Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938

Farkas Gábor (f)\ A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896-1938

családtagok töltsék be.

A háborús években több természeti csapás érte a mezőgazdaságot. 1916 és 1917-ben az őszi gabonát a gabonarozsda tette tönkre. 1917. április 23. és szeptember 10. között aszály volt ezen a vidéken. A termés ennek következtében gyenge lett, takarmány alig termett. Az állattartás a katasztrófa felé sodródott. 1917 júniusában mustrát végeztek az állomány körében. A gyengén tejelő tehenek és a növendék állatok nagyobb részét selejtezték. A megmaradt állományt a széna hiánya miatt 1917-1918 fordulóján kukoricaszárral és szalmával etették. A gyenge táplálás következtében a gulyák tönkrementek. Az uradalmi magyar gulyáról feljegyezték, hogy annak több állata olyan gyenge volt, hogy tavasszal emberi segítséggel, emelgetéssel tudták őket talpra állítani. A magyar gulya etetésére a szalmán kívül más takarmány nem volt. Az állatok 1918 tavaszán a legelőn erősödtek meg. A tehenészet állománya leromlott, a svájceráj még 1918 nyarán is érezte a silány téli tartás következményeit: az állatok tejelőképességüket nem nyerték vissza. Annyi eredmény mégis volt, hogy az uradalom 4 200 darab szarvasmarhája, és a cselédek 1 500 darab tehene átvészelte a takarmányhiányos hónapokat.

A háborús események hátországi következménye volt az élelmiszerrekvirálás. 1915-ben a hatóság által feleslegesnek nyilvánított gabonát foglalták le. Ez felborította a gazdálkodási terveket, hiszen a rendházakat, a konvenciós cselédeket el kellett látni kenyérgabonával, de a summások alkalmazása is élelmezés mellett történt. Ezek száma naponta a 2 ezer főt is meghaladta.

A jószágkormányzó 1916-ban elsősorban a cselédséget érintő ínségről adott hírt, de a földmunkások, a bevonult családok tagjai is éheztek. A jószágkormányzó a következőket írta: „Volt eset, hogy a£ a cseléd, aki szántotta a földet, vetette a búrját, és be is takarította, egy álló hétig még csak nem is látott kenyeret. ” Az ínség hatósági intézkedések következtében lépett fel, és csak a helyi uradalom közbelépésével szűnt meg. Az uradalom a cselédeknek gabonát mért, a pusztákon élő földmunkásoknak pedig gabonaelőleget juttatott. Meg kell mondani, hogy az uradalom és a területén élő lakosság kapcsolata a háborús években még patriarchális volt, egymásra utaltságukat erősen érezték. Az ellátási nehézségeket már a háború elején észlelni lehetett az uradalomban, de különösen 1917 második felétől ütötte fel fejét az ínség. 1918. március 2-án a községi önkormányzatban bizottságokat alakítottak az iparcikkek (cukor, só, petróleum, szénkéneg, dohány, rézgálic) elosztására. Előszálláspusztán a cukoradag csekélysége, sőt annak elmaradása miatt elégedetlenkedtek a cselédek, majd a liszt- és kenyérellátás ügyében bizottsághoz fordultak.51

A rekvirálás a szarvasmarhákra is kiterjedt. 1918 áprilisában egyszerre 68-at vittek el az uradalomból, de a katonai megbízott jelezte, hogy további 78 darabot kell még az uradalomnak leadnia. A takarmányozás gyengeségével magyarázható, hogy tönkrement az uradalmi ménes. Hatósági rendelkezésre az 1 éven aluli csikóknak lehetett naponta fél kiló zabot adni, ami a ménesgazda szerint csak kóstolónak volt elegendő.

Ugyanakkor a zabtermés az uradalomban bőséges volt. A burgonyatermésnek 1917 tavaszán egyszerre 30%-át lefoglalta a burgonyaközpont. (A központok a hadigazdálkodás tipikus szervei voltak.) Az uradalom nem akarta ezt a mennyiséget átadni, mert lehetedennek tartotta, hogy ezt a fontos népélelmezési és takarmányozási célokra felhasználható terméket üyen nagy mennyiségben hatósági rendelkezésre lefoglalják. A burgonyaközpont a rekviráláshoz két 18 év körüli pesti kereskedőt küldött, akik nyeglén viselkedtek a lakossággal és az uradalmi vezetőkkel. A burgonyát át kellett adni, s ezen nem segített a minisztériumnak vagy a törvényhatósági igazgatásnak küldött fellebbezés. Sőt az alispán azt üzente Előszállásra, hogy ellenállás esetén személyesen fog intézkedni a termékek átvételénél. Visszatetszést szült, hogy a rekvirált burgonya Rácalmásra került, a Paizs-uradalomba, ahol háborús közellátási célokra állatokat hizlaltak.

Burgonyavetőmag alig maradt. 1917 tavaszán 800 katasztrális hold helyett 300 holdat tudtak bevetni. A szőlőültetvény tönkrement. 1914-ben a késő tavaszi fagy, majd nyáron a peronoszpóra tette tönkre. Esős volt az 1915. év. A szőlőbetegséget a gyenge munkaerővel nem tudták leküzdeni. Az 1917-1918. évi termést közepesnek lehetett minősíteni.

1915 után a hadifogoly munkások pótolták a kiesett cselédek munkaerejét. Különösen az orosz hadifoglyok szakértelmére és szorgalmas tevékenységére utalnak korabeli források. Az igaerővel történő munkavégzésben 1916-tól nem történt elmaradás. A legmostohább munkaerőhelyzet 1914-ben és a következő év tavaszán volt, amikor a munkaerő-szerkezetet a háborús viszonyok erőszakkal felforgatták. Az új helyzethez igazodva az uradalom 1915 nyarától pótolta a kiesett munkaerőt.

1915 elejétől a községben és a pusztákon menekült családok tartózkodtak. Erre a célra a kormányzóság cselédházakat ürített ki. Előszálláson kettőt, Karácsonyszálláson, Ménesmajorban, Kisvenyimben egyet-egyet. Amikor Isztriából a szlovén menekültek az országba érkeztek, ezekből 96 család jutott Herczegfalvára és a pusztákra, majd erdélyi, bukovinai, galíciai családok érkeztek. A mezőgazdasági munkákhoz értő menekülteket a pusztákon foglalkoztatták.52 A

51 FML Fejér vármegye alispánjának iratai; FML Községi monográfiák. Herczegfaiva.

52 FML Fejér vármegye és Székesfehérvár sz. kir. város főispánjának iratai. A. 1915—1918. Menekültek.

228