Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896-1938 béresek nem értették a répamunkát, s ehhez munkásokat felfogadni pénz hiányában nem lehetett. Amikor az előszállási kerületben a béresek 1 hónapon át a cukorrépamunkáknál voltak elfoglalva (mint például szedés, szállítás), az uradalmi munkák elmaradtak. Végeredményben az uradalmi haszon kataszteri holdanként 13 korona. Az 1906. decemberi tisztiszéken a kerületi tisztek javasolták, hogy a cukorrépa-termelést ne fogadja el az uradalmi vezetés. A szerződés azonban készen volt, azt már az uradalom nem mondhatta fel. A gazdatisztek szerint a cukorrépához mélyrétegű humusztalaj kellett volna, továbbá mélyszántás, amit az uradalom csak gőzekékkel tudott végezni, és szükséges istállótrágya is, mégpedig megfelelő minőségű és mennyiségű. Szükséges még a mezei vasút, továbbá a kaszáláshoz szokott béresek helyett a szakszerű műveléshez értő napszámos réteg. A mezei vasút létesítéséhez a gyárak kölcsönöket adtak; ez kedvezményes volt, mert kamatmentesen adták és a törzstőkét az éves répaszállítással lehetett törleszteni. Arra jutottak, ha a feltételek megteremtődnek, azaz a répamunkásoknak lakásokat biztosít az uradalom, s a mezei vasút is megépül, a répatermelést fokozni lehet. Az uradalomban megfelelő nagyságban állt rendelkezésre jó talaj, és az állatállomány növelésével a trágyát is lehet biztosítani - olvasható a tisztiszéki jegyzőkönyvben. Rétgazdálkodás, legelők Általános vélemény volt, amely nem ezekben az években keletkezett, hogy a rétek silányak, kataszteri holdanként alig 6 mázsa szénát adtak. Sarjú alig termett, mert a nyári aszályban a másodfű nem nőtt. Rétművelést az uradalom nem végzett, trágyát a rétek nem kaptak, de vízelvezetés sem történt évtizedek óta. Néhány kerületben a rétek fűtermését tavaszi fogasolással fokozták. A gazdatisztek tudták, hogy a rétek termését a Thomas-salak műtrágyával duplázni lehetne. Ezzel egyes gazdaságok 16 mázsa szénatermést is elértek. Ismeretes a német közmondás: „Die Wiese ist die Mutter des Ackerlandes. ” Ez Előszálláson kevésbé érvényesült, elhanyagolt művelési ág volt. Az elődök fásították a homokrészeket, ezzel megkötötték a talajt, de a fű között sok gyom nőtt. A silány legelők még a „hitvány birkának” sem adtak elégséges eleséget. A gazdatisztek javasolták, hogy célszerű lenne a legelők egy részét felszántani, s trágyázással kitűnő búzatermő földeket nyerhetnének: Mélykút, Herczegfalva és Nagykarácsony határában a legelők feltörésével 700 kataszteri hold szántót lehetne nyerni. Erdészet Üzemtervileg kezeltek az uradalomban 1 200 katasztrális hold erdőterületet, de Kokasdon és Mélykúton még 68 hold ültetett területrész volt. Az előszállási erdőket a borsodi és a szántói erdők kivágása után ültették. A kormányzó az erdőkezelést a központi ispánra bízta, így az erdészet uradalmi üzemrész volt, ami után az uradalom fizette az adót, viselte a közterhet. A faállomány azonban gyenge volt, mivel a futóhomok megkötésére szolgált. Újabban további 700 katasztrális holdat fásítottak az uradalomban, ezen a területen még a vágást nem lehetett megengedni; a többi részen volt tarvágás, ami annyit jelent, hogy a területen a tuskókat is ki kellett szedni. A tarvágási részeket újraültették. 1913-ban 15 holdat erdősítettek. Az erdészet gazdaságos volt, mert minden termékét hasznosítani lehetett. A dorongfa eladásra került, az ágfát az uradalom hasznosította, de termett még az erdőben széna is. Az erdészeti termékkel kiiktatható volt a szalmafűtés, amely az egész uradalomban nagy arányban folyt. Az erdészeti tiszta jövedelem az 1910-1911. gazdasági évben 17 ezer 816 korona lett, ami kataszteri holdanként 13 koronát tett ki. Halászat 1910-ben kezdődött a halászat, amikor felesbérlőknek adták ki az előszállási és róbertvölgyi tavakat. Az egyik bérlő Carchus Béla volt. A halászati bevétel 1913-ban 9 625 korona lett, de termett még a tavakban nád és káka, melyeket hasznosítottak. Az ágazatot fejleszteni lehetett. Előszálláson még két tó létesítésére volt lehetőség, de be lehetett telepíteni a nagyvenyimi nagytavat és a tó alatti részeket is. A halászat a befektetett tőkét 3 év alatt megtermelte. Juhállomány Az állomány electoral-negretti fajtákból állt, ami évtizedek óta csökevényesedett. Az állatok kistörzsűek voltak, gyapjúátlaguk 3 kg állatonként. A tenyészet nem fizetődön ki, ezért fokozatosan leépítették. Az állomány az uradalom számára ugyan nélkülözhetetlen volt, de jóval kisebb létszámmal. A nemesítést rambouilett kosokkal végeztették. A felszabadult istállókat átadták a hízóállománynak, igásoknak, tehenészeteknek. 225
