Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Szabados György: Könyves Béla király? Egy székesfehérvári királysír azonosításáról

Szabados György: Könyves Béla király? Egy székesfehérvári királysír azonosításáról

vette, mely királyok és hercegek nyugszanak Székesfehérvárott,5 majd a történelmi korszakot határozta meg, végül azon belül jelölte ki sorra a szerinte szóba nem jöhető személyeket. Pauer János hat szempont mérlegelésével foglalt állást az Árpád-kor mellett. 1.) A sír egyszerűsége a legrégebbi kort jellemzi. 2.) A halotti korona egyszerűsége, illetve annak az Árpád-házi királyok pecsétjein látható koronaábrázolásokkal való egyezése. 3.) A királysírban talált kard alakja. 4.) A csontváz állapota és a ruhák teljes elkorhadása. 5.) A sírkőre vésett feliratok a 13. századtól kezdve válnak szokássá, ezeken meg még nincs. 6.) A sír sérelem nélküli fennmaradása: Székesfehérvár török megszállása (1543) idején már nem emlékeztek a pontos helyre, így kerülhette el a feldúlást és kifosztást.6 7

Az egyes királyokat különböző érvek alapján zárta ki: kit testi adottságai, kit életkora miatt, kit pedig azért, mert nem feleségével temetkezett, holott „kétséget nem szenved, hogy a’ fölfedezett kettős sírbolt király és királyné sírjai voltak”? Könyves Kálmán, II. (Vak) Béla (1131—1141) és III. Béla királyra szűkült így a kör. A Kálmánnal való megfeleltetést a bővebb hazai krónikákban olvasható személyleírás miatt vetette el, mert az általuk sorolt testi jegyek nem tükröződtek a férficsontvázon. A Képes Krónika (és rá hagyatkozva Thuróczy János) eléggé riasztó képet festett Kálmánról: „testalkatra négye hitvány (contemptibilis), ám ravasz (astutus) és tanulékony (docilis) volt, borzas (ispidus), szőrös (pilosus), félszemű (luscus), púpos (gibosus), sánta (claudus) és dadogó (blesus). ” 8 Tény, hogy a púposság, a sántaság és az egyik szem elvesztésének esetleges nyomai nem látszanak a csontvázon, de a történelmi torzkép hitelességével kapcsolatban már a 18. századra is merültek fel kételyek.9 Végül II. és III. Béla maradt; előbbi azért, mert róla Pauer még - tévesen - úgy tudta, hogy felesége, Ilona királyné 30 éves kora körül, kevéssel férje előtt halt meg.10 Mindettől függetlenül nem őmellette foglalt állást.

„Mi véleményünket nyíltan kimondjuk. A’ sirt III-dik Béla és első felesége Anna királyné sírjának lenni tartjuk. ” Pauert a kard, a karperec, és a sarkantyú, a mellcsillagot tartó vastag zsinór, és a gyűrű alakja vezette erre a végkövetkeztetésre. Érvelése szerint szokás volt a halott mellé olyan tárgyakat tenni, amelyeket életében előszeretettel használt. Márpedig mivel II. Bélát gyerekkorában megvakították, a sírban talált fegyvereket felnőttként sem használhatta. Annál inkább illettek azok III. Bélához, „mint harciasférfiúhoz)’. Mellette szól még a felnyitható gyűrű, amely vagy a mérget, vagy éppen annak ellenszerét tartalmazta. III. Béla ugyanis Bizáncban nevelkedett, ahol sokan estek mérgezés áldozatául, például IV. István ellenkirály; érthető volt hát, ha valaki ellenmérget hordott magánál.11

Amint azt jeleztem, Pauer János egyes megállapításain túlhaladt az idő; volt közöttük olyan, amit már kortársa, Érdy János régész megcáfolt. Érdy, aki 1848. december 8-ától irányította a feltárást,12 13 a Pauer által országalmának nézett tárgyról elsőként állapította meg, hogy az valójában: „nyeles gömb fölött aranyozott sárgarézfeszület, melynek alkatrészei mutatják, hogy zarándok pálcza volt. ” 13 Érdy az uralkodói házaspár kilétét Pauerrel egyezően határozta meg, emellett pontosabb, rajzzal illusztrált összegzést közölt az 1848. decemberi ásatásokról. Öt sírról értekezett. Az első sírban felfedezett nő, a királyné 30—40 éves lehetett. A második sírban nyugvó férfi, a király körülbelül 50 évet élhetett. A harmadik sírban egy 30. életévet túlhaladott férfi csontváza feküdt, melléklet nélkül. A negyedik sír fakoporsóban eltemetett, 20-30 év körüli nőt rejtett. Medencéje baloldalán 7-8 hónapos magzat csontvázát lelték, ami arra mutat, hogy a nő várandósán hunyt el. Az ötödik sírban fakoporsó nyomait, vasszegeket, vaskarikát és egy zúzott csontváz töredékét találták.14 (1. ábra)

Pauer János legfontosabb állítása viszont, miszerint a második sír férficsontváza III. Béla királyé volt, oly tartósnak bizonyult, hogy a közelmúltig teljes kutatói közmegegyezés övezte. Ezen azonosításból kiindulva már Henszlmann Imre felvetette, hogy a király jobbján, a harmadik sírban fekvő csontváz Béla egyik ifjabb fiáé lehetett, míg a várandósán elhunyt nő maradványait III. István király (1162-1172) - III. Béla bátyja - özvegyének tulajdonította.15 Utóbbi kapcsán

5 A Székesfehérvárott temetkező királyok (és hercegek) végidejét néhány helyen pontatlan időrenddel közölte. így például Könyves Kálmán halálozási éve nála 1114 (a tényleges 1116 helyett), Álmos hercegé 1129 (a valós 1127 helyett), II. Gézáé 1161 (igazából 1162), IV. Istváné 1173 (valójában 1165) (PAUER 1849,15—17). Emiatt azonban nem lenne méltányos Pauert elmarasztalni, hiszen a 12. századbeli Árpád-háziak halálának évét csak később tisztázta máig ható érvénnyel Pauler Gyula. Ld. PAULER 1899, 470,476, 496-497, 500.

6 PAUER 1849,19-24.

7 PAUER 1849, 27. Érveinek részletes kifejtését ld. uo. 24—34.

8 SS Rer Hung I, 421. Vö. THURÓCZY, Chron Hung I, 120.

9 Ezekről ld. KATONA 1780, 1-12.

10 PAUER 1849, 28. Ilona királyné valójában még 1146-1147 között életben volt, vagyis jó másfél évtizeddel élte túl férjét (WERTNER 1893a, 300-301).

11 PAUER 1849, 30-33.

12 TÖRÖK 1893,177.

13 ÉRDY 1853,45.

14 ÉRDY 1853, 44-45.

15 HENSZLMANN 1864, 222.

194