Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896-1938 gabonát vetettek. Ezt a 12 hold földet Nagyvenyimben 1852-ben is művelték az egyház számára. A lelkész kimutatása szerint 1852-ben Herczegfalván is érvényben volt az 1818. június 10-i canonica visitatio azon megállapítása, miszerint a lelkésznek 2, a templomnak 1, a mesternek (tanítónak) szintén 1 egésztelket műveltek. (Az 1818. évi egyházlátogatást a fehérvári püspök, Vurum József, továbbá Magyary Péter főszolgabíró és Funtek Imre vármegyei esküdt tartotta.) Az egyházlátogatási jegyzőkönyvben olvasható, hogy Herczegfalván „némely rakoncátlan ember makacs vala’\ ezért 1819 és 1821 között ismét küldöttség járt a községben, és az ellenszegülők közül a vezéreket (mint rebelliseket) megbüntették. Herczegfalva volt jobbágysága 1848 után a 3 120 napi igásrobottól megszabadult, ezért is volt érthetetlen a lelkész számára, miért érezték a 26 hold művelését tehernek a gazdák, hiszen ez gazdánként egynegyed napi elfoglaltságot jelentett. Horváth Dániel 1853. április 3-án azt írta a plébániai jövedelmekről, hogy azok kevésnek bizonyultak a templom, s a plébános javadalmazására: „ily nagy és valóban dús község egy papot nem volna képes eltartani?” Érdekes okfejtést adott a lelkész a lakosságnak az egyházi terhekkel szembeni állásfoglalásáról: „álmodozik még e nép a forradalmi kormány ravasz hízelkedő ígéreteiről, hogy minden tehertől a községet adómentesítendi. ” 19 Horváth Dániel jól ismerte a herczegfalvi népet, mert 1827. október 26. óta szolgált a községben. (1863. szeptember 1-jén visszahívták Heczegfalváról.) A község lakossága 1860-ban 1 965 fős volt, a pusztákon 1 333 lélek élt. A községben a családok száma 420 volt, akik 276 házban laktak. Egyébként a pusztákon további 395 családot számoltak össze és 251 lakóházat. A herczegfalvi lakosság 40%-a magyar, 60%-a német nemzetiségű volt. A közigazgatási területen a magyar lakosság aránya volt több, 64%, míg a németeké 36%. A lakosság vallási megoszlása: 3 117 fő katolikus, 114 fő református, 42 fő evangélikus, 25 fő zsidó. Ezen belül a községben: 1 908 fő katolikus, 7 fő református, 27 fő evangélikus, 23 fő zsidó élt.20 Pasztoráció Herczegfalván Az egyházi nyelv a német és a magyar volt, melyeket felváltva használtak az istentiszteleteken. A két nyelv használata vallási vonatkozásban sokáig fennállt, bár a magyar nyelv egyházi terjesztése még 1848 előtt megkezdődött (Fitder Imre és Horváth Dániel alatt). Az 1850-es években németesítő hatás érvényesült, de 1863-ban a lelkész, a germanizáló hatás ellensúlyozására a magyarnyelvűséget visszavitte az egyházi életbe. A németesítő hatás ellenreakciójaként megindult a német nevek magyarosítása, melynek kezdete a reformkorba nyúlik vissza. A lakosság felekezeti megoszlása a következőképpen alakult: 3 441 fő római katolikus, 57 fő evangélikus, 32 fő református, 19 fő izraelita. A birtokosok száma 427, a napszámosoké 438, az éves szolgák, cselédek száma 570 volt. 1879-ben Krausz Mátyás a Sismándra vezető utca nyugati szélén, a római katolikus templommal szemben Szentháromság-oltárképpel ékesített kápolnát emeltetett, és ennek fenntartására 100 forint alapítványt tett. Edlinger Titus lelkész írásban rögzítette, hogy fenntartásáról ő és utódai gondoskodnak. Nagyvenyimben a herczegfalvi lelkésznek a bérföldek között 20 hold szántója volt. Ezt megszüntették, helyette évente 40 hektoliter tiszta búzát, 40 hektoliter árpát és további 10 öl fát adott, és ezzel a kiesett jövedelmet pótolta.21 1878. november 2-án vette át a plébániát Edlinger Titusz. A kegyúr képviseletében a plébániai javakat leltár mellett adta át a jószágkormányzó,Vajda Ödön.22 1884-ben a herczegfalvi plébános és az uradalom között a javadalmazás kérdésében ismét vita keletkezett, amelybe az apát is beavatkozott. Az apát Edlinger kívánságát túlzónak találta. Edlinger az apáti intézkedésre meghunyászkodott, azt írta, hogy az uradalommal és az apáttal nem kíván ellentétbe kerülni, pedig a törvényesség útjára tudta volna vinni a javadalmazási ügyet. Az apát 1885. augusztus 29-én Edlinger Tituszt visszahívta Herczegfalváról és a plébániát Tipold Özséb kapta meg. Az átadás során a két fél osztályegyezséget kötött. A község német lakói Tipold pasztorációjával szemben foglaltak állást, és anyanyelvűk elnyomását vetették szemére. Az egyházi szertartások felváltva magyar és német nyelven folytak, mert az egyházi hatóság a német lakosság anyanyelv iránti igényét figyelembe vette. 1880. június 9-én, a bérmálás alkalmából, szentmise előtt, Sipos Orbán hefybeli lelkész német nyelven prédikált az egybegyűlteknek. 1885-1886-ban több volt a német nyelvű prédikáció, mint a magyar. 1886-ban és 1887-ben vasárnaponként a szentbeszédet magyar nyelven tartották. Az 1887. január 11-i képviselő-testületi gyűlésen a német anyanyelvű községi bíró rátámadt a plébánosra, mert a vasárnapi prédikáció és az éneklés magyar nyelvű volt, csak a hétköznapi miséken énekeltek német nyelven. A községi bíró megnyilatkozását a Budapesti Hírlap január 16-i száma „Kö^séghá^i skandallum" címmel közölte. A bíró interpellációjában az volt olvasható, hogy a hívek nem értik a magyar nyelvet. Ez nem fedte a valóságot. A község 4 300 lakosának 50%-a magyar volt, a németek 8—10 fő kivételével értették és beszélték a magyar nyelvet. A községi bírót a faluban 8—10 német ajkú biztatta fel interpellációjának elmondására. Ez a kemény mag azt is rebesgette, hogy az iskolai oktatás nyelvét 19 ERDŐS et al. 1989,98-99. 20 ZÁCH 1863,163. 21 SZPL Egyházkormányzati iratok. Herczegfalva. 1885. 22 SZPL Egyházkormányzati iratok. Herczegfalvi leltár. A. 1878. 215
