennyit munkánk sgerint megérdemeltünk volna”.50 A NAGY HÁBORÚ, A FORRADALMAK A mozgósítási parancs 1914. július 26-án érkezett Előszállásra. A nyári munkák dandárja közepette kellett az aratómunkásoknak és a cselédeknek az aratást, a szántást, a kapásnövények ápolási munkáit félbehagyni. A napszámosok, az idénymunkások és a cselédek nagyobb része katonának állt. Meggyengült az igaerő, augusztus elején 100 igáslovat vonultattak be. Az uradalomban a zűrzavar néhány napig teljes volt. A visszamaradt aratómunkások a korábbi bérért nem voltak hajlandók dolgozni, az aratás abbahagyását helyezték kilátásba. A bevonult aratók feleségét az újjászervezett aratócsoportok nem foglalkoztatták. Erélyes uradalmi közbelépésre állt helyre a termelés folyamatossága, amihez hozzájárult az is, hogy némi kedvezményt adtak az aratóknak. 1914-ben az aratást későn, augusztus 15-ére fejezték be. Az esős időjárás nem kedvezett a betakarításnak. A gabonahordást több hetes késéssel tudták elvégezni. Asztagot rakni alig tudtak az itthon maradtak, a kicsírázott kepék és asztagok szétbontása baltával való szélvágás útján volt lehetséges. Az uradalom a gazdálkodást a nagyszámú női és gyermekmunka igénybevételével tudta folytatni. A bevonult cselédeknek az uradalom kimérte a konvenciót, s ezzel családjaikat kötelezte arra, hogy a bevonult családfő munkahelyét a 3(1 VeML Ap. lt. A. 1914. Kormányzói előterjesztések. 227
